Hírek

2022.04.11. | Horgász Hírek

Tavaszi örömpeca és csónakfelújítás

A szezon mindenkinek mást jelent, így a kezdete is egyénenként változó. De a legtöbb horgásznak a tavasz hozza el azt a pillanatot, amikor már képtelenség otthon maradni. És ha már a Tisza tavat választjuk: aki a feltöltés alatt lévő tározó gyorsan melegedő sekély részeit keresi fel, a szákot semmiképp ne hagyja otthon, mert a kárászok ilyenkor tömegével keresik fel ezeket a részeket!

És persze nem csak a kárászokat vonzzák az ilyen tápanyagban gazdag területek, hanem minden egyéb őshonos halfajunkat is. Meglepő, ahogy a nagytestű pontyok képesek szinte észrevétlenül úszkálni az egészen sekély részeken is és csak akkor vesszük őket észre, mikor megzavarjuk a nyugalmukat. Egy ilyen pecán vagyunk túl Sanyi barátommal. De mielőtt a részletekre térnék, röviden szólnék a csónakok, csónakmotorok karbantartásáról. A parti horgászok nyugodtan ki is hagyhatják ezt a bekezdést.

A csónakos horgászoknak kicsivel hamarabb kezdődik el a felkészülés, ugyanis az előző évben keletkezett hibákat mind a csónakon, mind a motoron rendbe kell tenni, a szükségszerű karbantartásokat el kell végezni.
A motoron ilyenkor tarthatunk egy általános felülvizsgálatot, ahol átnézzük a tömítéseket, üzemanyagszűrőt, karburátort, gyertyát, vízjáratokat, vízkereket (impellert) és az olajakat. Utóbbiak csereciklusát is érdemes betartani. Aki kevésbé műszaki beállítottságú, vagy ideje nincs rá, több jó szerelő is található a tározó környékén. Internetes csoportokban ajánlás útján gyorsan megtalálható a megfelelő szakember.
A csónakok is igényelnek karbantartást. Az általános, bárki által elvégezhető munka az algagátlózás. A legszélesebb körben használt anyagok rézalapúak, önkopóak. Ilyet használunk mi is. Alumínium hajókra tudtommal nem, vagy csak alapozóréteg után használhatóak.

A felület előkészítése

Első festés előtt alapozás szükséges, majd két réteg algagátló festék következik. Ha már a meglévő algagátlónkat szeretnénk felújítani, mi mindig egy csiszolással kezdünk, csak hogy a tavalyi algás-festékréteget megbontsuk. Héjig semmiképp nem kell lemenni, csak egy vékony réteget szoktunk leszedni róla. Kézzel is lehet, csak erő és idő kérdése. Én meguntam a kínlódást és egy rezgőcsiszolóval csinálom tavaly óta. Persze porzik is, így hamar kiszárad az ember torka.

Hatvanas papírt teszek fel, ami elsőre durvának tűnhet, de ez a fajta festék szeret betapadni a szemcsék közé, ami nagyon lassítja (és drágítja) a munkát. Mielőtt ledobom a papírt, késsel ki szoktam kaparni a betapadt festéket. Ettől nem gyorsabb lesz a munka, csak olcsóbb. A végeredmény a durva papírral sem lesz karcos. Egyre oda kell figyelni: nem szabad túl erősen rányomni a gépet és a rezgés sebességét is érdemes visszavenni félgőzre, ha alkalmas rá a gép. Így nem keni annyira az előző évi matériát. Hat méteres a test, négy papírt használtam el, de ha több időm van kettő is elég lehetett volna. Így néz ki lecsiszolva. Látszik, hogy nem a tökéletességre törekedtem, hanem csak egy egészséges hordozófelület kialakítására. Négy órát igényelt géppel, egyedül.

Festés

Maszkolással kezdek, hogy szép legyen a festés éle. Ha ez megvan a festéket erősen felhígítom Isofix-szel. Én 2:1 arányban kevertem hígítóval. Két rész festék, egy rész hígító.
Évekig kínlódtunk az ecsettel, de idén kipróbáltam a hengerlést és bejött! Nagyságrendekkel jobban lehet vele haladni és szebb végeredményt ad, mint az ecsetelés. Egy szivacsos lakkhengerrel dolgoztam. Mikor készen van egy mártott hengerrel elkészíthető felület, a gyorsan húzó festékre visszatérek és egy óvatos görgetéssel elsimítom a buborékokat. Ha ezzel túl sokat várunk, már nem lehet szépen megcsinálni. A végeredmény tetszetős. Az átvonhatósága 24 óra 20°C-on, de mivel aznap a csónakra tett hőmérő szerint a napon 36°C volt és éjszakára sem mondott tíz foknál hidegebbet, így késő délután kapott egy másik réteget. Így szoktuk. Egyik éven egy, minden második éven két réteget kap.

Még két fejlesztésről röviden

A csónakban a fa habléceket egy hazai gyártótól rendelt újrahasznosított műanyagból készített 50×30-as méretű lécekre cseréltük, ami az ígéret szerint UV álló és örök élet+2.
Valamint hosszú évek után sikerült végre meglépni az elektromos hálózat kiépítését is Sanyi tervezői vénájának is Illés Gabi segítő kezeinek hála.
Van már külön kapcsolható és szabályozható fényerejű külső-belső világításunk fehér és piros színben, orrfény, automata fenékszivattyú és egy rakat hasznos kis opció, úgy mint motorról való akksitöltés, USB csatlakozó telefont tölteni, akksi töltöttségi szint kijelző, kisütés elleni védelem, stb. Csak majd feliratozni kell, hogy tudjam mi-micsoda, mert már több benne a kapcsoló, mint a harminc éves Suzukimban.

Na de már folytassuk a pecával!

