Hírek
2020.02.06. | Egyéb hírek
Húsz éve történt: megemlékezések a cianidszennyezés évfordulóján
Természeti katasztrófát okozó esemény következett be 20 évvel ezelőtt Romániában, amikor Nagybánya mellett átszakadt egy bányászati cég cianidos zagytározójának töltése, és az ott tárolt százezer köbméternyi mérgező elegy több vízfolyáson keresztül a Tiszába ömlött, megtizedelve a folyó sokszínű élővilágát.
A Tisza élővilágának február elsejei emléknapja alkalmából városi megemlékezést rendeztek január 31-én Szolnokon, a Tiszai hajósok terén, ezt követően pedig a Városházán előadóülésen elevenítették fel a történteket és a védekezés jelentős mozzanatait.
MEGEMLÉKEZÉS
A Tiszai hajósok terén elsőként Molnár László, a Szigligeti Színház színművésze Petőfi Sándor A Tisza című versét szavalta el. Ezt követően Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere, Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, és Dr. Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára – a cianidszennyezés idején a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője – idézte fel az akkori eseményeket, kiemelve a védekezésben résztvevők példaértékű együttműködését.
A városi megemlékezés zárásaként Boros András görögkatolikus iskolalelkész megáldotta a koszorúkat, virágokat, amelyeket ezután a Tiszavirág hídról a folyóba dobtak a megjelentek, köztük sok kisdiák.
ELŐADÁSOK
A jubileumi program előadóüléssel folytatódott a Városházán, ahol a példaszerű összefogásra és a szakmai felkészültségre egyaránt kitért beszédében Szalay Ferenc, Dr. Kállai Mária, Dr. Hoffmann Imre és Dr. Berkó Attila. Gina Kassem, a Budapesti Amerikai Nagykövetségen belül működő Közép- és Kelet-európai Regionális Környezetvédelmi, Tudományos, Technológiai, és Egészségügyi Központ igazgatójának erre az alkalomra írt gondolatait Fallmann Bálint, az Egyesült Államok Magyarországi Nagykövetségének munkatársa olvasta föl.
Az előadások sorát Fejes Lőrinc, a KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnöke nyitotta, aki ismertette a Kiskörei duzzasztómű – a szennyhullám levonulásakor alkalmazott, s azóta Noé bárkájaként is emlegetett – rendkívüli üzemrendjét, illetve azokat a vízkormányzási beavatkozásokat, amelynek eredményeként a mérgező anyagot sikerült jelentősen felhigítani, s a folyó medrében levezetni, ezzel megmenteni 13 holtágban és a Tisza-tó vízfelületének 93 százalékán a páratlanul gazdag élővilágot.
Dr. Szalma Elemér, a Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) Vizes élőhely-védelmi Szakosztálya elnökének prezentációjából a hallgatóság képet kaphatott arról, hogy milyen botanikai értékek pusztulhattak volna el, ha a cianid elárasztja a Kiskörei-tározót. Kovács Pál, a KÖTIVIZIG Regionális Laboratóriumának biológusa a védekezéskori vízminta-vételezéseknél szerzett személyes élményeit, benyomásait osztotta meg. Felkért hozzászólóként Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője pedig a Tiszát jelenleg is fenyegető környezeti veszélyekre hívta fel a figyelmet.
Magyar Péter Gyuláné Bede Marianna, a Víz-és Csatornaművek Koncessziós Zrt., műszaki igazgatója előadásában bemutatta, hogy a szennyezés milyen hatást gyakorolt nyolc település ivóvízellátására. Dr. Varga Pál, az MHT Környezetvédelmi Szakosztálya elnöke arról szólt, hogyan élte a 20 éve történteket.
Az előadásokat követően Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója mondott zárszót.