Csukázás a Tisza-tavon 4. rész

– Farkas László írása

Volt már szó az előzőekben nyári körülményeket idéző pecáról, családi csukaportyáról, sokhalas horgászatról, megtanultam gumiruhában úszni, ideje rátérni a mondóka legkedvesebb részére, a nagy csukára!

A szokásos „biennálénkról” már írtam tavaly:
Ilyenkor összejön a baráti társaság, kiveszünk egy házat Poroszlón és főzőcskézünk, italozunk, beszélgetünk, na meg jókat pecázunk.
Idén nyolcan voltunk.
Laci és jómagam -először ebben a felállásban- a Szajlai holtágon rendezett horgászversenyre próbáltunk az első két nap koncentrálni.
A pénteki edzés egész jól sikerült, másnap jól jött volna ez a csukának szánt pörgőt leütő szép süllő:

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Vájt szeműek észrevehetik alattam a kenut és a hátam mögött a mellényt. Megijedhettem volna jobban is, mi? De esküszöm veszek egy patronos mellényt, ami nem zavar horgászat közben. Ebben a nagyban nem lehet dobálni. De legalább a melles csizma nincs rajtam.

Szóval pénteken egy kis edzés, szombaton a verseny

A versenynapon egy kicsit nehezen jött az előző nap megálmodott taktika, de így is sikerült a 24 csónakból az ötödik helyet megcsípni, ami biztató így az első közös versenyen. Sőt, a dobogó sem volt messze, hiszen a harmadik hely mindössze 35, míg a második hely 45 centire volt tőlünk.

Ez mondjuk egy nem túl nagy hal esetén megvan… Volt is pár akciónk ami nem lett meg. Akkor semmiségnek tűnt, a végén ennyit jelentett.

Ez idő alatt a barátaink bejárták a tározó zegzugát és fogtak szép csukákat!

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

De még egy nagy feladat várt ránk vasárnap, egy kis háziverseny, ami már egyéni volt és idén egy vándorkupát is alapított Gergő barátunk az alkalomra, hivatalosan, gravírozva, szépen.
Három csónakkal vágtunk neki.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Balázs és Suncás

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Milán, IG és Laci

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Valamint Pista, Gergő és jómagam

HÁZI VERSENY

A szabály egyszerű: a három legnagyobb hal számít, centiben, teljes hosszban.
Végül négyen írtuk tele a papírt, azaz fogtuk meg a három halat, Pista (a későbbi győztes), Balázs, Milán és én.
Pedig az idő nem fogadott minket a kegyeibe, szél, hideg és eső. Ennek ellenére végül egész szép eredmény született, Pista három legnagyobb hala 195cm volt, így az ő neve kerülhet fel először a kupára! Ezúton is gratulálok neki!

Persze milyen lenne egy verseny vigaszdíj nélkül, erre egy vándorbot lett vásárolva, amit IG barátom csípett meg taktikus versenyzéssel. 😊
És nem lenne teljes az igazság, ha nem kerülne ide a tény: a srácok többségi szavazással, kellő hit hiányában idő előtt elhagyták a kiszemelt versenypályát. Ha maradnak, könnyen lehet, hogy nem IG-nél köt is a vándorbot.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

És eljött a biennálé utolsó napja is

A szél megcsendesedett, a hidegfront elvonult, akár jó is lehet a nap, így álltunk hozzá.
Persze ekkorra azért már mindenki fáradt, tompulnak a reflexet, mert nem csak a csónakban, hanem az esti tivornya idején is helyt kell állni.
Pista vagy az italozásban edzett, vagy a pecában, de megint ő nyitotta a napot ezzel a nem túl nagy, de gyönyörű szép hallal.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Aztán a továbbiakban is ő sziporkázott, mi Gergővel csak ugattuk a teljesítményét.
Célvizünk nem volt mára, pontosabban volt, de sok. A cserkelés mellett döntöttünk, szinte folyamatosan mozgásban voltunk, így olyan helyeket fedeztünk fel, ahol ezidáig még nem horgásztunk.

