Hírek

Aki még nem próbálta a nádi pontyozást, pl. itt a Tisza-tavon, annak ajánlom ezeket a sorokat, hogy olvassa el – kedvcsinálónak szánom a teljesség igénye nélkül.

Miről is szól ez a horgászmódszer?

A nádi pontyozásnak különös varázsa van. Ha csendes, nyugalmat árasztó a nád, és csak a szél ringatja, akkor a horgász elmélázva hallgatja a suhogását, a madarak énekét, elnézegeti a szárcsák és a vadkacsák hancúrozását, a pézsma hangtalan surranását. Most még némán magába zárja titkait a nád, de bennünk már gyülemlik és ott mocorog valami feszültség, mert tudjuk, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, amikor felfedi előttünk titkait. Kitárulkozva, szinte beszédes lesz, és megelevenedik benne az élet. Ilyenkor a ponty jelenlétére már egyértelmű jelek utalnak. Az apró ütések, rezdülések, majd komolyabb nádmozgások, azután a felszínre törő pezsgések, buborékok és a fel-felbukkanó, avas náddarabok egyre nagyobb izgalomban tartják a horgászt, amíg el nem jön a hőn áhított pillanat. A színes, bóbitás úszó lassan, méltóságteljesen kiemelkedik a vízből, majd robban az adrenalinbomba. Az idilli kép darabjaira törik, ahogy a megakasztott ponty felkorbácsolja a nyugodt víztükröt, és elkezdődik a küzdelem. Ilyenkor nincs idő és mód a szakszerű fárasztásra, gondolkodásra.

Ez az ösztönök párharca, az ősöktől örökölt nyers erő és a modern technika összecsapása. Másodpercek alatt dől el minden. Hogy a horgász hányszor és hogyan kerül ki belőle győztesen, azt a felkészültsége, a tapasztalata és a felszerelése határozza meg nagy részben. Szóljon ez a rész arról, hogyan érjük el, hogy minél gyakrabban élhessük át a győzelem nagyszerű érzését. Aztán a szabadságát visszaadva zsákmányunknak örömmel és megelégedettséggel zárhassunk egy szép és tartalmas horgásznapot. Az első feladatunk a jó horgászhely kiválasztása. Sokféle szempontnak kell megfelelni. Ha nem ismerjük a pontyok tartózkodási helyét, akkor meg kell keresni. Természetes, szabad vizeken igazán jó pontyos helyre véletlenül ritkán akad az ember. Ha figyelmesek vagyunk, a háborítatlan részeken a déli, kora délutáni órákban szélcsendes, szép időben, óvatosan végig evezve megláthatjuk a nádszálak közt napozó pontyokat a víz tetején. Máskor a vízből ki-kiugráló „fürdő” pontyok árulják el a tartózkodási helyüket.
A kora reggeli vagy alkonyati órákban érdemes egy-egy hosszabb nádfalat csendben végigkutatni. A jobb részeken elcsíphetünk egy-egy figyelemre méltó nádmozgást.
Ezeken a helyeken vagy környékükön kell azután megválasztani és kialakítani a megfelelő horgászhelyet. A tavaszi hónapokban a lassan melegedő szélvizeken találjuk meg a leggyakrabban.

Ha mód van rá, úgy helyezkedjünk el, hogy az uralkodó északias széltől a nádfal által védve legyünk, de közel a nyílt vízhez. Az esetek többségében az északias, mérsékelt keleti vagy nyugati szélnél várható a jobb kapás. Ha a déli szél fúj a helyünkre, az nem probléma, mert ilyenkor rendszerint nem, vagy csak nagyon óvatosan táplálkozik a ponty, és nem érdemes rá horgászni.

Ha mélyen, bent a nádasban választunk helyet, mivel az mindig szélcsendes, sokszor csalódni fogunk, mert ritkán lesz igazán eredményes. Ezek a mindig sima, háborítatlan víztükrök olyan mértékben letisztulnak, hogy akár két méter mélységbe is leláthatunk az aljára. Az óvatos pontyok hamar megriadnak, és kerülik ezeket a részeket.

