Hírek

2021.03.11. | Horgászati szakcikkek

A Catch and Release gyakorlati alkalmazása 2. rész – A süllő és kősüllő C&R horgászata

Vass Endre

A süllő és a kősüllő a legkedveltebb horgászhalak közé tartoznak és egyben talán a legérzékenyebbek a horgászat közben előforduló hatásokkal szemben. Kellő odafigyeléssel azonban jó túlélési esélyekkel lehet visszaengedni ezeket a halakat is.

Süllő

Fő kockázati tényezők:

A horog ütötte seb: a pergető horgászat közben a süllőre nem kimondottan jellemző, hogy mélyre nyeli a műcsalikat, de természetesen ennél a halfajnál is előfordul. A fő veszélyt az jelenti, ha a horog a kopoltyúíveken futó nagyobb erek valamelyikét éri, ilyen esetben percek alatt elvérezhet a hal. Amennyiben erős vérzés tapasztalható a kifogott halnál, nem érdemes a visszaengedését erőltetni (feltéve hogy az elvihető mérettartományba esik), ezek a példányok nagy valószínűséggel hamarosan elpusztulnának.

Élő vagy döglött halas horgászat során viszont gyakran előfordul a mélyre nyelés, elsősorban a nyeletés következtében. A nyeletésről szó volt az előző cikkben, úgyhogy erre most nem térek ki részletesen. A szakáll nélküli horgok használata különösen ajánlott a kishal csalis horgászat esetén. A csali horogról való lecsúszása egy kis gumikoronggal könnyen megakadályozható.

A túlságosan mélyre nyelt horgot sokszor célszerűbb a kopoltyúfedőkön keresztül, hátulról eltávolítani (ez esetben szerencsésen magától hullott ki)

A fárasztás a süllő esetében meghatározó a hal további sorsa szempontjából. Mivel érzékeny az oxigénhiányos állapotra, ezért a hosszú fárasztás veszélyes a számára. Kerülni kell ugyanakkor a túl erőszakos fárasztást is, főleg nagy vízmélység esetén. A süllő – zárt úszóhólyagja miatt – a hirtelen nyomásváltozást rosszul kezeli, és előfordulhat, hogy a nagyon gyors felszínre pumpálás után az amúgy sértetlen hal sem képes a mélybe visszatérni, mivel az úszóhólyagjában lévő gázok a felszínre kényszerítik. Tapasztalataim alapján a nagy süllőknél gyakrabban fordul elő ilyen jellegű probléma. Szerencsére ezekre az amúgy ritka esetekre is van megoldás: a lemerülni nem képes halat mintegy 10-15 percig nagyobb vízmélységben (fenékközelben) kell tartani, ennyi idő elég ahhoz, hogy az úszóhólyagból kiválasztódjanak a fölösleges mennyiségű gázok. A mélyben tartás megoldható egy lesúlyozott, halkímélő anyagból készült, lehetőleg merevített pontyzsákban is, a magam részéről azonban jobbnak tartom egy kb. 1-1,5 m hosszú zsinegre kötött, vékony kis szájbilincs használatát. A süllőszáj hártyás részén ejtett kis lyuk nem jelent sokkal nagyobb behatást, mint egy horog szúrása, a süllő azonban így könnyebben fel tudja venni a számára legkedvezőbb testhelyzetet és attól sem kell tartani, hogy belegabalyodik a hálóba.

Nem kell feladni!

Egy 8 kilogrammos desedai süllő fogása után jártam úgy, hogy bár a horog annyira felszínesen akadt a hal szájában, hogy a zsinór meglazulása után azonnal ki is esett, a hal visszaengedése után hiába igyekezett a mélybe, az úszóhólyagja a felszínre emelte. Szerencsére a szélcsendes időben észrevettem a problémát, így a halat újra meg tudtam fogni és a csónaksúlyra akasztott zsinórra bilincselve egy negyedórára leengedtem a fenék közelébe. A kellő idő kivárása után óvatosan, nagyon lassan felemeltem a halat és ekkor már éreztem, hogy határozottan tör a fenék felé és a bilincstől megszabadítva már élénken, szinte függőlegesen lefelé igyekezve úszott el. Így a reménytelennek látszó helyzetet egy kis lyuk árán sikerült épségben megúsznia.

