Hírek

2020. október 30.
A kilenc éves kislány álomcsukája

2020.10.30. | Horgász Hírek

A kilenc éves kislány álomcsukája

A kilenc éves kislány álomcsukája

Farkas László írása

Nos, túl vagyunk a szokásos október végi négynapos biennálén, amikor összejönnek a horgászbarátaim és négy napig csak a csukapergetésé a főszerep. Bár sikeres volt, előbb mégsem erről, hanem a lányaimmal töltött szokásos évzáró apa-lányai horgászat óriási meglepetéséről szeretnék beszámolni. Ugyanis nem mindennapi hal tette látogatását a csónakunkban tegnap.

A kisebbik lányom nyaggat már egy ideje, hogy menjünk csukázni, de vagy nem értem rá, vagy olyan ramaty idő lett hétvégére hogy nem lehetett a lányokkal elindulni. A vízeresztés előtt már csak az őszi szünet hete maradt, ezt kellett kihasználni. Az időjósok szerint egyedül a szerda mutatkozott megfelelőnek. Na, persze ami jó a horgásznak, nem minden esetben jó a halak kapókedvének. Aznap is így indult…

Hajnalban keltem és a laptoppal az ölemben munkához láttam. Így egyeztünk meg a főnökömmel: be kellett fejezzek egy feladatot ahhoz, hogy tíz órakor letehessem a lantot. Ez úton is köszönet a rugalmasságáért!

Persze fél szemem az ablakon és a tiszaörvényi webkamerán: köd, hat fok.

Isteni körülmények, de nem kislányoknak. A munka folyt, az idő telt, de a köd csak nem akart oszlani. Már-már kezdtem feladni, de kilenc óra körül mintha egyre több fény kezdett volna átszűrődni a párás levegőn és a higany is lassú vánszorgásba kezdett felfelé. Ki is adtam a csajoknak a parancsot: pakolhatnak, menni fogunk. Vica kitörő örömmel fogadta a hírt és azonnal elkezdte táskába dobálni a legszükségesebbeket: műanyag dinoszaurusz, kislabda, jégvarázsos kártya….

Ellenben Hédin nem láttam az elszántságot. Kiderült, hogy ő aznapra már tervezett magának programot, a Bélapátfalvai Ciszterci Apátság Templomához akart az anyjával felsétálni. Húzta-vonta a dolgot, sorsot húzott, kiszámolózott hogy mi legyen, egyszóval nem akart jönni. Hogy végül mi volt a döntő nem tudom, de ő is pakolászni kezdett. Táskába kerültek a horgászathoz létfontosságú elemek, úgy mint a tejfölös doboz, jegyzetfüzet, színes ceruza készlet és plüss pingvin, aki ezúttal sapkát is kapott.

A munka elkészült, eljött a tíz óra és rohamléptekkel dobáltam én is a kocsiba a dolgokat.

Szerencsére a lányok cuccaira ezúttal sem volt gondom, az anyjuk szépen kiegészítette a csomagot és be is pakolta a kocsiba.

Fél 12, mire vízre érünk. Nem sok időnk marad estig. Ellenben szépen süt a nap, a szél éppen csak lengedezik, ennél jobb nem is lehetne. Jegyzetfüzetek, színes ceruzák a kézbe, nekivágunk végre a víznek.

Tanulván az elmúlt évekből, letett botos cájgokkal is készültem, ugyanis bármilyen vonzó a pergetés a lányoknak, a dobástáv és a vezetési technika még nincs annyira kiforrva, hogy eredményt is hozzon. Emiatt 10-15 dobás után rendszerint egy óra szünet következik, így pedig nehéz halat fogni.

A kései érkezés miatt a kishalak megfogását ezúttal Szepesi Imire és a régi-új kishalas medencéjére bíztuk. Persze mi is próbálkoztunk, ehhez a lányok el is kezdték az etetőanyag bekeverését. Egy kis áztatott kifli volt az alap, így már meg is értettem mi célt szolgál az üres tejfölös doboz.