Így jutottunk el a nap végére egy addig, általunk még sohasem látogatott helyre

Nem tudom mi vezérelt pontosan oda, érdekes, hogy szinte bárhol megállhattunk volna -ez egy nagy kiterjedésű vízfelület- de szinte nyílegyenesen mentem egy csendesebbnek tűnő öblébe. Vitt az angyalom oda. Pont oda.
Mikor megérkeztünk felrepült róla a sok vadlúd. Ez jó, mert valószínűleg jó régen nem háborgatták. Meg rossz is, mert a randalírozásukkal esetleg elhajtották belőle a jó halakat.
Na meg zavaros is volt kissé, vagy inkább opálosnak mondanám. Ezt is a madarak számlájára lehet írni.
Gergő felsóhajt, az orrból a csónak aljára lép, azzal a szándékkel, hogy a sulymos részre lecseréli a nagy jerket egy spinnerbaitre.
Pista dob egyet jobbra. Ugyan az a csali van neki felkötve, mint nekem. Illetve úgy helyes, ha azt mondom: én koppintottam róla az aznap általa legtöbbet használt és legeredményesebb csaliját.
Én hátul ülök, a csónak kissé jobbra tér ki, hát dobok egyenesen.
Olyan három méterre jár a csalim, amikor kapásom van, beütök, azonnal érzem, hogy jó halam van!
Nem is tököl sokat, olyat iramodik, hogy csak kapaszkodok a botba! Nem lendületből, gyorsan, mint a kicsik, hanem erőből, határozottan, mint a mozdony.
Rengeteg a növény, kevés a helyem a fárasztáshoz.
Elfordul jobbra, a zsinór felakad egy hínárfolton és megtörik. Ekkor jó tíz méterre egy burvány a felszínen, a zsinór kiakad a hínárból és meglazul a zsinór. Elvesztettem a kontaktot, elment a halam, úgy érzem.
Szedem fel a laza zsinórt, de valami nincs rendben, szinte a csónak mellett van a zsinór vége, pont az ellenkező irányban, mint amerre a halam utoljára láttam. Újra van kontakt! Visszafordult! Látom a halat, a csónak mellett robog el, az szája hegyén egy horogág beakadva, a körforgó kanala ott forog az orra előtt!
A féket azonnal lazítom, ami hazardírozás ennyire növényes vízben, de ha erőltetem, tuti elmegy.
Szerencsére most a tiszta részen folyik a küzdelem, tartom ahogy tudom, de nem erőszakolom.
Közben Pista (már a fárasztás legelején) kiemeli az elektromost a vízből, helyet csinál a csónak alján. Gergő a nagy merítőt bontja. Szuper csapat!

Most dől el minden

A hal újra nekilódul, most egy nagyon sűrű rész felé veszi az irányt! Most dől el minden! A dobon az ujjam, csak simítom, próbálom lassítani, de nem lassul, erősebben rányomok a dobra, érzem, hogy a penge élén táncolok, egy méterre sincs a sűrűtől és közelít, szorítok még egy kicsit és végül megfordul! Fél méterre sem volt ekkor a növénytől, ha bejut, tuti vége.
Még forog párat a csónak körül, hol az egyik, hol a másik oldalán, a merítést nem akarjuk elkapkodni, de sokáig sem akarom kínozni, el akarom engedni hagyni kell benne erőt a folytatáshoz. Na meg az akadás is teljesen bizonytalan…
Kézzel még nem merném megpróbálni, de a merítő más. Kérem Gergőt, hogy készüljön, (óriási felelősség!) befordítom a halat… és megvan!
Ebben a pillanatban megrázza a fejét, a csali céltalanul repül ki a szájából, de már nem számít! Még egy ugrás, próbál kijutni a szákból, de visszacsúszik.
Feladja.
Hála a barátaimnak minden elő van készítve, hosszt és súlyt mérünk gyorsan, pár fénykép és már mehet is vissza.
Teljes hosszban 110cm, faroktőig 97cm. Súlya: 9,9kg!

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Remegek. Húú ez az adrenalin, de jó dolog!
Kapom a gratulációkat, verik a hátam a srácok, Gergőtől még egy puszi is csattan. 😀
Mosolyognak, jól esik a dicséret. Meg egyúttal sajnálom kicsit, hogy nem ők csípték el. Nem álszerénykedés miatt, hanem őszintén. Nagyon akarták a nagy halat és ők tettek is érte, főleg Gergő.

Ha jobban megnézitek a képet, van a halnak egy különleges ismertetőjegye:
A hátúszó első sugara hiányzik!
Ha valaki felismeri egy régebben visszaengedett halát, esetleg ez után lesz hozzá szerencséje, kérem ne felejtsen el felkeresni.

Egy párat még dobunk, de gyorsan ki is fordulunk innen, ami szabad vízfelület volt azon rombolt a halam.
Egy óra volt még a napból, felvillanyozva nézzük át az öböl további részeit, a srácok a nagy halakat keresik, de már csak a kisebbeket találjuk. De azokat legalább jó kedvvel.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 4. rész

Van még egy kis idő vízeresztésig, addig működnek ezek a sekély öblök, de utána más időszámítás következik. Ha tudok, majd arról is beszámolok.
Ellenben ezt megelőzően, a következő és egyben ennek a vízeresztés előtti állapotokat bemutató sorozatnak az utolsó részében „szakmázunk” egy kicsit, igyekszem majd Tisza-tó specifikusan ellátni jó tanáccsal azokat, akik ritkábban látogatnak el ide, de azt a kevés alkalmat, amit a napi taposómalomból sikerül szabaddá tenni, eredményesen szeretnék eltölteni.

Megkezdődött a szavazás a 2019-es év halárólDr. Harka Ákos a Kincses Kalendáriumban!