Hírek

2021.03.02. | Horgászati szakcikkek

A Catch and Release gyakorlati alkalmazása 2. rész – A ponty C&R horgászata

Vass Endre

A ponty horgászatában minden más halfajénál fejlettebb és kifinomultabb módszerek és eszközök állnak a Catch&Release horgászok rendelkezésére, kisebb iparág épül a halkímélő felszerelések gyártására. A kíméletes bánásmódhoz viszont többre van szükség az eszközök beszerzésénél.Kockázati tényezők

A magyar horgászok kedvenc halfajánál a legfontosabb kockázati tényező a hal szájának a testi erejéhez viszonyított sérülékenysége: a nagyponty-horgászok által alkalmazott felszerelések, elsősorban a távoli dobások miatt nagy erejűek, a ponty pedig olyan vad védekezésre képes, amely meghaladja a szájának teherbírását, így kellő odafigyelés hiányában gyakoriak a sérülések, elsősorban a száj oldalsó részein. A lelkiismeretes pontyhorgászok igyekeznek úgy összeállítani a végszereléküket, hogy a horog a lehető legnagyobb eséllyel a hal alsó ajkába akadjon, amely a száj leginkább teherbíró része.

A pontynak a szája sérülhet a legkönnyebben (Fotó: Tóth Gábor)

Többet ésszel…

A mai pontyhorgászok körében közismert tény, hogy akadós terepen horgászva sem muszáj a pontyot nyers erővel leküzdeni. A megfontolt horgász úgy határozza meg a végszereléke helyét, hogy azzal is számol, merre menekül majd a megakasztott ponty a legnagyobb valószínűség szerint, és hogyan tudja majd az akadós terep ellenére sikeresen kifárasztani. Az alapelv az, hogy a megugró ponty az őt húzó erővel ellentétes irányba menekül. Hogyha tehát egy bokorsor vagy egy sűrű vízinövényes sáv mellett horgászunk, akkor az akadó hozzánk közelebb eső széléhez juttatott szerelékkel megakasztott ponty szinte bizonyosan az akadó felé fog menekülni. Ha azonban a szereléket az akadó tőlünk távolabb eső szélénél kínáljuk fel, akkor a hal jó eséllyel attól távolodva fog menekülni a megakasztás után. Ha ilyenkor kis ellenállást kifejtve zsinórt adunk, majd csónakkal óvatosan a hal fölé állunk, nagy valószínűséggel nyugodt körülmények közt folytathatjuk a fárasztást. Természetesen ezek a trükkök csak csónakból alkalmazhatók, a parthoz kötött horgászok lehetőségei korlátozottabbak.

Ha minden furfang ellenére is akadóba húzza a zsinórt a hal, még mindig nem kell kétségbeesni. A kreatív horgászok jó ideje kidolgoztak különböző technikákat és eszközöket, amelyekkel az akadón átfutó zsinórok felszedhetők, az elakadt zsinórszakasz kiiktatható, a zsinórt összekötve pedig folytatható a fárasztás.

Szakállas vagy szakáll nélküli?

A veszélyes horogformákról az előző cikkben esett már szó, de érdekes, hogy a bojlis horgászok erősen megosztottak a szakáll nélküli horgok használatát illetően. Sokuk véleménye az, hogy a szakáll nélküli horgok nagyobb sebet ejtenek, mint a pontyszájban stabilabban ülő szakállas horgok. A kérdésben nem tudok határozott állást foglalni, de úgy gondolom, hogy a halat elsősorban a horog öble tartja, nem a szakálla és a sima felületű horogszár úgy sem tehet túl nagy kárt, ha netán mégis mozog a hal szájában fárasztás közben.

Óvatos, de határozott fárasztás

A ponty a fárasztás során kitartóan, nagy erővel védekezik – a védekezési stílusa a békéshalakra jellemzően inkább menekülés, azaz igyekszik a horgásztól eltávolodni, számottevő mennyiségű zsinórt húzva le az orsóról. (A ragadozó halakra sokkal jellemzőbb, hogy inkább harcolnak, mint menekülnek, azaz elsősorban a horogtól igyekeznek megszabadulni.) A fárasztás itt valóban fárasztás, hiszen általában csak akkor adja fel a küzdelmet, amikor már nincs ereje védekezni. A túlfárasztás veszélye azonban ennél a fajnál nem jellemző, mivel nagyon jól regenerálódik az oxigénhiányos állapotból. Természetesen nagy hőségben fokozottan figyelni kell a fárasztás időtartamára is.

Apró szemű, nagy öblű merítőháló (Fotó: Hernyák Gábor)

Kötelező a merítőháló

Pontyra horgászva kötelező kiegészítő a merítőháló, egyéb eszközök nem használhatók biztonsággal a termetes halak ideiglenes foglyul ejtésére. A merítőháló legyen nagy méretű, puha, apró szemű hálóval ellátva, amely kíméletes a hal pikkelyeihez, úszóihoz és szemeihez. A szákoláskor, illetve a hálóból való kivételnél figyelni kell a ponty hátúszójának és farok alatti úszójának megvastagodott, fogazott első sugaraira, az úgynevezett bognártüskékre. Ezek gyakran beleakadnak a háló szövetébe és kellő elővigyázatosság hiányában letörhetnek, sérülhetnek, illetve az úszósugarak közti hártya beszakadhat. A beakadt bognártüske türelmes kiszabadításával a legtöbb esetben elkerülhetőek ezek a sérülések.