Az eljövendő nagy csaták színhelyét emellett úgy válasszuk meg, hogy legyen esélyünk a ponty kifárasztására. Érdemes előnyben részesíteni a sűrű nádfalhoz társult ritkás nádfoltokat, ahol rendszerint a jó pontyváltók is vannak. Kerüljük a nagyon sűrű, kusza nádfalat. Ilyen helyen, ha van kapás, akkor is gyakori a megakasztott ponty elvesztése. Ha pedig aránytalanul növeljük a felszerelésünk erejét, akkor az esetleges kapástalanság hamar a kedvünket szegi.

A pontyozó időszakok a nádban

Ennek a horgászmódszernek a legjobb időszaka, ha évszak szerint nézzük, áprilistól októberig terjed. Ott, ahol a tilalmi időszak nem korlátoz bennünket, mint pl. egyes intenzív vizeken, ott ki is tudjuk ezt az időszakot használni.
Hogy napszak szerint melyik a kedvezőbb időszak, az évszakonként változhat.
Ez főleg természetes vizekre érvényes, mert az intenzíven telepített vizeken ez nem általánosítható.

Április hónapban, amikor még hűvösebb a víz, de már fokozatosan melegszik (normális éghajlati viszonyok mellett) akkor még a nappali órák is jó eredményekkel kecsegtetnek. A nyári hónapokban ez a periódus áttolódik a szürkületi, éjszakai és kora reggeli időszakra. Szeptemberben, októberben ismét eredményes lehet a nappali időszak, persze az enyhébb esték és éjszakák még jó eredményeket hozhatnak. Ezek persze csak irányadó információk, vannak időszakok, amikor egy-egy időjárás-változás napközben is mozgásba hozza, táplálkozásra ösztönzi a pontyokat, pl. a Tisza-tavi nagy összefüggő sulyom mezőkben tartózkodó pontyok még nyáron is folyamatosan táplálkoznak.

A téli és kora tavaszi, majd a késő őszi lehűlt vízben a ponty többnyire a mederben tartózkodik, a nádast csak napsütéses napokon és időszakosan keresik fel, akkor is főleg a sekélyebb részeket. A meleg nyári hónapokban napközben főleg a zaklatott, erősen látogatott vizeken a pontyok a nádasok biztonságos mélyén hűsölnek, amit többnyire csak a sötétedés előtti órákban hagynak el, rövidebb-hosszabb időre, a táplálkozási ösztönüktől vezérelve. Véleményem szerint ezért van az, hogy az éjszakai horgászataim során a kapások zöme a szürkületi órákra esik. A nádasok mélyéről kivonuló még éhes pontyok jó eséllyel találják meg elsők között az etetésünket.

A pontyok a meteorológiai változásokra rendkívül érzékenyen reagálnak.
A nyári hónapokban a lassan, egyenletesen emelkedő légnyomás oxigénnel tölti fel a vizeket. Ilyenkor határozottan megjön a pontyok étvágya, főleg hosszabb, borult, esős, szeles, alacsony légnyomásos időszak után. A fülledt meleget hozó déli szeles, alacsony légnyomásos időszak többnyire kedvezőtlenül hat a kapó kedvükre. De például a délies, lötyögős hullámzás, állandó közepes légnyomásnál, már eredményes lehet. Ha a hosszan tartó fülledt, kapástalan időt egy frissítő zápor vagy vihar váltja fel, olyankor, közvetlenül a front előtt, rendszerint megjön a pontyok étvágya.

Hogyan és mivel etessünk?