A történet főszereplője

Hasonló esetek szerencsére nagyon ritkán fordulnak elő, de jó tudni, hogy ilyenkor is van remény a biztonságos visszaengedésre.

Figyeljünk a szabályokra is!

Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy a halat ilyen jellegű foglyul ejtése esetén a szabályok értelmében feltétlenül be kell jegyezni a fogási naplóba. Az olyan vizeken, ahol felső méretkorlátozás van érvényben és egy ezt meghaladó halat szeretnénk ily módon magához téríteni, szintén felmerülhetnek jogi problémák. Ebben az esetben mindenképpen egyeztetni kell a helyi halőrökkel, mielőtt a jó szándékunk ellenére kellemetlen helyzetbe kerülnénk.

Egyéb külső sérülések

A süllő fogazott, úgynevezett ctenoid pikkelyei erősen ülnek, nem egykönnyen veszti el azokat. A pikkelyeket védő nyálkaréteg szinte nem is érzékelhetően vékony, így alig tűnik fel annak sérülése, márpedig ez hosszabb távon a halpenész megjelenéséhez vezethet. Törekedni kell arra, hogy ez a védőréteg minél kevésbé károsodjon. A magam részéről a süllő kiemeléséhez mindenképpen a kézzel való megfogást tartom a legjobbnak. A teste nem síkos, kézbe véve nem jellemző, hogy erősen vergődne, bár természetesen képes hirtelen megugrásokra. A kisebb süllőknél a tarkófogás alkalmazása a legcélszerűbb, nagyobb példányoknál óvatosan a kopoltyúfedő alá is nyúlhatunk.

Biztonságos fogási módok

Az igazán nagy süllők többféleképpen is megfoghatók: az erős kopoltyúfedő alá nyúlva stabilan megtartható a süllő, ugyanakkor nem ajánlatos a hal teljes súlyát ezen a ponton megtartani, jobb a hal hasa alá nyúlni vagy a faroknyelét megfogni a másik kézzel.

Stabil kopoltyúfedő-fogás süllőn. A nyíllal jelzett redőt megmarkolva is biztonsággal megtarthatók a nagy fogasok (Fotó: Koncz Dávid)

Egy másik módszernél a vízben levő süllő faroknyelét markoljuk meg (ennél a fajnál a hengeres faroknyél kissé kiszélesedik a farokúszó felé, a test nem csúszós, így stabilan megtartható), a másik kézzel pedig a hasa alatt támasztjuk meg. Ennél a fogásnál a hal rendszerint nagyon nyugodtan viselkedik.

Az 5 kilogramm feletti süllőknél nem feltétlenül szükséges a kopoltyúfedő alá nyúlni a stabil fogáshoz. Az ekkora süllőknél jól megmarkolható barázda található az áll alatt. Ez alá négy ujjal benyúlva, a szája sarkánál felülről hüvelykujjal megtámasztva ugyanolyan biztosan megtartható a hal és nem kell a kopoltyúfedők alá nyúlni. Különösen jól jön ez a fogás, ha a süllő nem nyitja ki a száját. Természetesen ilyenkor is ajánlott a másik kézzel a faroknyélnél vagy a has alatt megtámasztani a halat.

A süllő megfogása az állon levő redőt megragadva (fotó: Sztahovits Péter)

Néhány gondolat a kézzel való kivételről: a süllők pikkelyei éles, fésűs szélűek, kopoltyúfedőik élesek, az első hátúszó tüskéi igen hegyesek, óvatosan kell tehát hozzájuk nyúlni. Egyes horgászok speciális halfogó kesztyűket használnak a kezük védelmére. Én ezeket a C&R horgászathoz semmiképp sem ajánlom, mivel a megerősített, durva felületük miatt károsíthatják a halak nyálkarétegét, a kopoltyúfedő alá való nyúlást pedig mindenképpen kerülni kell ezek használatakor. Egy egyszerű, sima, puha felületű gumikesztyű viszont kíméletes a halhoz.

