Hírek

2021.03.26. | Horgászati szakcikkek

A Catch and Release gyakorlati alkalmazása 4. rész – A balin C&R horgászata

Vass Endre

A pergető horgászok egyik leggyakoribb zsákmánya a balin. Ez a ragadozó pontyféle vad, erőteljes védekezéséről híres, és sajnos hajlamos a sérülésekre is. Némi odafigyeléssel azonban jó túlélési esélyekkel kerülhet vissza a vízbe.

Horog ütötte sebek:

A balin zsákmányszerzési stílusa egyedi a hazai ragadozók közt: mivel nincsenek fogai, nagyon vehemensen kell a zsákmányára támadnia ahhoz, hogy az ne menekülhessen a fogatlan szájából. Villámgyors rohamot és erős szippantást alkalmaz tehát, igyekezve az elkapott halat minél gyorsabban a garatfogai közé juttatni, ahonnan már nincs menekvés. A balinok képesek a csapatban való, összehangolt vadászatra is, ilyenkor megfigyelhető, hogy az áldozatát akár többször is kiüti a fejével a vízből, mielőtt a megszédült küszt elkapná.

A szilaj támadóstílus miatt a balin szájában sajnos elég gyakran mélyre kerülnek a műcsalik, és mivel a szájürege és a torka közel sem olyan tágas, mint mondjuk a csukáé, nem könnyű feladat a horgok kiakasztása. A mélyre akadt műcsalik a csuka esetében könnyedén szabadíthatók a kopoltyúívek közti résen benyúlva is, a balinnál erre meglehetősen szűkös tér áll rendelkezésre. A nagyobb példányoknál ugyanakkor van elég hely ahhoz, hogy nagyon óvatosan, hátrafelé ki lehessen vezetni a műcsalit a kopoltyúívek közt. Ilyenkor a legcélszerűbb elvágni az előkét, ha van kéznél erre való eszköz, vagy pedig leakasztani a műcsalit, és az előkét lehetőleg zárt kapoccsal, nagy odafigyeléssel visszavezetni a hal szája felé.

A balinnál gyakran előfordul, hogy mélyre nyeli a műcsalit

Szakáll nélküli horgok

A balin pergető horgászatában különösen indokolt a szakáll nélküli és egyágú horgok használata. Ajkai vastagok, szívósak, amelyekben biztosan ül a horog. A már megakasztott balin nagyon ritkán akad le fárasztás közben, ennél sokkal gyakrabban fordul elő, hogy az erőteljes kapás ellenére sem akad meg, vagy az akasztást követő 1-2 másodpercben távozik is a horogról. Fárasztás közben általában nagy erővel, vadul védekezik, de nem vet be olyan trükköket, fejrázásokat vagy szaltókat, mint például a csuka. Nem kell tehát attól tartani, hogy a szakáll nélküli horgok használatával több halvesztést kockáztatnánk.

A korábban említett okok miatt viszont gyakran előfordul, hogy mélyre kerül a műcsali a balin szájában. Kéthorgos csalik használata esetén jellemző a balinra, hogy a hasi horog fogja. A keresztben álló műcsali általában megakadályozza, hogy mélyre szippantsa a horgot. Az egy horoggal ellátott műcsalik pont emiatt sokszor meg sem akadnak, a határozott kapás ellenére sem, viszont ha megakadnak, akkor gyakran kerülnek veszélyes helyre.

Szakáll nélküli horgok használatával összehasonlíthatatlanul könnyebb a problémásan akadt horog kiszabadítása és a keletkezett sérülés is csak egy pontszerű szúrás. Természetesen nem csak a gyárilag szakáll nélküli horgokat érdemes használni, bármelyik horognak le lehet nyomni, illetve pattintani a szakállát egy fogó segítségével. A célnak tökéletesen megfelel ez a megoldás is!

Egyeshorgok a műcsalikon

A balinhorgászok körében egyre többen cserélik le a műcsalikon levő hármashorgokat a megfelelő méretű és súlyú egyes horgokra. Ezek használata abszolút indokolt, a balin szájának és kapásának sajátosságai miatt a karcsúbb műcsaliknál nincs érzékelhető különbség az egyeshorog és hármashorog akadási arányában. A vaskosabb testű műcsaliknál ez a hatékonyság már romolhat, de a hátsó hármashorog ebben az esetben is bátran lecserélhető egyesre.

Kíméletes akadás egyeshoroggal szerelt wobblerrel

Az egyeshoroggal szerelt csaliknál is előfordulhat, hogy rossz helyre akadnak és végzetes sérülést okoznak, azonban a horgok számából adódóan kisebb erre az esély és lényegesen könnyebben is szabadíthatók.

