Hírek

Hogy mi változhat a Tisza tavon hét nap alatt? Minden! Ugyanazon a helyen, ahol egy hete, kettőnknek egy csuka kapást sikerült kicsikarni, viszont sok és szép balint fogtunk, most egyedül, egy délután alatt egy hétre is elég csukát sikerült horogra csalni és lehetett volna több is, ha valahogy sikerül a sügereket szelektálni. Na, de haladjunk sorjában!

Úgy alakult, hogy sikerült egy egész délutánt szabaddá tennem: otthon a szoba festése letudva, munkahelyről elengedtek, a gyerekért a nagynéni megy iskola után, sőt, még az idő is tökéletes és Balázs is kölcsön tudja adni a csónakját! Minden klappol!
Poroszló felé utazva már alig vártam, hogy horgászhassak: valahogy azt éreztem, hogy ez egy jó nap lesz. A fények tökéletesek és a szél is tökéletes irányú és erejű.
Ezt a feltevésemet erősítette meg Gábor is, aki már reggeltől vízen volt a barátjával és hat csukát sikerült a délelőtt átverniük.
A kikötőben gyors átpakolás, úton a célterület felé megebédelek, odaérve pár perc beszélgetés Gáborékkal és háromnegyed egykor már repül is a kedvenc WTD-m. De most valahogy nem az van, mint egy hete. Akkor a balinrablások egymást érték, a sügerek és nagytestű vörösszárnyúak meg csak úgy púpozták a vizet a felszíni wobbler mögött, ahogy kíváncsiak követték, mielőtt odapörköltek a fahalacskának.
Most viszont, mintha lejjebb húzódtak volna! Pár akció ugyan van a víztetőn rángatott csalira, de valahogy nem az igazi. OK, nincs gond, váltsunk!
Másik bot a kézbe, strapabíróbb orsóval, vastagabb zsinórral és repül a már sokszor bizonyított hármas Mepps körforgó. Persze ez sem mélyen vezetem, sok a növény. Olyan 20-30cm mélységben közelítek, ha növény van a horgon, akkor pucolok. Persze előbb egy határozott rántással megpróbálok megszabadulni a felakadt növényi részektől, de ilyenkor erős még a szára. Majd az első fagyok után… Így megy ez szeptemberben.

Egyébként ötöt ha dobok, amikor beköszön az első vendég. Nem nagy, de nagyon örülök neki, hiszen ez az első ezen az őszön.

A kép persze olyan, amilyen, egyedül vagyok önkioldót állítok, de körülményes. És a végeredmény sem mindig az amire vágyik az ember. De nem is ez a lényeg!
Valamit eltaláltam, vagy a körülmények szerencsés együttállásának vagyok a boldog áldozata, de fél óra alatt bezsebelek öt kölyökcsukát egy növendék balint és két szebbecske sügeret!

Egyszerűen érthetetlen, ami történik! Egyfolytában ütik a csalit, viszont a csukák mérete pár kivételtől eltekintve valahol 40-45 közötti átlagon van, ami azért nem igazán jellemző, maximum az agyonhorgászott részeken, ez pedig nem olyan terület. De ha így is van, azért egy-egy jobb mindig beesik a kis csalikra is. Minden esetre kísérletezésbe kezdek, hátha sikerül szelektálni a méretet. Felteszem az egyik kedvenc, nagyon lassan süllyedő jerkemet egy baby bustert. Az addigi kapásözön egyszeriben megszűnik. Chatterbait jön, majd Dorado Deathfish, támolygó. De semmi. Aztán az észtek nagy kedvence egy nagytestű popper-szerű wobbler az Estlant Mullutu Murdja következik. Megosztó, de szeretem ezt a csalit, mert a süket vízből is felhúzza a halat! Egy baj van vele: borzasztó rossz arányban akad! Ezért általában kereső pecára használom. Ha megvan rá az akció és a szúrást nem érző, de még támadási hangulatban lévő csuka csodálkozva nézi hová tűnt a préda, már repül is a helyére egy kanál, vagy ami a másik boton épp kapocsban van, ezt pedig általában akasztás követi.
Most viszont az történt, ami ritkán: megakadt a hal és horgon is maradt!
Persze ahogy közelebb ér már átlátom a helyzetet: a fluorocarbon előkére fogott rá, a csali meg a szája szélén, kívülről akadva. Az előkém persze oda! A képen is látszik, hogy a 0,70-es előke keresztmetszetének felét átmetszette a hal.

Gondolkodás nélkül nyugdíjazom, viszont hiába kutatok a táskámban, csak 0,50-es előkét találok, könnyű, felszíni csalikhoz használt kapoccsal.
Kicsit rizikós, de amilyen halakat eddig találtam nagy baj nem lehet. De Murphy nem így gondolta!
Megunva, hogy a nagy csalikkal a szelekciót csak úgy sikerült megoldanom, hogy az addigi Kánaán helyett a közel semmivel kellett beérnem, visszakerült a Mepps.
És láss csodát, ott folytatom, hogy egy órája abbahagytam, akció hegyek, csukák, sügerek, balinok, majd egyszer csak valami azt mondta: ÁLLJ!
Mint amikor tuskóba húzod a csalit!
Persze kétség nem fért hozzá, hogy nem tuskót, hanem egy igencsak jó csukát akasztottam! Szerencsére volt már részem ilyenben és mikor nem rohanással meg szaltókkal indul a buli, hanem egy ellentmondást nem tűrő egyenletes húzással, akkor tudom, hogy ez most nem az a tucatcsuka lesz, hanem egy öreg gőzös!
És van még egy tulajdonsága a mozdonyoknak: borzasztó nehéz őket megállítani. Nem is lehet erről sokat írni. Ahogy elkezdődött úgy ért véget a szeptember végi álom, pedig annyira álmodtam volna még tovább! …
Szerencsémre egy kis túlzással a sarki ABC-ben is megvásárolható körforgót vitt el és nem a közel negyven éves, nagy kedvenc, szana-szét rágott Rapala J11-et, de ez csak az én szerencsém. Remélem valahol szájszélben volt és a hal is megússza ezt a kalandot. Sajnos egy pillanatra sem láttam, de ereje, mozgása nem sokkal maradt el a száz plusszos csukáimétól.

Mondhatnám, hogy kedvemet szegte ez az eset, és lógó orral elhagytam volna a színpadot, de erről szó sincs!
A továbbiakban is fergeteges élményt nyújtott a Tisza tó! Ahogy bukott a nap és csendesedett a szél a WTD-re is egyre bátrabban felnyúltak a halak. Az utolsó fél órában pedig a sügerektől a csukapeca szinte lehetetlen volt: mindent támadtak, ami csak mozgott a vízben!
És a végeredmény? Nos, tizennégy csuka volt kézben, öt balin és valahol húsz és harminc darab közötti sügér. Ez utóbbiból, nem túlzok, annyit lehetett volna fogni, amennyit csak akarok, de több-kevesebb sikerrel azért próbáltam őket kerülni.
Emellett volt pár lemaradt halam is, az akciók száma pedig… Megszámlálhatatlan!
Amikor jön a tolóhullám, de nem lesz belőle kapás, amikor odaüt, de nem akad, amikor átugorja a felszíni csalit, vagy épp melléüt. Megannyi feledhetetlen pillanat!
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez volt az egyik legintenzívebb pergető horgászatom az elmúlt tizenöt évben. Félúton hazafelé lövök még egy képet a megunhatatlan naplementéről.

Köszönöm Tisza-tó!