A merítőháló hátulütői

Amennyiben a süllő kiemeléséhez a merítőháló használata mellett döntünk, mindenképp apró lyukú, puha anyagú, nem csomózott hálóval ellátott, tágas keretű, nagy mélységű merítőt használjunk, amelyben a süllő kényelmesen elfér, nem hajlik, nem feszül bele a hálóba. A nem megfelelő hálóban sérülhet a hal szája, szeme, úszói és a védő nyálkaréteg is károsodik. A merítőháló használatának az egyik legfőbb kockázati tényezője az, hogy a többhorgos műcsalik esetlegesen szabadon álló horgai beleakadnak a hálóba és a hal ilyenkor kitépheti magából a másik horgot. Szerencsés esetben csak annyit vesz észre a horgász, hogy a műcsali a hal megszákolása után azonnal kiakadt a halból, azonban az is előfordulhat, hogy a horog olyan kényes helyre akad a hal szájában, ami nagyon óvatos szabadítást igényelne. Egy ilyen helyről kitépett horog akár végzetes sérülést is okozhat.

Egy fotóért kár kockáztatni

Egyes horgászok az éjszaka fogott süllőket pontyzsákban tárolják a nappali fotózásig. Ezt semmiképp sem ajánlom, mivel nagy a kockázata a hal túlélése szempontjából. Különösen kell figyelni arra, hogy a süllők hegyes hátúszóikkal és éles pikkelyeikkel könnyen megsérthetik egymást, különösen a nagy, kidülledő szemeik vannak veszélyben. Soha ne tegyünk még rövid időre sem több süllőt egy tároló eszközbe (hálóba, merítő hálóba, mérőzsákba stb.)

A süllő fotózásával kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy viszonylag könnyű jó pozícióban megtartani, így jól fényképezhető hal. Oxigénigényessége és alacsony tűrőképessége miatt viszont a fotózást végezzük el minél hamarabb, hogy ne töltsön sok időt a vízből kivéve – minél nagyobb a hal, minél melegebb a víz és a környezet hőmérséklete, annál inkább érvényes ez! A nyári kánikulában nem is ajánlom a célzottan nagy süllőkre való horgászatot. Sok eredményes és lelkiismeretes süllőhorgász fedezte fel ennek a kockázatát és tanúsít önmérsékletet ilyen körülmények között. Amennyiben mégis nagy süllő akad ilyenkor a horogra, végtelenül elővigyázatosnak kell lenni, a legjobb minél hamarabb, még a vízből való kiemelés előtt megszabadítani a horogtól és visszaengedni. A vízben megtartott halról is lehet szép fotót készíteni néhány másodperc alatt. Higgyék el, megéri ilyenkor lemondani egy sztárfotóról!

A nyári kánikulában a halak érdekében jobb egy ilyen fotóval megelégedni!

Biztonságos kézben tartása

A nagy süllők kézben tartása, fotózása közben fennáll a veszélye annak, hogy a megugró hal leesik és így megsérül. Törekedni kell tehát a hal biztos kézzel való tartására, lehetőség szerint minél alacsonyabban a föld, illetve hajófenék fölött. A kereskedelemben számtalan különböző halmatrac kapható, amelyek nagyon jó, akár életmentő szolgálatot tehetnek ilyenkor, természetesen alaposan benedvesítve.

A nagy süllő megtartható a mellúszók alatt megtámasztva (Fotó: Koncz Dávid)

A süllőkkel kapcsolatosan általános elv, hogy a halak letételét kerülni kell, minél melegebb van és minél nagyobb a hal, annál inkább. A földre, csónakdeszkára, matracra letett hal nagyon hajlamos a vergődésre, így könnyen sérülhet mindenekelőtt a feje, szeme és a farokúszója. A nagytestű halak belső szerveinek sem tesz jót a szárazföldön a saját testsúlyuk által kifejtett nyomás, még úgy sem, hogy ezek az élőlények a víz alatt igen nagy nyomás elviselésére képesek. Ez a nyomás azonban egyenletesen éri az egész testet, míg a szárazra téve pontszerűen jelentkezik.

