Létezik-e olyan, hogy tökéletes peca?

Létezik-e olyan, hogy tökéletes peca?-Farkas László írása

Legutóbb arról írtam, hogy egymást követő három nap is mennyire más tud lenni a horgászat szempontjából: előfordul, hogy az egyik nap belenyúlunk a tutiba, másnap pedig -akár egyazon helyen is- hoppon maradunk. Így könnyen megérthető, hogy nem mindig kapunk tiszta képet, ha csak úgy ad-hoc leugrunk a vízre lógatni egy kicsit!
Főleg, ha nem azért megyünk le éppen azon a napon, mert kaptuk a tuti és friss infót a barátoktól, hogy küszívás van, vagy épp beállt a kárász a kilencesen, hanem mert pont akkor van egy kis szabadidőnk, amikor van. Ilyenkor nem kell nézni az előjeleket, vajon étvágyánál lesz-e a hal, vagy sem, hogy esni fog-e az eső, vagy fújni fog-e a szél. Menni kell, mert végre sikerült a szenvedélyünknek is időt szakítani, tehát abból kell kihozni a legtöbbet, ami a vízen fogad.
Van, hogy az ilyen alkalmakból fergeteges horgászatok kerekednek és persze olyan is előfordul, hogy csak futunk az „eredmény után” …
Szóval úgy alakult, hogy hétköznap, munka után, lementem a vízre. Délután balinozás, majd a csalihalak megfogása, aztán esti-éjszakai süllőzés, majd hajnali csukázás és reggeli balinozás volt a terv. Jó terv, csak kicsit sűrű, ha másnap is menni kell dolgozni.

És az időjárás?
Otthon a borsó már beleszáradt a földbe, négy hete harmat sem volt, nemhogy eső, de azért Poroszlón szakadó eső és másodfokú viharjelzés fogadott, mire leértem. Ültem vagy egy órát a kocsiban, mire elvonult a zápor.

Mondjuk az furcsa volt, hogy a szokásos eső utáni halmozgás elmaradt. Sehol a békés halak, sehol egy rablás, de mindegy, mentem, mert jöttem. 😊
A balinozásra szánt időt már elmosta az eső, a csalihalakat kínkeservesen összeszedtem, aztán beálltam a Csapói-Rebence kijáratba. A Rókás, a Csapói gyümölcsös már annyira növényes, hogy nem hittem benne, na meg le is voltam cseppet csúszva az eső miatt arról, hogy keresgélni kezdjek.

Felszerelek, illetve csak felszerelnék… Kiderült, hogy gyakorlatilag mindenemet otthon hagytam, ami a letett botos süllőzéshez kell, de annyira, hogy a botokat is. 😊

Végül a pergető cuccaimból, fluorcarbon előkezsinórból, a cseburaskához betárazott hosszú szárú horoggal, karabinerrel és egy összekukázott gubancgátlóval egész használható cuccot állítottam össze.
A csalihalak küszök voltak. Van, aki esküszik rájuk, én inkább nagyobb bodorkákkal szeretek csalizni, de most ezekből sikerült fogdosni, hát ez lesz a horgon.
A tűzés módját a gyengébb gyomrú olvasók miatt nem illusztrálnám, de a lényege, hogy a csali a farkától a fejéig hozzá van „varrva” az előkéhez úgy, hogy az utolsó pont, ahol kijön a horog a halon, az magába foglalja a kopoltyúfedőt is. Így elég erősen tart ahhoz, hogy ne tudja olyan könnyen letépni a ragadozó a horogról a csalit. Pálkovács Lacitól tanultam a módszert, ezúton is köszönöm neki.
Persze a meglebegtetés a törpék miatt nem maradhat el! Ha az előző leíráshoz nem mellékeltem illusztrációt, akkor ehhez mégúgy nem illik. A lényege, hogy a belső szerveket úgy mindenestől kicseréljük valami víztől könnyebb, kevésbé nedvszívó anyagra, mondjuk hungarocellre. Ezáltal elemeljük a csalit a fenékről és jobb eséllyel indulhatunk a süllőkért.

Aztán a bedobás előtt még el kell végezni a szokásos fészekrakást: a sátor felállítását, a fekhely előkészítését és egy kis rendrakást, hogy éjszaka minden kéznél legyen. Ha ezzel megvagyunk és a botok is be vannak élesítve akkor kezdődhet a játék!