A horogszabadításhoz hosszú csőrű fogót, vagy csipeszt érdemes használni, ezekkel a szájszélbe akadt horgokat is sokkal gyorsabban és kíméletesebben lehet eltávolítani, mint kézzel.

A horog okozta komolyabb sérüléseknek gyakorlatilag egy fajtájával kell számolni: amennyiben a kopoltyúívekbe fúródó horog egy nagyobb véreret ér, többé-kevésbé erős vérzés következik be, amely akár végzetes is lehet a halra nézve. Az eset súlyosságát magunknak kell megítélnünk. A legtöbb esetben élve megússza a kalandot a balesetet szenvedett hal, de sajnos néha menthetetlenül elvérzik rövid idő alatt.

Balinozzunk monofillal?

A balinhorgászat céljaira alkalmazott felszerelésekről is ejtenék néhány szót: több horgász használ kizárólag monofil zsinórokat mondván, hogy a balin puha szája könnyen sérül a rugalmatlan fonott zsinórral történő bevágás, illetve fárasztás során. A magam részéről úgy gondolom, hogy ezek az aggályok, bár van valóságalapjuk, kissé túlzottak. Való igaz, hogy a balinnak nem olyan kemény, csontos a szájszéle, mint a süllőé, csukáé, vagy a harcsáé, ugyanakkor nagyon vastag, szívós a szája, amely nem sérül egykönnyen és ha megakadt a horog, akkor az általában meg is tartja a halat. A balin szájának nincs olyan gyenge pontja, mint például a csuka vagy a süllő szája sarkában található vékonyabb, hártyás rész.

Az is igaz ugyanakkor, hogy a balin horgászatában semmi sem indokolja a túlzottan kemény felszerelés használatát. A legtöbb alkalmazott műcsalihoz és horgászati helyzethez megfelel egy jó rugalmas, közepesen hosszú, hozzávetőlegesen 5 és 30 gramm közötti dobósúlytartományú bot, amely a dobások és a fárasztás során is kellemesen használható.

A fárasztás:

A balin általában vadul, nagy erővel védekezik a horgon. Fárasztás közben egyaránt alkalmaz kiugrásokat, fejrázásokat (ezeket jellemzően a megakasztás utáni pillanatokban teszi), máskor pedig a zsinórt húzva igyekszik szabadulni. A horgász közelébe érve általában tartogat még néhány megugrást. A dunai balinok nagy mesterei annak, hogy látszólag elfáradva a víz felszínén elfeküdjenek, majd az utolsó pillanatban lefröcsköljék a feléjük nyúló horgászt – mindezt akár több alkalommal is.

Tarkófogás

A balin kivétele:

Kézzel vagy merítőháló használatával a legcélszerűbb a halkivételt elvégezni. A kézzel való kivételnek több módja van: a kisebb és átlagos balinok, mintegy 3 kilogrammos méretig tarkófogással foghatók és tarthatók meg biztonsággal. A tarkófogás lényege, hogy a hal kopoltyúfedői mögött levő kemény ív mögé nyúlunk a mutató- és hüvelykujjunkkal, majd ha megvan a fogás helye, akkor a többi ujjunkat is hal testére zárjuk.

Variáció tarkófogásra: alulról, a mellúszókat megtámasztva is megfogható a balin

A tarkófogásnál határozottnak kell lenni, mert ha a hal megcsúszik, vagy vergődni kezd a kezünkben, a mutató- és hüvelykujjunk a kopoltyúfedők felső szögletei alá csúszhatnak, itt pedig nagyon sérülékeny a balin, szinte biztosan felszakad ilyenkor. A balin kopoltyúfedői egyáltalán nem olyan erősek, mint a csukáé, süllőé, vagy a harcsáé, alkalmatlanok arra, hogy ezektől fogva megtartsuk a halat. Nem állítom azt, hogy az esetek 100%-ában meg fog sérülni a kopoltyúfedő, de nagyon nagy erre az esély.

Balinfogás kisujjal megtámasztva

A balin kivételének van még egy, nagyon kíméletes módja, ezt azonban csak bizonyos esetekben szabad alkalmazni: csónakból horgászva, vagy pedig a Balatonon rendkívül népszerű, vízben gázolva végzett balinozás során. Amennyiben a halat a víz fölött tudjuk tartani, megtartható egyszerűen tenyérrel a súlypontja alatt megtámasztva is. Nagyobb halaknál a test súlya a tenyérben nyugszik, itt az egyik oldalon a hüvelykujj, a másikon a többi ujj támasztja oldalról. A kisebb balinoknál a kisujj is a hüvelykujj oldalára kerül, ebben az esetben a hüvelykujj-mutatóujj, illetve a kisujj-gyűrűsujj által képzett V alakok támasztják meg a keskeny hasú balin testét. Ezzel a fogással csak az egészen könnyed horogszabadítás végezhető el, ha komolyabban be kell avatkozni, akkor szükség lesz a tarkófogásra.

