Hírek

Voltatok-e már úgy, hogy azt kívántátok, hogy ez a nap bár örökké tartana? Biztosan igen! De az emberek zömének erről egy buja éjszaka juthat eszébe, vagy amikor először találkozik élete szerelmével. Nekem ez október 15.-től egészen mást jelent! Azt az estét, amikor úgy támadja a hal a felszíni csalikat, mint még soha azelőtt! Mikor majd’ minden dobást akció követ! És a nap bukik, az este közeleg, az idő fogy. Már azt sem látod hol esik le a csalid, de határozottan érzékeled mikor robban körülötte a víz! Ez volt az a nap, ami bár soha ne ért volna véget!

De a tündérmese nem kezdődött ilyen szépen. Még éppen csak hajnalodik, de már a csónakba pakolunk nagy reményekkel. Egy napja még hétágra sütött a legközelebbi csillagunk és pólóban szívtuk magunkba az utolsó nyárias sugarakat, de a ma reggel kifejezetten csípős és az eső is csapkodja az arcomat, miközben a kiszemelt helyre motorozunk. Majd’ negyven percig tart az út és már nem is tudom, eldönteni, hogy az arcomon a könny, vagy az esőcseppek gurulnak-e lefelé.
Mély, viszonylag tiszta vízen kezdünk, közel két órát szánunk rá, a legígéretesebb két órát, hiszen tapasztalatunk szerint a csukák aktívabban a reggeli, mint az esti fényváltásban. Ezúttal nem igazolódott a papírforma, egy ütéssel abszolváljuk ezt az időszakot, így az újratervezés mellett döntünk. Átállunk a lapos, növényesebb vizekre, ahol találunk halakat, de Gergő barátom szavaival élve: csukaovi. A negyedik 25cm körüli bicska után elfogadjuk a tényt, hogy nem lesz köztük nagyobb és tovább állunk. És hogy lehet több órányi pecát egy mondatba sűríteni? Így. Mivel mindössze ennyi akadt délután kettőig.

Frusztrált hangulatban indulunk ki a vízről, a cél egyelőre homályos. Próbálunk nyitott szemmel, nem nyélgázon haladni, ahol esélyt látunk megállni, lassan közelítve a kikötőt, magunk mögött hagyva a betlis napot. Ez volt a terv. A nyílt vízre érve viszont balinrablások fogadnak, ezért gyors átszerelés után repülnek is halfajspecifikusabb csalik, így keresve gyógyírt a csukák által tépett, önérzetünkön található nyílt sebekre. Persze a balinok sem most jöttek le a falvédőről! Mindig dobástávon kívül és mindig ott hajtja a kishalat, ahol épp nem vagyunk. Sebaj, átállunk! Ja, hogy akkor meg ott forr a víz, ahonnan eljöttünk. De a balin már csak ilyen!
Ellenben észreveszünk egy terítést, ami inkább a csukára jellemző. Óvatosan rácsorgunk és második dobásra már perecben is van Pista botja! Na, végre valami! Ideje volt elkezdeni a napot, hiszen lassan véget ér! Az öröm kirobbanó, a hal is szép, 75cm körüli.

Újabb egy óra telik el akció nélkül, utólag belátom taktikai hiba miatt, mert újra a mélyebb részen próbálkoztunk.
Akkor úgy éreztem gyorsan meghoztuk a döntést, hogy visszamegyünk a laposra, de utólag belátom, hogy nagyon kár volt az elvesztegetett időért, mert ami ez után következett, az parádés volt!
Egy nyílt területen folytattuk a horgászatot, tőlünk balra egy levelét veszett, de még gyökeres sulyommező, közötte felakadt rucaöröm. Alattunk 10-40cm viszonylagos tiszta vízréteg, szabadon úszó felszakadt sulyomszálakkal, alul összefüggő hínármező, a tetején fonalas algával. Extrém pálya volt, ötven dobásból negyvenkilencszer kellett a horgot pucolni, de végül mindketten megtaláltuk azt a csalit amivel meg lehetett horgászni ezt a vizet. Pista egy védett merevhorgos kanállal, én a Péczi-féle Buksival szórtam a növényest.
A Buksi a kis horgaival alkalmasnak mutatkozott, de nem volt szabad túlsúlyozni, a nagy kapcsot, vagy a krimphüvelyt már nem viseli el.
Az ez után következő cirka két órát nehéz szavakba önteni! A pörgős peca és az eső miatt képek alig készültek, amik igen, azok is csak úgy kutyafuttában, de remélem a leírás is érzékeltetni tud valamit az élményből. Hejj, ha lenne egy jó akciókamerám, miket örökíthettem volna meg!

Volt, hogy minden behúzásra sorozta a sügér a WTD-t, nekem akadt végül vagy 5-8db. Pistának is bőven. A felszíni rablások ugyan végleg befejeződtek, de a balinok nem váltak inaktívvá, csak taktikát váltottak! Jöttek is szép számmal, tíz felett került csónakba, de közben elkezdtük fogni a csukákat is! Amik megakadtak, volt köztük ovi méret, de volt pár testesebb is kézben. Illetve Pistának három giga is elment a védett horogról.
Jajj, hát hogy is lehetne ezt leírni, érzékeltetni?
Az utolsó egy, másfél órában, nem is értem, meg voltak bolondulva a halak!
Példa: Beesőre durrant a balin, de nem akad, húzod tovább a wtd-t, sorozza két sügér. Közben balról jön a toló, nyílik a csukaszáj és robban a víz!
És nem egy ilyen dobás volt!
Mikor egy behúzásba háromszor ver oda a csuka!
Mikor komótosan leveszi a tetejéről a csalit, bevágsz, robban a víz, kipattan a horog, majd a ruhádon landol a wobbler!
Mikor összeszeded a növényt és elkezded full tempóval kihúzni a csalit, hogy le tudd pucolni, de eszeveszett sebességgel tolja fel a víz tetején pattogó csali után a vizet a csuka! És visszaejtem a csónak mellé két méterrel, és azonnal robban a víz!
Többször volt, már bocsánat, hogy majd’ lefostam a bokámat, a hátamon állt a szőr, a térdem remegett! Nem is tudom mikor éltem át utoljára ilyet, elképesztő jó élmény volt!
És fura, nem azért volt feledhetetlen a peca, mert 80+os halakat fogtunk számolatlanul, hanem mert kettőnknek ott, kb. két óra leforgása alatt annyi akciónk volt, hogy azt összeszámolni is lehetetlen lenne! Tippre valahol 50 kapás köré becsülném.
Néztem az időjárás adatokat, szélirány, légnyomás, stb., de nem találtam semmi összefüggést. Lehet a helyszín volt a titok? Vagy akkor bárhol lehettünk volna? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy akkor és ott minden egybevágott és olyan élményt adott, ami már nagyon hiányzott!
A móka szinte a teljes sötétig tartott, a végén már azt sem láttam hol esik le a csali, milyen növényt szedtem fel, de amikor robbant a víz, azt azért lehetett érzékelni.
Bár csak tovább tartott volna a nap, bárcsak soha ne ért volna véget!
Parádé volt, feledhetetlen parádé!