Tavaly Vicusnak volt csukája, így aznapra abban egyeztünk meg, hogy ha kapásunk lesz, ezúttal Hédi lesz a kedvezményezett.

Lekötöttünk egy ígéretes helyen. Egy bot ment csúszóra, fenéken. Egy úszósra, eggyel pedig kishalaztunk. Amikor meg épp volt pár percem, dobáltam a különböző műcsalikat.

Telt az idő, akció nélkül. A fókusz még egy darabig a horgászaton volt, de mivel elég „uncsi” kezdett lenni, így a figyelem lassan elterelődött. Így nyernek értelmet a lányok által bepakolt, oly haszontalannak tűnő dolgok: a nagyító, ami alatt a vízinövényeket lehet megvizsgálni: fél óra móka. A jégvarázsos kártya, újabb fél órára leköti őket. A madarak és a növények lerajzolása pedig mind-mind újabb lehetőségek hogy jól teljen a nap.

A kapástalanság miatt persze odébbállunk és mivel egy óránk maradt a sötétedésig, le sem kötök.

Hagyom magunkat sodródni a gyenge szellővel, közben szórom a vizet. A fenekező és a csalihalas cucc már elfeledve, de az úszós még visszakerül. Jó nagy hurkot ír le a zsinór, ahogy a bedobás után a csónak lassan tovasodródik. Az a tervem, hogy berántom a motort, és az úszó egy helyben hagyása mellett úgymond körbemotorozom, csak hogy új helyeket dobhassak meg a műcsalimmal. A motor már jár, lassan csorgunk előre, a botot kézbe veszem, az úszó megsüllyed, de azonnal vissza is áll. Persze hogy süllyed, meghúztam a zsinórt… de akkor miért jön fel újra?

Üresbe teszem a motort, zsinórt adok neki, de az úszó továbbra is mozgásban. Létezik? A járó motor mellett 10 méterre kapás van? A zsinórt felspannolom, bevágok és érzem, hogy jó hal védekezik a horgon. Hédinek azonnal a kezébe adom a botot, kicsit lazítok a féken, de rosszul tettem, mert olyan kirohanás követi a lazaságunkat, hogy már-már veszni látom a halat. Töklevél, hínár mindenfelé, egy hónapja ugyan innen veszített Balázs barátom egy jobb halat a növényzet miatt.

A féket visszahúzom, de így meg cefetül nehéz tartania a halat szegénynek. Komoly kirohanások következnek, nem gyorsvonat módjára, de ellentmondást nem tűrően. Hédi látszik fáradtabbnak, egy nekilódulás alkalmával kettőt lép előre, húzza magával a hal.

– Apa segíts!!

Azt sem tudom hirtelen, hogy hová tegyem a fényképezőt. Gyorsan odalépek, persze eszem ágában sincs kivenni a botot a kezéből, de újjal rátámasztok, így a hal, a bot és a gyerek is megmarad.

Nagy szák persze most sincs nálunk. Hédit kérem, hogy lazítson picit a féken és húzza a csónak mellé a halat. Egyes horoggal horgásztunk, jó helyen is akadt, a kopoltyúfedő alá benyúlva ki tudom venni, ebben bízom.

A második kísérletre jól el is kapom és beemelem a hatalmas csukát!

A gyerekek extázisban és nem csak azért, mert az ilyen halakat a felső korlát bevezetése előtt is mindig elengedtem így nem láttak még soha ekkora csukát, , hanem mert elmondtam nekik, hogy életemben összesen két csukát tudtam fogni, ami ettől nagyobb volt. Faroktőig 85cm, teljes hosszban 96cm!!

Mondanom sem kell, hogy minden esemény ami ez után következett, már csak mint mellékes történt meg velünk. Egy délután, egy akció, egy hal, egy méter.
A hideg este sem számít, hazafelé jár a fagyi.