Hírek

2020. március 4.
Süllőóriás a Tisza-tóból

2020.03.04. | Horgász Hírek

Süllőóriás a Tisza-tóból

A téli, plasztikcsalis süllőhorgászat hazai meghonosodása és igazi elterjedésének kezdete egyértelműen a Tisza-tóhoz köthető.

KEZDETEK

Bő 30 évvel ezelőtt, amikor az ilyen típusú műcsalik először érkeztek az országba, a Tisza-tó még éppen „fénykorában” volt. Fiatal, sekély víztározóként kivételes szaporodó- és élőhelyet nyújtott szinte minden hazai halfajnak, ebből eredt paradicsomi halbősége. Még csak hozzá fogható sem volt egész Európában.

A klasszikus gumihalas horgászat pedig az első igazán hatékony módja volt a téli időszakban mély folyómederben telelő ragadozóhalak fogásának. Az első évek fogási eredményei a legmerészebb horgászálmokat is felülmúlták. Elképesztő számú és méretű süllő került elő a Tisza hideg, zöld vizű mélységeiből. A hír gyorsan terjedt, és az elmúlt évtizedek alatt rengeteg horgász érkezett a tóhoz, hogy átélhesse azt a semmihez sem fogható érzést, ahogy a nagy süllő megtámadja a műcsalit.

Habár a Tisza-tó tagadhatatlanul öregszik, ami kedvezőtlen hatással van a halak életterére, a süllőállománya még mindig kiemelkedő. Minden szezonban jó néhány tíz kilogramm feletti példány kerül horogra, és az is látható, hogy a legnagyobb süllőket a legnagyobb számban februárban fogják.

13,1 KG-OS SÜLLŐ A TISZA-TÓBÓL

Érthető hát, hogy minden évben igen nagy várakozás övezi a tél végét. Milyen időjárással és vízjárással érkezik, mennyire fog ez kedvezni a horgászatnak? Az idei szezon kivételesen enyhe volt, és talán évek óta nem volt ilyen sok horgászatra alkalmas nap, ami természetesen meglátszott a horgászfogásokon is. A múlt szerdán azonban olyan halról érkezett hír, amire még az öreg Tisza-tavi horgászok is felkapták a fejüket: Papp Róbert pergetőhorgásznak egy 13,1 kilogrammos, óriási süllőt sikerült megakasztania.

A fogás már önmagában is tiszteletet parancsoló, azonban még nagyobb elismerés jár a horgásznak a hallal való igen körültekintő bánásmódért. Korábban ugyanis, ha a kifogó úgy döntött, megtarthatta ezeket a halakat, az idei évtől viszont a 75 centiméternél nagyobb példányokat kötelező a vízbe kíméletesen visszahelyezni. Hogy ezek a halak valóban túl is éljék a megfogásukat, nagyon nem mindegy, hogy a horgász mennyi ideig és milyen körülmények között tartja őket a levegőn. Érdemes őket halmatracra fektetni, és soha ne a szájuknál lógatva mérjük és fotózzuk őket!

A szerencsés horgásznak ezúton is gratulálunk a fogáshoz és a példamutató magatartáshoz. Minden hasonló fogással újra és újra felmerül az emberekben a kérdés, vajon mennyi és mekkora óriások rejtőznek a Tisza-tavi akadókban, medertöréseken és homokfodrokban? Vajon mekkora hal kapja el legközelebb a zsinór végén billegő csalit?