Halgazdálkodás

Mi a Tisza-tó?

Egy vízügyi szakember viccesen így válaszolt a címbeli kérdésre: Ez egy olyan folyó, amelyik áll, és egy olyan tó, amelyik folyik. Valóban szokatlan kettősség jellemzi e furcsa, ember alkotta képződményt, amely részben időszakos, részben állandó, részint sekély, részint mély, részben folyó-, részben állóvíz.

Éppen e változatosságnak köszönhetően a vízterület szokatlanul gazdag halfaunával rendelkezik. A keleti országrész legnagyobb kiterjedésű vizének a halállományáról dr. Harka Ákos egyik írásának a felhasználásával igyekszünk képet adni. (A cikk eredetileg a Halászat című szaklapban jelent meg.)

A Tisza-tó halfaunája és gazdaságilag jelentősebb halainak állományváltozásai

A Tisza-tó a Kisköre fölötti folyószakasz széles hullámterén kialakított, átfolyással üzemelő, síkvidéki sekély víztározó, amelyet a Tisza vizének a felduzzasztásával minden tavasszal feltöltenek, ősszel pedig részlegesen lecsapolnak (1. ábra).

1__abra__a_tisza_to_vazlatos_kepe_0

1. ábra. A Tisza-tó vázlatos képe

A kiskörei duzzasztómű 1973-tól üzemel. Az első években – 1973-tól 1977-ig – csak mederduzzasztás folyt, 1978-tól kezdve azonban a visszatartott víz rendszeresen elönti a hullámtéri tározóteret is.

A 127 négyzetkilométernyi összterületnek – márciustól november elejéig – mintegy 70 százaléka áll víz alatt. A víztér azonban se állandóság, se áramlási viszonyok tekintetében nem egységes. Két fő részre különíthető: (1) a tározótértől folyóhátakkal (magaspartokkal) elhatárolt a folyómederre (kb. 670 ha), amelyben ha lassú is, de folyamatos a vízáramlás, illetve (2) az állóvíz jellegű tározótérre, amely a nagy kiterjedésű sekély medencék mellett mélyebb holtmedreket is magába foglal.

A tározótér 30 centiméternél mélyebb, halélőhelyként figyelembe vehető részének a területe tavasztól őszig kb. 6400 ha, téli vízszintnél kb. 4000 ha.

a_nyari_vizszintre_duzzasztott_folyoszakasz_0

A nyári vízszintre duzzasztott folyószakasz

a_sekely_vizu_tarozoter_0

A sekély vizű tározótér

mely_vizu_holtmeder_a_tarozoterben_0

Mély vizű holtmeder a tározótérben

Folyamatos megfigyelések

A tározó területére eső folyószakasz halközösségének vizsgálatát – elsősorban a Tiszafüreden folyó varsás mintavételek révén – 1970-ben kezdtük el, amikor a kiskörei duzzasztó még csak épülőfélben volt. Ez azért bír különös jelentőséggel, mert így összehasonlítási alappal rendelkezünk a duzzasztás hatásának a felméréséhez. Az adatgyűjtést a duzzasztómű üzembe helyezését követően is folytattuk, ami lehetővé tette a változások nyomon követését (Harka, 1977, 1985a, 1985b, 1987, 1999).

Monitoring célokat szolgáló varsáink száma az évek során – lehetőségeinktől és a halászati hasznosító engedélyétől függően – 15 és 5 között változott. Rajtunk kívül álló okok miatt (az engedélyek késése, szerszámlopások, rongálások stb.) a mintavételek kezdő és befejező dátuma, továbbá a mintavételi napok száma is eltért a vizsgálat egyes éveiben. Az időjárási, vízjárási és egyéb körülmények mellett ezek is közrejátszottak abban, hogy a fogott halpéldányok száma meglehetősen széles határok között mozgott. Az egy éven belül fogott legnagyobb egyedszám 3942 volt (1977-ben), a legkisebb 589 (1990-ben).

A tározótér 1978-ban történt első feltöltésétől 2007-ig eltelt 30 év alatt több mint 38 ezer halpéldányt azonosítottunk. A nagy adattömeg és a hosszú észlelési időszak a változó megfigyelési feltételek ellenére is módot ad rá, hogy tájékozódjunk a gazdasági szempontból jelentősebb fajok állományának alakulásáról. Az összehasonlíthatóság érdekében azonban az évente fogott példányok száma helyett a relatív abundanciát, vagyis az egyedszámok százalékos arányát, vettük figyelembe.