Átmeneti lehűlés után jött egy kis jó idő így azonnal kiírattuk a szabadságokat! Hatra beszéltük meg a találkozót. Ahogy kell, fél hatkor már indítottam az autót, de ahogy álltam ki az udvarról a kapuvas kicsípte a tréler gumiját. Azt hittem elsírom magam. Se pótkerék, se korán kelő gumis a környéken. Sanyival közöltem a rossz hírt és elkezdtem intézkedni. A legkorábban kelő mester nem ért rá, mert épp aznap vitte el tőle a kamion a hulladék külsőket. De végül rábeszéltem hogy csinálja meg nekem a munkát sürgősen. Cserébe annyit tudtam felajánlani, hogy az udvaron lévő 400db kereket feldobálom addig a kamionra, amíg ő nekem dolgozik. Így alakult, hogy 7:50-re Suncáshoz értem. A kapu előtt, az út mellett ült a horgászszékében, körülötte a cucca. Épp csak bedobva nem volt. Kacagni kezdtem, el is szállt minden bosszúságom.

Innentől ment minden mint a karikacsapás, sólyáztunk, csónakáztunk, lekaróztunk, felszereltünk, bedobtunk.
Annyi előnyöm volt, hogy míg beértünk a célvízre én már felszereltem a botjaimat, így mire Sanyi bedobott én már fárasztottam is az első kárászomat. Azonnal ki is ült egy kaján vigyor az arcomra, hisz békéshalas pecánál ritkán (vagy soha sem?) fordul elő, hogy vezetem a háziversenyt Sanya ellen.

Na, ezzel persze véget is ért a jó szériám. Sanya negyed óra múlva olyan halat akasztott a pickerrel, 18-as főzsinórral, hogy az első másodpercekben nem is bírta kimozdítani a helyéről. Öregesen, türelmesen tartotta a halat, ami a fárasztás ideje alatt kétszer úszta körbe a csónakot.

De Sanya rutinosan fordította el a környék tuskóiról, nem engedte a leszúrókaróra és végül sikerült megszákolni.

Évindító halnak nem is álmodhatott volna szebbet a hatos potykától.
A szél időnként megerősödött, de mikor már zavaró lett volna a nyílt vízen a hullámzás, rendre elcsendesedett. Aztán jöttek sorba a szebbnél szebb kárászok, kilós átlagsúlyban. Sanyinak. Nekem semmi. Egy óra múlva újabb jó halat üt a mester, csak pislogok. Az előző ponty után a pickert feederre cserélte, így ebben a fárasztásban már kevesebb volt a rizikó. A türelem és a rutin ezúttal is a szákolásban csúcsosodott ki.

A kép sajnos nem adja vissza annyira, de gyönyörűen sötét hátú tükörponty volt ezúttal a csónakban a súlya valahol öt kiló körül lehetett.

Természetesen örülök a barátom sikerének de óhatatlanul is gondolkodóba esek vajon mi okozza újra és mindig ezt a különbséget közte és az én pecám között. Az etetőanyagunk közös, mindketten method technikával horgászunk, igaz nekem az egyik kosár fixen van, neki mindkettő csúszón. Illetve a fixen kötött kosaramhoz én monofil előkét használok és csak élőcsalival tűzöm a nyolcas horgot.
Közös megegyezéssel végül arra jutunk, hogy cseréljem le az előkét és szereljem át csúszóra a kosarat. Sanya ad a saját előkéjéből. Megrögzött maximalista, szinte milliméterre azonosat ad, mint ami neki is fent van. Megtörténik az átszerelés, közben a másik botom hallgat, Sanya újabb két kárászt szákol.
Dobok az új cájggal, most már csak a csali a különbség. Várok, figyelek, segítek szákolni a halait, így telik el újabb, számomra üres óra. Mindkét végszerelékemen fokhagymás gumikukorica van, az egyik csontival, a másik gilisztával kombinálva.
Sanya javasolja, hogy tegyem fel én is a mangósat, amivel ő is horgászik. Nagyon intenzív édes illat, biztos az ma a titok. Nem az volt. Feltettem az általa adott gumikat és újabb két óra telt el, mire végül sikerült egy bodorkát fognom. Mondjuk abból nem akármilyet! Úszott is rögtön vissza.

Közben megjön egy barát, nem messze tőlünk leáll, de neki sem megy. A környéken hét csónakot számolok csúcsidőben, de sehol sincs nagy mocorgás. Halljuk a párbeszédet a közelből:
Volt valami?
Fogtam egy pontyot, de semmi más. Neked?
Két kárász.
Sanyi meg csak szedte be a halakat.
Végső tehetetlenségemben, mikor már minden apróság megegyező volt Sanyiéval, elkezdtem dobni azt a pozíciót, ahová ő horgászik. Ez sem segített…
A peca óta eltelt két nap, többször eszembe jut, próbálom felidézni mi volt az, ami ezt a különbséget eredményezte, de nem jövök rá. Évekig volt mire fogni: a régi cuccaimra, a vastag előkéimre, a nagy horgaimra, de azért én is figyelek, tanulok, fejlesztek. Idén azért felkészülten érkeztem.
Mondjuk a környék statisztikai átlagát hoztam a két halammal, Suncás eredményét meg a statisztika szabályai szerint, mint kiugró eredményt, úgysem kell figyelembe venni… sőt törölni kell, így végül csak én nyertem meg az évnyitó horgászatot! Statisztikailag.

A végelszámolás

Sanya tizenkét kiló kárászt és két pontyot fogott 11 kg összsúlyban! Fél tíztől délután ötig. Hát mit mondjak? Az öreg iszapszemű megint megmutatta hol a helyem ebben a stílusban.
Na, de egy hét múlva szabadul a csuka, majd abban visszavágok!