Szóval végre minden a helyén, bedobálok és vacsora közben élvezem ahogy a nappalt felváltja az éjszaka és persze azt a „csendet” ami ezzel jár. A békákat, az utolsó felszíni rohamra induló balinok hangos zabálását és a lassan fészkükre ereszkedő csérek sivítását.

A szúnyogok mennyisége elviselhető, rosszabbra készültem még otthon. Mondjuk az enyhe északi szél egy percre sem áll el, ez lehet a szerencsém. Persze ami áldás a szúnyogokat tekintve, az átok a hullámokra nézve. Dobol a csónak alján a víz, most még nem zavaró, de majd éjszaka… mindegy, be vagyok már vackolva, így marad.
Na, de az alvásig van még dolgunk bőven! Például azt csinálni amiért jöttem: horgászni.
Sajnos túl sok foglalatosságot nem adnak a süllők, így jobb híján a csalihalakat cserélgetem frissekre, maximum óránként.
Így telik az éjszaka, fél 11-kor kapásom van, kicsit bizonytalan húzással, de nem nyeletek, bevágok. Üres. Lehet törpe volt, pedig 80-100 cm-re ki van lebegtetve a küsz.

Cserélgettem is, meg a törpék miatt is használódnak folyamatosan a küszök, így még éjfél sincs mikor a tizenkét darabból az utolsó két csalihalamat fűzöm fel.

Aztán gondolva a hajnali csukázásra és a másnapi munkanapra lefekszem aludni a bedobott botok mellé, a fékeket persze nem felejtem el kiengedni.
Igen, ám, de az éjszaka folyamán kiélesedik a hallás és a délután jelentéktelennek tűnő apró, ütemes loccsanások, estére legalább is elgondolkodtatnak, hogy miért így kellett lekarózni, éjszakára pedig erős dübögéseknek tűnnek és nem hagyják az embert túl mély álomba zuhanni.Bumm, bumm!- zakatol ütemesen, először csak zavaró, később bosszantó módon. Ahhoz persze hogy megforduljak a csónakkal, fel kéne szedni a botokat, a sátornak legalább az elejét, a karók közül is legalább egyet, de kinek van ehhez kedve, ha már egyszer minden el van rendezve, meg különben is mindjárt kelni kell. Éjszaka aludni kell, nem hallgatódzni! – ezt mondja mindig az apám, aki ha lenne horkolásból világbajnokság, bizony az esélyesek között indulhatna.
A hallgatódzás alól csak a fék hangja a kivétel…
Végül, ahogy ezen elmélkedek, győz a fáradtság a kényelmetlen körülmények felett és elalszom… Talán álmodok is valamit, halakat, szebbnél szebb halakat, fékszólókat…
Fékszólókat!
Fékszólókat?!

Igen, fékszólókat, egy koppanással megspékelve, amint a bot a csónak aljában a fejem mellett landol!
Csak valami két órát aludtam, de úgy pattanok fel, nem is értem. Kívülről nézve csodálkozok magamon. Én ilyenre nem vagyok képes. 😊
De mindegy is, a horog ül, én pedig fárasztok!
Sajnos a várt fejrázás elmarad, helyette jobbra-balra rohangál… balin lesz. Közeledik, nem tévedtem, balin, jó kettes, szép, egészséges. Fáradt vagyok és álmos, nincs kedvem pakolászni meg a karabinert előbányászni, elengedem. A cájgot meg már nem dobom vissza, elfogyott a csalim.

5-re állítom az ébresztőt, de csak 4:20-ig alszok, azt se túl mélyen.

Arra ébredek, hogy virrad. 4:20-kor? Nanemááár!! De, pedig igen. Virrad. Kicsit szokni kell még ezt a kora nyarat.
Várnak a csukák!
Pakolás: botok leszerel, sátor lebont, hálózsák, derékalj összehajt, általános átrendezés, hogy pergetés közben minden a kezem ügyében legyen.

Aztán a motort berántom, felkarózok és indulok egy csendesebb részre.
Úton odafelé durva pontyívást látok, kéttenyérnyi farkok forgolódtak a sulyom között. Megkapó.
Tavaly gyönyörködtem bennük sokat, most nem időztem annyit. Képeim is tavalyról vannak, szinte ugyan innen.