A halközösség fajösszetételének változását kördiagramok, az egyes fajok állományának időbeli változásait oszlopdiagramok segítségével ábrázoltuk. Utóbbiakon – a változások irányának és mértékének szemléltetésére – lineáris trendvonalat illesztettünk az adatokhoz, emellett azonban a duzzasztó üzembe helyezését megelőző 3 év átlagát is jelezzük egy vízszintes (piros) vonallal.

A varsák erősen szelektív szerszámok, ezért a Tisza-tó feltöltésétől kezdve rendszeresen használtunk kis szembőségű hálóval szerelt eszközöket is, amelyek segítségével az ivadékkorú és a kis testméretű fajokról gyűjtöttünk adatokat (emelőháló, merítőháló, kétközháló). Utóbbiak számos új faj jelenlétének kimutatásához segítettek hozzá a vízterületen.

Eredmények és értékelés

A halfauna

A Tisza-tó egyben folyó- és állóvíz is, ennek köszönhetően változatos halfaunával rendelkezik. Amíg a hatszorta nagyobb Balatonban 30-35 faj él, a Tisza-tóból kimutatott fajok száma meghaladja az ötvenet (1. táblázat).

Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy Tisza-tavi halfaunáról kizárólag területi értelemben beszélhetünk, mert sajátos, önálló és önfenntartó halközösség kialakulására a nagyrészt csupán időszakos vízborítású terület nem biztosít kellő teret és lehetőséget. Természetesen más fajok dominálnak a tározó lenitikus, nyugodt részein, mint folyómederben, de novembertől márciusig a tározótéri halak nagy része is a Tiszában telel, és egyetlen olyan halfaj sem található itt, amely a Tisza lejjebb vagy följebb eső szakaszán ne fordulna elő. Mivel a Tisza-tavi halfauna kialakulásában és fenntartásában a Tiszának meghatározó szerepe van, a halállomány vizsgálata során is elsősorban a tározó által érintett folyószakaszra koncentráltuk.

1. táblázat.

A Tisza-tóból 1978–2007 között kimutatott halfajok és azok egyedszámbeli gyakorisága

(a védett fajok félkövér betűkkel szedve, a fokozottan védettek csillaggal is jelölve)

Sor-szám FajokFolyómederTározótér
1.Tiszai ingola – Eudontomyzon danfordi*(+)-
2.Vágótok – Acipenser gueldenstaedtii(+)-
3.Kecsege – Acipenser ruthenus++-
4.Angolna – Anguilla anguilla+-
5.Bodorka – Rutilus rutilus+++++++++
6.Amur – Ctenopharyngodon idella++++
7.Vörösszárnyú keszeg – Scardinius erythrophthalmus++++++
8.Nyúldomolykó – Leuciscus leuciscus(+)-
9.Domolykó – Leuciscus cephalus++-
10.Jászkeszeg – Leuciscus idus++++
11.Balin – Aspius aspius++++++
12.Kurta baing – Leucaspius delineatus++
13.Küsz – Alburnus alburnus++++++++++
14.Karikakeszeg – Abramis bjoerkna++++++++
15.Dévérkeszeg – Abramis brama++++++++
16.Laposkeszeg – Abramis ballerus +++++++
17.Bagolykeszeg – Abramis sapa+++-
18.Szilvaorrú keszeg – Vimba vimba(+)-
19.Garda – Pelecus cultratus++-
20.Paduc – Chondrostoma nasus+-
21.Compó – Tinca tinca++++++
22.Márna – Barbus barbus++-
23.Fenékjáró küllő – Gobio gobio(+)-
24.Halványfoltú küllő – Gobio albipinnatus+++++++
25.Razbóra – Pseudorasbora parva++++
26.Szivárványos ökle – Rhodeus sericeus++++++
27.Széles kárász – Carassius carassius+++
28.Ezüstkárász – Crarassius gibelio++++++++
29.Ponty – Cyprinus carpio++++++++
30.Fehér busa – Hypophthalmichthys molitrix++++++
31.Pettyes busa – Hypophthalmichthys nobilis++++
32.Réticsík – Misgurnus fossilis++++
33.Vágócsík – Cobitis elongatoides+++++++
34.Törpecsík – Sabanejewia aurata+++++++
35.Törpeharcsa – Ameiurus nebulosus ++++
36.Fekete törpeharcsa – Ameiurus melas+++++++++
37.Harcsa – Silurus glanis+++++
38.Csuka – Esox lucius+++++++
39.Lápi póc – Umbra krameri*+-
40.Sebes pisztráng – Salmo trutta m. fario(+)-
41.Szivárványos pisztráng – Oncorhynchus mykiss(+)-
42.Menyhal – Lota lota++-
43.Naphal – Lepomis gibbosus+++++
44.Pisztránsügér – Miscropterus salmoides-(+)
45.Sügér – Perca fluviatilis+++++
46.Vágódurbincs – Gymnocephalus cernuus++++
47.Széles durbincs – Gymnocephalus baloni+++++
48.Selymes durbincs – Gymnocephalus schraetser+++-
49.Süllő – Sander lucioperca+++++++
50.Kősüllő – Sander volgensis+++
51.Magyar bucó – Zingel zingel*+-
52.Német bucó – Zingel streber*(+)-
53.Amurgéb – Perccottus glenii++++
54.Folyami géb – Neogobius fluviatilis++++++++
55.Tarka géb – Proterorhinus marmoratus+++++++++

