Hírek

2020.04.20. | Horgász Hírek

Áprilisi csukázás a Tisza-tavon

Farkas László írása

A barátokkal tűkön ülve vártuk a tilalom lejártát. A különböző Facebook-csoportokban már április elejétől tolják fel a szebbnél szebb fogásokat olyan horgászvizekről, ahol a vízállás nem akadályozza a csukánál megszokott korai ívást, de a Tisza-tavon speciális a helyzet. Itt februárban még csak kevés helyen vannak megfelelő körülmények a sikeres íváshoz, ezért kellett a hosszabbítás. Kellően kiéhezve vágtunk hát neki a szokásos tavaszi csukázásnak.

Úton a kiszemelt víz felé

Nem sokat vacakoltunk! Messziről járunk mindketten, Pista fél négykor, én négy előtt kevéssel keltem, hogy a 16-a hajnal, már a parton érjen minket. Apró késéssel megérkeztek a pesti barátok is, bepattantak a bérelt rocsóba, mi a Zöld Villámba, és már úton is voltunk a kiszemelt víz felé. A hajdan olyan jó csukás terület már ősszel sem adta a halat, de ahogy megfigyeltem, tavasszal bejönnek ide ívni a csukák, ezért lehet, hogy áprilisban szoktunk rajta találni testes példányokat. Hogy mi változott az évek alatt, nem tudom, de az őszi próbálkozások után ezúttal is üresen dobáltuk végig a legjobb órákat.

Tanácstalanság

Ilyenkor jön a tanácstalanság, a csalik cserélgetése. Pista éppen egy alis jerket kötött be, ugyanazt a típust, ami már ősszel is bizonyított a csukák terén, mikor végre odaüt neki valami!
Nagy súly van rajta, ezt látom, Pista pedig érzi. De valami furcsa. Ez nem csuka. Kabátosra, kárászra tippelek, de azt is gyorsan elvetem, annyira egyenesen jön. Sokat nem trükközik, beleáll testtel, mint általában a nagyobb halak, de egyéb flikk-flakkot nem mutat be. És akkor felhúzza a felszínig és teljes a döbbenet! Süllő! De nem az a sztenderd méret, ez hatalmas!
Kezébe adom a kis merítőmet, de kár volt, bele se fér.

A hal kifordul, de szerencsére még mindig horgon marad.
Merítő le, kabát ujja fel. A második menetben Pista már rutinosan emeli ki kézzel a viharvert öreg harcost. Új rekordja, ez biztos. A csukáknak szánt jerk unottan kacsint ki a hatalmas fogak mögül.

Teljes hosszban 86 centi, súlyt nem mérünk, gyorsan szélnek eresztjük. Igaz, nem az a faj, amiért olyan lázasan ugrottunk ki hajnalban az ágyból, de azért egy kicsit rendbe teszi a haltalanság miatt megbicsaklott csónakmorált. Jutipálesszel ünneplünk, és Győrfi Pál legnagyobb megrökönyödésére az addig távolságtartó barátok egy pacsira is elragadtatják magunkat.

Nézzünk el másik részre

Nemsokára megjelennek a barátok a másik csónakkal, nekik sem megy egy közeli vízen. Javasolják, nézzünk el másik részre. Hiába a sok szép emlék, ami engem ideköt, be kell lássam, igazuk van.
Fél órát utazunk. Egy hete ugyan itt intenzív dévérívás volt, nappal is durrogott rajta a harcsa, úgy gondoltam, ha nem eszik a csuka, talán elcsíphetünk egy harcsát. Tévedtem. Ívás sehol, harcsák sehol. Hátha csak a látszat, és bent fekszenek a padmaly alatt, így centiről-centire átnézzük a rövid csatornát, míg a többiek a közelben próbálkoznak.

Két marék lecserélt csali hever már a csónakdeszkán, mikor Pista egy DT-vel végre akaszt egy csukát. Igen, ezért jöttünk. Nem pont őérte, de aki a kicsit nem becsüli…

Újratervezés

A jég megtört végre, de telnek a percek és be kell lássuk: ebben a helyben most ennyi volt. Újratervezés, újabb fél óra csónakázás.
Amint beérünk a kiszemelt helyre, az addig mérsékelt DNy-i szél felerősödik és délire fordul. Hogy van-e összefüggés, nem tudom, de szinte pontosan ugyanebben az időben jó halat akasztok, sőt, amit akkor még nem sejtettünk, az egész napi kínlódás után intenzív fél óra következik.

Egymás után akasztjuk a csukákat, szegény Gergőn kívül mindenki feliratkozik ebben a szakaszban.

Aztán ahogy elindult a zabálás, úgy abba is maradt.
Ezután is voltak még akciók, de már meg kellett elégednünk azzal, hogy óránként akaszt ötünk közül valaki egy csukát. De persze a reggeli kudarc után ennek is nagyon tudtunk örülni, és összességében élménnyel gazdagon, elégedetten indulhattunk haza. Jó kezdés volt ez!

Utószóként:

A lányaim kedvenc halételének legfőbb alapanyaga a csuka, így ki lett adva a családi parancs előző este, hogy tervezzek konyhapecát is. Megtehettem, mert volt miből válogatni, de az elhúzódó feltöltés miatt úgy tűnik, hogy még ez a plusz két hét sem volt elég az ívás befejezéséhez.
Ezért arra kérem a sporttársakat, hogy legyenek figyelmesek, és ha feltűnően hasas halat fognak, engedjék szabadon, ha egy mód van rá. Meg fogja hálálni a Tisza tó!