A megfelelő eszközök szakszerű használatával sértetlenek maradnak a halak úszói (Fotó: Hernyák Gábor)

Biztonságos kezelés a parton

A nagytestű pontyok biztonságos mérlegeléséhez, fotózásához igen sokféle matrac, bölcső és mérőzsák áll rendelkezésre, amelyek használata erősen ajánlott és sok helyen kötelező is. Azt mindenesetre tudni kell, hogy egy pontymatrac akármennyire is párnázott vagy kíméletes, a halnak egyetlen mozdulatába kerül leugrani róla, úgyhogy nem szabad magára hagyni egy pillanatra sem. A jó pontymatracok lezárható fedőlappal rendelkeznek. A fedő által létrehozott jótékony sötétben könnyebben megnyugszik a hal.

A lezárható tető alatt nyugodtan viselkedik a ponty (Fotó: Hernyák Gábor)

Közkedvelt és biztonságos halkímélő eszközök a keretes pontybölcsők. Ezek nagy többsége hálós kifolyónyílással rendelkezik, de előfordulnak zárt kivitelűek is. Magasabb, merevebb oldalfaluk miatt a keretes bölcsők lényegesen hatékonyabban akadályozzák meg a hal kiugrását, ugyanakkor ezeket sem szabad őrizetlenül hagyni. Ez esetben is előnyösek a lezárható tetővel rendelkező darabok.

Ponty keretes pontybölcsőben (Fotó: Tóth Gábor)

Csak nedves eszközöket használjunk!

A halak egészségének megóvása érdekében alapszabály, hogy csak benedvesített, a hal testhőmérsékletét minél inkább megközelítő hőmérsékletű felületre szabad helyezni őket. A nagy hőségben különösen gyorsan és óvatosan kell végezni a fotózást, a halat folyamatosan vizesen tartva. A termetes pontyok megtartása önmagában is nehézséget jelent, és ha vergődni kezdenek, szinte lehetetlen őket kézben megtartani, ezért fotózáskor mindig párnázott felület fölött, térdelve vagy guggolva tartsuk őket.

A pontyok bőrét mindig tartsuk nedvesen! (Fotó: Hernyák Gábor)

Fotózás

Sajnos még ma is lehet látni olyan fotókat, amelyeken a horgász fémszíjas karórát visel a kezén halfotózás közben – ez csúnyán megsértheti a halat, minden hasonló kiegészítőt le kell venni ilyenkor. Szintén nem szerencsés, ha a horgász száraz ruhában magához öleli a halat, ilyenkor fölöslegesen sok nyálka dörzsölődik le a hal bőréről, és a ruhán levő kiegészítők is megsérthetik. A fényképezés vízben állva végezhető a legbiztonságosabban, amennyiben a mederviszonyok és az időjárás megengedi, mindenképpen célszerű ezt a megoldást választani.

A vízben történő fényképezés a lehető legbiztonságosabb (Fotó: Komlovszki Róbert)

A ponty fotózáshoz való kézben tartása oly módon a legcélszerűbb, hogy az egyik kézzel a mellúszók alatt, a másikkal pedig a farok alatti úszó alatt támasztjuk meg. A farok alatti úszó bognártüskéjét érdemes az ujjak közt óvatosan kibújtatni. Különösen vigyázzunk arra, hogy az ujjaink ne csússzanak a kopoltyúfedők alá, mivel a pontyok kopoltyúja lényegesen sérülékenyebb, mint az erős állkapcsú ragadozóhalaké.

Szakszerű haltartás a parton, merev oldalfalas bölcső felett (Fotó: Hernyák Gábor)

Fertőtlenítőszerek használata

A pontyhorgászatban elterjedt a különböző fertőtlenítőszerek használata a halak sebeinek kezelésére. Ezen szerek nagy része valóban elpusztítja a seben található mikroorganizmusokat, azonban vízben oldódó anyagokról lévén szó, a fertőtlenítő hatás nem tart sokáig, úgyhogy csodát ezek sem tesznek, de kétségtelen, hogy hatásuk inkább pozitív, mint negatív. Mindenképpen érdemes ugyanakkor a pontyzsákot, mérőzsákot, matracot, merítőhálót stb. használat után fertőtleníteni, az esetleges kórokozók tovább terjedésének megakadályozása érdekében.

A legszebb pillanatok (Fotó: Hernyák Gábor)

Visszaengedés

A ponty visszaengedésekor nem kell különösen aggódni, nagy tűrőképességű hal lévén gyorsan regenerálódik és hamar elúszik. Azt mindenképpen várjuk meg, amíg a hal visszanyeri egyensúlyi helyzetét és aktívan úszni próbál. Ilyenkor az első határozott farokcsapás után engedjük is útjára, ne birkózzunk vele feleslegesen.

A következő részben a süllő és a kősüllő horgászata során alkalmazandó kíméletes bánásmódról lesz szó.

Borítókép: Bertha Balázs