Jó lenne mellé rakni egy „gyufásdobozt”, hogy érzékelhető legyen a mérete, de bőven tíz felett lehetett!

A növény amúgy elképesztően gyorsan felnőtt…

Szóval a csukázás.
Öt óra előtt picivel egy csendes öbölben dobom az elsőt, ott kezdtem, ahol tavaly ilyenkor Sanyival és Gergővel.
Akkor Gergő felszíni csalikkal, Sanyi sekélyen húzható wobblerekkel, én vasakkal próbálkoztam. A rangsorrend is így állt be, Gergőnek nagyságrendekkel több akciója volt felszínen, mint Sanyinak kicsit lejjebb, én meg nem tudtam csukát fogni.
Így terveztem én is eltölteni a napot:

Keresőcsalinak mindentől függetlenül mégis a körpörit választom, mert még viszonylag jól el lehet húzni a növényektől és rövid idő alatt alaposan át tudom vele nézni a környéket.
Egy szűk fél óra után fogok vele egy kisebb balint, de hogy egyéb akció nem volt ez idő alatt, a hajnali jó időszak meg gyorsan fogy, hát váltok egy már bizonyított felszínire, tanulva Gergő tavalyi oktatópecájából.
A hajnali vasas balin:

A következő órában meglepően sok akcióm van, de a tánc elmarad: kikövetések, ráúszások, burványok, mellévágások, de a hal egyik esetben sem akad meg.

Cserélgetem a felszíniket, gondoltam biztos a típussal lesz a baj, nem a stílussal, de akkor meg semmi akció. Visszateszem a Heddont, újra zsong az élet. Lecserélem, újra üresnek tűnik a víz…
Csak valami pici apróság hiányozhat a mozaikból, de nem találom meg.

Erőltetem a már legalább akcióval büszkélkedő típust, egyszer csak, közvetlen a csali vízbe csobbanása után jobbról egy tempós ráúszást látok és azt is lehet látni, ahogy a hátúszó szeli a vizet! Ebből már egyértelmű a támadó kiléte, felkészülök a nagy balinrobbanásra, de meglepődöm. Nem értem melyik pillanatban fogja vissza a tempóját, de a haragos rablás helyett, csak egy óvatos szippantást látok, még csak nem is érzem! Persze ezúttal elég, ha látom, beletartok, na ekkor robban a víz. Jó dolog ez a WTD!

Kis keringő és máris kézben van. A fotó elkészül, aztán nézem a halam, megkívánom a marinírozott balint, aztán megint nézem: olyan szép sötét színű, aztán gondolok a lila hagymára és a pirítósra, amit majd mellé eszek, aztán eszembe jut, hogy most tőle lett szép a reggelem… Aztán elengedem.
Majd eszek kolbászt. 😊

Ez után is volt még akció,olyanok mint addig is, de hal nem akadt és a mennyiségük is megcsappant.
Kifelé lecsekkoltam az ívást, a pontyok még mindig elemükben voltak, de már nem azzal az elánnal szerették egymást, mint pirkadatkor.

A Csapói kijáratnál dobáltam még a balinra kikészített wobblereimet, szórványosan volt is egy-egy rablás, de csak kevés balin állt itt, annyi, ami mellett eldobálhatok akár estig is, de egy-két halnál többet szinte biztos nem fognék. Időm meg sajnos nincs több.
Meg hát bánnám is én mit fogok, ha egyszer ott lehetek a vízen, ahol szól a kakukk, a sárgarigó, trillázza a nádirigó, kopogtat a harkály, recsegnek a kecskebékák, rezeg a nyárfalevél…a májusi kedves ártéri dallam. Szeretek ott lenni.

De muszáj volt összeszedtem magam és búsan-nyöszörögve, de elindultam vissza a civilizációba dolgozni, dugóba ülni, dudálni, stresszelni, sorban állni.

Szóval nem igazán nyúltam bele a tutiba ezzel a három balinnal, de vajon tényleg az eredménytelen alkalmakhoz kell soroljam ezt az éjszakát? Létezik egyáltalán rossz peca, ha a halfogás csak a pont az i-re?

Recommended Posts