+++++ igen gyakori, ++++ gyakori, +++ mérsékelt gyakoriságú, ++ ritka, + igen ritka, (+) rendkívül ritka

A halközösség összetételének változása

A változások felméréséhez azok a korábbi vizsgálatok szolgáltatnak alapot, amelyekre a kiskörei vízlépcső üzembe helyezését megelőző 3 évben, 1970 és 1972 között került sor (Harka & Tóth, 1971; Harka, 1974, 1975). Az ekkor folytatott varsás halászatok során fogott 7633 halpéldány 25 fajt képviselt. Ám a zsákmány zömét (93%) mindössze 10 faj adta, amelyből a dévérkeszeg, a karikakeszeg, a laposkeszeg és a bagolykeszeg együttesen az összes egyedszám közel háromnegyedét (72%) tette ki (2. ábra).

2. ábra. A fogás összetétele a duzzasztást megelőző 3 évben (N%)

3. ábra. A fogott fajok aránya az utóbbi 30 évben (N%)

A tározótér feltöltése utáni (1978–2007) varsás mintavételek során 35 halfajnak összesen 38.661 példányát azonosítottuk, ami évi átlagban 1289 példányt jelent. Az egyes években észlelt fajok száma 14 és 24 között változott, az átlag 18,5. Tíz olyan faj volt, amely 1978 és 2007 között minden évében előkerült. Közülük a dévérkeszeg, a karikakeszeg, a laposkeszeg és az ezüstkárász bír 10% fölötti gyakorisággal, együttesen az összes egyedszám 75 százalékát adva (3. ábra).Igazán nagy gyakoriságú faj csak négy akadt, a dévérkeszeg, a karikakeszeg, a laposkeszeg és az ezüstkárász. Ezek együttesen a fogott halaknak mintegy háromnegyedét (75%) teszik ki.

A két kördiagramot összehasonlítva a következők tűnnek fel:

  1.  A karikakeszeg veszített a korábbi, kiemelkedően magas dominanciájából.
  2. A dévérkeszeg aránya közel négyszerese a korábbinak.
  3. A duzzasztás előtt gyakori bagolykeszeg fogása jelentéktelenné vált.
  4. Az ezüstkárász domináns fajjá lépett elő.
  5. A Márna és a harcsa kiesett a gyakoribb fajok köréből.
  6. A süllőfogások aránya a korábbinak mintegy 60 százaléka.
  7. A csukafogások gyakorisága több mint kétszerese a duzzasztás előttinek.

Ezek alapján megállapítható, hogy a folyószakasz szinttájjellege – ha alapvetően nem is változott meg – módosult. Míg korábban a dévérzóna fölső régiójába tartozott, ahol a reofil (áramláskedvelő) fajok aránya magas, a duzzasztás hatására átkerült a dévérzóna alsó régiójába, ahol a stagnofil (állóvízkedvelő) és az euritóp (igénytelen) fajok túlsúlya elsöprő, a reofil fajok pedig már ritkaságnak számítanak.

Gazdaságilag jelentősebb halaink állományának időbeli változása

Két statikus állapotot összevetéséhez a kördiagramok is elegendőek lennének, a halközösség dinamikus változásairól azonban lényegesen többet mondanak az idő függvényében végzett vizsgálatok. A továbbiakban áttekintjük, hogy a tiszafüredi folyószakaszon varsákkal végzett monitoring jellegű vizsgálatainkban miként alakult a fontosabb fajok egyedszámának aránya 1978 és 2007 között.