Egy kézzel, a súlypont alatt megtámasztva (Fotó: Papp György)

A nagyobb balinok, 3 kg felett már nehezen tarthatók meg tarkófogással. Ebben az esetben a legjobb egyik kézzel a hal faroknyelét megmarkolni, a másikkal pedig a hal hasa alá nyúlni, a mellúszók tájékán.

Merítőháló használata esetén, mint minden halnál, a balinnál is érvényes, hogy a háló legyen lágy, sűrű szemű, csomómentes és rendelkezzen elég bő zsákkal ahhoz, hogy a hal teste ne feszüljön bele, kímélje a szemeket és úszókat. Szabadon álló horgok esetén megfontolandó a merítőháló használata a hal sérülésének és a horgok hálóba akadásának megelőzése érdekében.

A megmerített balint lehetőség szerint ne emeljük ki hálóval a vízből, hanem hagyjuk a merítőben úszni és ott szabadítsuk meg a horgoktól, illetve még a vízben kézzel megfogva emeljük ki onnan.

Fotózás kézben

Fényképezéshez az előbb említett fogások valamelyikével tartsuk meg a balint, vagy pedig az alábbi képen látható módon, egyik kézzel a farok alatti úszó táján, a másikkal pedig a mellúszók alatt megtámasztva. Esetleg egyik kézzel megfogható óvatosan az egyik kopoltyúfedő, négy behajlított ujjal a kopoltyúfedő alá nyúlva, kívülről hüvelykujjal megtámasztva. Ez a fogás veszélyes is lehet a fentebb tárgyalt okok miatt, így csak nagy gyakorlattal rendelkező horgászoknak ajánlott, és mindenképp figyeljünk arra, hogy hal súlyának nagy részét a másik kéz tartsa meg.

Szakszerű haltartás fotózásnál (Fotó: Koncz Dávid)

Ha a terepviszonyok lehetővé teszik, nagyon szép képeket lehet készíteni úgy is, hogy a sekély vízben elfektetett halat kézbe sem vesszük. Amennyiben a horog szabadítása könnyen megoldható, a hal számára az a legjobb, ha kézbe vétel nélkül, még a vízben megszabadítjuk a horogtól.

A legtökéletesebb „matrac” fotózáshoz

Fotózás letéve

A fotózás elvégezhető nedves, (!) sűrű, puha fűbe fektetve is. Így a halat semmilyen károsodás nem fogja érni. A megnedvesített halmatrac is jó megoldás, de arra számítani kell, hogy a balin egy farokcsapással le tud ugrani róla, illetve a szájában hagyott műcsali szabadon álló horga nagyon könnyen beakadhat a matrac szövetébe és az így csapkodó hal kárt tehet magában. A matracos fotózást tehát inkább horogszabadítás után célszerű elvégezni, nagyon körültekintően.

Az ilyen nedves, puha fűre nyugodtan letehető a balin fotózáshoz

Újabban divatos a halmérő szalagra fektetett halak fotózása. Ez a műanyag lap megnedvesítve megvédi a hal bőrét és szemét a szennyeződésektől, illetve a karcolásoktól, azonban mérete és csúszóssága miatt a balin nagyon könnyen lepattan róla, és azzal is tisztában kell lenni, hogy a felület (pl. beton) keménysége ellen semmiféle védelmet nem nyújt. Nyilván, ha megfelelően biztonságos felületre helyezzük a mércét, akkor minden további nélkül használható, akár víz alá merítve is.

Gyakran lehet látni betonra helyezett merítőhálóban fotózott balinokat. A háló, bár optikailag eltakarja a betont, vajmi kevés védelmet nyújt a halnak (bár a semminél egy kicsivel több), így ezt a módszert nem tartom jó megoldásnak.

Talán fölösleges is említenem, hogy a hal betonra, deszkára, porba, homokba, száraz földre való helyezése mindenképp kerülendő!

Visszaengedés

Az erőteljes védekezés miatt a balinok gyakran kimerülnek a fárasztás végére és ilyenkor nem úsznak el azonnal. Ha nem érte nagyobb sérülés a halat, nem kell emiatt aggódni, magához fog térni. Azt viszont feltétlenül meg kell várni, amíg a balin a vízben önállóan egyensúlyban marad. A balinnak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha felbillent állapotában engedjük el, akkor a fenékre süllyedve mozdulatlanul úgy marad, nem úszik el. Ez iszapos meder esetén végzetes is lehet, úgyhogy mindenképpen várjunk addig, amíg már nem billen el a hal a vízben.

Folytatjuk!

Borítókép: Koncz Dávid