Nagy süllő tartása a kopoltyúfedőt megragadva (Fotó: Koncz Dávid)

A süllő visszaengedésével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy horgászvideókban nagyon gyakran lehet látni, hogy a horgász visszaengedés előtt előre-hátra mozgatja a halat azzal a szándékkal, hogy az több oxigénhez jusson. A jó szándék ellenére ennek a műveletnek vajmi kevés haszna van, ugyanis a halak a szájuk és a kopoltyúfedőik mozgatásával áramoltatják át a vizet a kopoltyúíveik között, elölről hátrafelé. Amennyiben a hal szája csukva van és a megfelelő légzőmozgást nem végzi el, az ide-oda mozgatással nem lehet oxigéndús vizet juttatni a megfelelő helyre, csak a halat feleslegesen stresszelni. Ebben a kifáradt állapotban inkább nyugalomra van szüksége. Célszerű ugyanakkor megvárni azt a pillanatot, amikor a hal önállóan is stabil egyensúlyi helyzetben lebeg a vízben és határozott szándékot mutat az elúszásra!

Kősüllő

A kősüllő esetében a süllőéhez nagyon hasonló szempontokat kell figyelembe venni, azzal a különbséggel, hogy ez a faj lényegesen kisebb testméretek elérésére képes.

A horog ütötte sérülések gyakrabban fordulnak elő ennél a fajnál, mivel kisebb szája ellenére bátran nekimegy a süllőre szánt csaliknak is, így a nagyobb horoggal szerelt gumihalak könnyen akadnak érzékeny helyre. A kősüllő nagy, az orr csúcsához közel ülő szemei különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból.

Veszélyes helyre akadt jighorog (Fotó: Papp György)

Az offsethorog előnye

Papp György horgásztársam hívta fel a figyelmem arra, hogy tapasztalatai alapján az offsethoroggal szerelt gumicsalik, akár cseburaskás, akár drop shot szereléken használva, szinte 100%-os hatékonysággal akadályozzák meg a horog mélyre akadását a kősüllőnél. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt nem tudom, mindenesetre vagy a horog formájából, vagy pedig abból a néhány századmásodpercnyi késésből adódik, amíg bevágáskor a horog hegye előbújik a gumitestből. Ennyi idő alatt a műcsali is kijjebb kerül a hal szájából, így valószínűbb a szájszéli akadás.

Offsethorgok használatával sokkal kisebb a mélyre akadás esélye (Fotó: Papp György)

Érzékeny a nyomáskülönbségre

A kősüllő különösen kedveli a mélyebb vizeket és nagyon érzékeny a hirtelen nyomásváltozásra, így 10 méternél nagyobb mélységből felhúzva sajnos nagy valószínűséggel nem képes majd lemerülni és kidüllednek a szemei a belső nyomástól. C&R horgászat kősüllőre tehát csak 10 méternél nem mélyebb vízen gyakorolható nyugodt lelkiismerettel. Mély vízen horgászva óvatosan, lassan húzzuk fel a kősüllőt, semmiképp se erőltessük a felszínre még akkor sem, ha 10 méternél kisebb a víz mélysége.

A nagy nyomásváltozás hatása kősüllőn

Kézben tartva

A kősüllő kézben könnyen megfogható, a teste nem csúszós, ugyanakkor képes váratlan megugrásokra. Kis testű hal lévén, viszonylag könnyen kézre keríthető, így megvan a kockázata annak, hogy a fotózásnál még maradt benne némi ellenállásra való hajlam, így erre érdemes odafigyelni. Tapasztalataim szerint különösen érzékeny a vaku fényére, így rossz fényviszonyok között fényképezve nagy valószínűséggel meg fog ugrani az exponálás pillanatában.

A következő részben a balin C&R horgászatáról lesz szó.

Viszontlátásra! (Fotó: Sztahovits Péter)