Csukázás a Tisza-tavon 1. rész

Farkas László horgásztársunk most egy hosszabb hangvételű cikket írt a Tisza-tóról és csukáiról. A cikk első részét alább olvashatják:

Október végén sikerült egy újabb méteres csukát elcsípnem a Tisza-tavon. Idén szeptember elején kezdtem a csukákat keresni a tározón, így hosszú út vezetett a nagy halig, erről az útról szeretnék pár szót írni egy folytatásos cikksorozat keretében.

 

ELŐZMÉNYEK

Viszont mielőtt rátérek a nagy hal megfogásának leírására, szeretném taglalni az előzményeket, hogy mik vezettek végül arra az útra, amit október 22-én estefelé jártunk, hogy miért kötöttünk ki végül azon a helyen, ahol.

Persze a Szent Grál nincs a kezemben, a tutit sem tudom megmondani, de azért igyekszem a sorozat végére olyan mennyiségű hasznos információval szolgálni, hogy annak tudatában bárki eredményesen indulhasson csukázni a tározóra.

Négyen, két csónakkal, csukákkal, balinokkal:

A nyár végi nehézségekről már írtam, így csapjunk is bele rögtön a szeptember második felébe.
Volt egy célvíz, ahol kezdeni szerettünk volna, de mivel gyengén indult rajta az idei csukaszezon, így rugalmasan próbáltuk kezelni a helyszínt. Igyekeztünk a reggeli fényváltásra beérni, amit utólag nem bántunk meg, mert minden akciót letudtunk fél kilencig, aztán a déli cserkelés közben beugró balinokat leszámítva a következő halra egészen estig kellett várni.
Mivel az idő csak nem hűlt -tartotta magát a kései nyár-, így a növények is csak lassan tünedeztek.

Itt éppen Pista próbálja kirángatni a gazból, a töklevél között akasztott halát.

Szóval mint utólag kiderült csak reggel és este tudtuk a csukákat becsapni, ami nem egy szerencsés elosztás, de nem lehet vele mit kezdeni, dobni kell folyamatosan egész nap. Nem egyszer előfordul, (főleg hidegebb víznél) hogy a napi kapásidő mindössze egy órán keresztül tart és mondjuk délután egyre időzíti a természet. Így, ha fogni akarunk akkor bizony nem szabad leülni a csónakdeszkára ultizni.

Balázs és Suncás is kitartóan szórta a vizet, egész nap.

Persze unatkozni nem muszáj nappal sem!

Ha az ember kapocsba akaszt egy univerzális csalit, akkor két legyet ütünk egy csapásra: nem késsük le a csukákat és esélyt adunk magunknak más, aktívabb halfajok megfogására is. Jellemzően ilyen csalik a körforgók, amikre azért egy megfelelő méretválasztásnál, időnként egy-egy jobb sügér és balin is elcsábul.

Az egy dolog, hogy most nem indult be a nappali csukaverkli, de azért az este hozott még pár halat, köztük ezt a nem túl nagy, de meglehetősen harciast is. Megdöbbentően meleg, 21 fokos volt a víz szeptember 23-án, így a kisebb halakban is volt erő bőven.

A NAP ZÁRÁSA

Így zártuk ezt a napot, négyünk közül mindenki fogott csukát, ki többet, ki kevesebbet, de ez a meleg víz és a nyárias körülmények még nem az ideális állapotot hozták.

Tisza-tó: őszi leürítés későbbNovember 15-től életbe lépő tilalmak