Balinok mentették meg a napom

Mravik Melinda Emma mesél legutóbbi Tisza-tavi kalandjairól:

Ha emlékezetem nem csal, 5 éve járok a Tiszára horgászni, de mai napig izgalommal várom az aznapi pecatúrát. 2-3 éve célként tűztem ki egy darabosabb bajszos horogra akasztását, ezért próbálom a lehető legtöbb alkalmat harcsázásra fordítani, úgyhogy hétvégén sem tettem másként. Szombat délelőtt keresgéléssel kezdtük a napot, hallgatózva, nézelődve próbáltuk felderíteni Európa legnagyobb édesvízi halának az ebédlő asztalát. Hosszas csónakázás után egy olyan helyre érkeztünk, amely hasonlított a „nagykönyvben” megírtakhoz, melyet fűzfák, vízbe nyúló ágak, és partszéli gyökérrengetegek díszítettek. Kikötöttem a csónakot az egyik gallyhoz, hogy hallhassam, ólálkodik e valaki a víz alatt. Alig pár perc telt el, a jellegzetes buffogásból tudtam, jó helyen járunk, ideje felcsalizni. A gilisztacsokor felfűzése után a szereléket a legjobbnak vélt pontra, a part közvetlen közelébe, egy víz felé magasodó fűzfaág alá elhelyeztem. Minden a helyén van, már csak várni kell. Teltek a percek, a buffogás és a szörcsögés rendíthetetlenül folytatódott, azonban a kapás nem jelentkezett. A küszök szinte láthatatlanul, a part alatti hasadékban tartották a nászt. Akkor már tudtam hogy az esélyek csökkentek, mivel csak puhatestű csali állt a rendelkezésemre, és kishalat nem tudtam fogni. Mindezek ellenére nem adtam fel, tovább vártam. Hátha. Úgy érzem nyugodtan kijelenthetem, hogy egyszer minden horgásznál eljön az a pont, hogy egy kicsit lentebb ad az elvárásokból, és a végén már csak az a lényeg, hogy üres kézzel ne menjen haza. Nálam is eljött ennek az ideje, így elő is került a pergető bot, amit nem bánok, mert ez a kedvenc módszerem. A kis csalis ládám viszont otthon maradt, így a lehetőségeim limitáltak lettek, nem kellett perceket azzal eltöltenem, vajon melyik plasztik csali lehetne a legoptimálisabb. Egy 5 centis küszutánzat volt az aznapi menü. Próbáltam a gumit a part közelében beejteni, majd onnan a csónak felé vontatni. Egy kisebb süllő akadt a horogra, utána percekig, majd órákig semmi. Közben azért imádkoztam, hogy életem harcsája ne most akarjon próbára tenni a 12es fonottal,és a 10-32 g-os pergető bottal. Majd, mintha valaki imáimat meghallgatta volna, küldött egy csapat balint, hogy az ember lánya ne maradjon kapás nélkül. Rablások hada lepte el a víz felszínét, így rögtön tudtam mit kell tennem. A plasztik csali előtti „cseburaskát” kisebbre cseréltem, hogy a csalim optimális legyen felszín közeli vontatásra. Régóta használom már ezt az ólom fajtát. Praktikus, gyors és egyszerű, bármilyen horogmérethez ki tudom választani a megfelelő súlyt, emellett a plasztiknak is szabadabb mozgást biztosít, így figyelem felkeltőbb, és élet hűbb lesz a felkínált gumi. Nem kellett sokat várnom az első balin érkezésére. Vehemensen ragadta meg a kis plasztikot. Rövid fárasztás után a kezemben is tarthattam a 1,5 kg körüli kis ragadozót, akit még egy, majd még egy balin követett. Régen pergettem már ilyen jót, és annak ellenére, hogy a bajszos ma sem látogatott meg, örömmel láttam, hogy a Tiszában is akadnak szép, méretes balinok, akikre mindig felemelő érzés horgászni. Gondolkodás nélkül állíthatom, hogy imádom a folyót, és a tározó részt is, mert sosem enged csalódni, és még ha hal nem is akad a horogra, a gyönyörű látvány mindenért kárpótol. Itt érzem igazán, hogy otthon vagyok, és alig várom, hogy újra visszajöhessek, és hajkurászhassam a víz csodálatos lakóit.


Fotó és szöveg: Mravik Melinda Emma

Recommended Posts
TÁRSASÁGUNK MUNKATÁRSAI VÁRJÁK A TISZA-TÓ HORGÁSZATÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKET

TELEPÍTÉSEK, FOGÁSOK, HORGÁSZATI ELŐÍRÁSOK A TISZA-TAVON.

Nem tudja elolvasni? Kérjen újat!