Olyan helyen, ahol sok a nagyobb testű keszeg – ami általában a nádasokra jellemző – ne etessünk puhára főtt csalival. Ha kukoricával etetünk, elég, ha néhány napig csak áztatjuk, vagy, ha főzzük, akkor csak forraljuk fel a főzőlevet, és utána zárjuk el alatta a tüzet. A fedő alatt reggelig éppen annyit puhul, hogy a ponty meg tudja őrölni a garatfogával, de a keszeg már nem bír vele. Ha este és éjszaka horgászunk, keverhetünk a kukorica közé búzát, mert a keszegek ilyenkor többnyire már nem táplálkoznak a horgászhelyünkön. Főleg akkor nem, ha a pontyok jelen vannak. Az apró szemű búza sokáig helyben tartja a turkáló halakat.

Egyes vizeken, mint pl. a Balatonon, a főtt burgonya a pontyok kedvence, amit rendszeresen keverjünk az etetőanyagba. A nyári hónapokban, amikor a víz hőmérséklete megközelíti vagy meghaladja a 20 celsius fokot, akkor a pontyok az úgynevezett büdös csalikat, pelleteket is nagyon szívesen fogyasztják.
A halas, rákos, kagylós ízesítés és ezek variációi a legbeváltabbak. Minél több olajat tartalmaz a pellet, annál tovább marad egyben és annál lassabban ázik szét. A víz hőmérsékletének emelkedésével arányosan használjunk egyre nagyobb olajtartalmú etetőanyagot. A nádi úszós horgászatban a különféle bojlik is szóba jöhetnek etetőanyagként és csaliként egyaránt.

A horogravalót az etetőanyagból vagy ahhoz hasonlatos csalitípusból válasszuk. Általában különféle ízesítésű kukoricával, burgonyával vagy különböző pelletekkel vagy bojlival csalizunk. Egyes csalitípusokat feltűzhetünk közvetlenül a horogra, mint pl. kukoricát vagy a burgonyát. Szilikon szállal vagy gyűrűvel, ill. cérnázva – mint a bojlis módszereknél – a pelleteket, bojlit, de akár a burgonyát, a kukoricát is csalizhatjuk. Ezt a csalizást akkor használjuk, ha tiszta és nem túl torzsás a horgászhelyünk aljzata, mert különben sok bosszúságot okozhat a szabadon lévő horog gyakori elakadása.

A nádi horgászat nagyon izgalmas módszer. A ponty jelenlétére a már említett különböző jelek utalnak, és folyamatosan izgalomban tartják a horgászt. Gyakran előfordul, hogy a ponty keresgélés közben elsodorja a testével az úszót, ami ilyenkor az egyik sarokból a másikba vándorol. Aztán eltűnik a szemünk elől. Jó idegek kellenek ahhoz, hogy ne nézzük kapásnak ezt és kivárjuk az igazi kapást, ami ezután rendszerint nem is marad el.

A megakasztott és meglepett pontyot igyekezzünk az egyensúlyából kibillenteni úgy, hogy a fejét erőszakkal magasabban tartjuk. Ilyenkor nem tud olyan nagy erőt kifejteni, és kisebb lesz az ellenállása. Ebben az esetben hamarabb a felszínre tudjuk kényszeríteni. Folyamatosan emeljük, hogy a feje kint legyen a vízből és minél több levegőt szívjon: „pipáltassuk” meg! A pontyot azonban soha nem tudjuk ilyen rövid idő alatt teljesen kifárasztani, még ezután is okozhat bonyodalmat az első meglepetéséből magához térő hal. Igyekezzünk az első kínálkozó alkalommal, ahogy lehet, rögtön megszákolni. A kifogott ponttyal bánjunk kíméletesen. Azonnal fektessük megnedvesített pontymatracra. Ha szabadon engedjük, előtte mindig fertőtlenítsük a horog által ejtett sebet. Abban az esetben, ha megtartjuk, pl. egy fényképezés erejéig, akkor tegyük pontyzsákba, hogy ne okozzunk rajta sérülést. A pontyzsákban az elszenvedett stresszt is hamarabb kiheveri és lenyugszik.