Általános tapasztalatok

Az adatsorok néhány általános következtetés levonására is lehetőséget adnak a halpopulációkkal kapcsolatban

1. Adataink alapján eléggé általánosnak tűnő tendencia, hogy a duzzasztással, illetve a Tisza-tó feltöltésével megindult populációdinamikai változások túlfutnak azon a mértéken, amelyet az ökológiai feltételek hosszabb távon indokolnának. Úgy tűnik tehát, mintha a halak túlreagálnák a bekövetkezett változásokat, populációik mérete szélsőséges kilengést mutat. Ez azonban természetes, ha meggondoljuk, hogy a populációk növekedését és csökkenését az utódok száma határozza meg, ez pedig a halaknak az ivartermékek képződése idején uralkodó környezeti tényezőktől függő fizikai kondícióját tükrözi. Pozitív irányban ilyen kilengés mutatkozott pl. a dévérkeszegnél és a csukánál, negatív irányban a karikakeszegnél vagy a bagolykeszegnél.

2. A kilengés szó tulajdonképpen már utal rá, hogy a populációméret túlzott kitérését egy ellentétes irányú változás követi, amely természetesen kisebb mértékű az előbbinél, de korrigálva a helyzetet, az ökológiailag indokolt szintre hozza vissza az állományt. Példaként ugyanazok a fajok szolgálhatnak, mint az előbbi pontban, de mellettük másokat is említhetnénk. Ugyanakkor természetesen számos egyéb tényező is szerepet játszik az állományváltozásokban (időjárás, vízjárás, a táplálék mennyisége, gradációs folyamatok stb.), de most csupán ezt kívántuk kiemelni.

3. A 2000. évi cianidszennyezés a Tisza-tavon – a tározótér előzetes feltöltésének és a zsilipek lezárásának köszönhetően – gyakorlatilag a folyómederre korlátozódott, de az érzékenyebb fajok körében így is jelentős pusztulást okozott. Egy 20 éves harcsa pótlásához ugyan elméletileg 20 évre lenne szükség, de szerencsére itt nem nulláról kellett indulnia a regenerálódásnak. Adataink azt mutatják, hogy a folyószakasz halközösségének napjainkra sikerült kihevernie a katasztrófa következményeit.

4. Gondot jelent ellenben a tározó biológiai öregedése, ami a feltöltődés és a növényzet elburjánzása mellett a haltermő képesség csökkenését is maga után vonja. Ha megállítani vagy legalább lassítani akarjuk a folyamatot, akkor előbb-utóbb igen komoly összegeket kell fordítanunk a halélőhelyek fenntartására.

5. A Tisza-tó rendkívül labilis, folytonos változásban lévő víztér, amelyen a halastavakon vagy állandó vízborítású tározókon bevált halgazdálkodási módszerek nem használhatók. Ez a különleges élettér egyedi „bánásmódot” igényel, amely mindig az aktuális helyzethez alkalmazkodik. Az eredményesebb halgazdálkodás lehetőségét csak a halállomány folyamatos és az eddigieknél alaposabb monitorozása teremtheti meg.

6. Megfelelő kezelés mellett a Tisza-tó még évtizedeken át sok örömet szerezhet a vizek és halak szerelmeseinek.

Irodalom

Harka Á., Tóth L. 1971. Varsavizsgálatok a Tisza II. körzetében. Halászat 17. 4. 114-115.

Harka Á. 1974. Adatok a tiszafüredi Tisza-szakasz halállományáról. Halászat 20. 2. 34-35.

Harka Á. 1975. A halállomány vizsgálata a Tisza II körzetében. Állattani Közlemények 62. 31-50.

Harka Á. 1977a. A Tisza halfaunája. In Bancsi I., Hamar J., B. Tóth M., Végvári P. szerk.: Adatok a Tisza környezettani ismeretéhez, különös tekintettel a kiskörei vízlépcső térségére. Kisköre, 64-67.

Harka Á. 1977b. A süllő (Stizostedion lucioperca) növekedése a Tisza tiszafüredi szakaszán. Állattani Közlemények 64. 45-53.

Harka Á. 1981. A csuka (Esox lucius L.) növekedése a Tisza tiszafüredi szakaszán. Állattani Közlemények 68. 67-75.

Harka Á. 1984. A harcsa (Silurus glanis L.) növekedése a Tiszában. Állattani Közlemények 71. 93-101.

Harka Á. 1985a. A Kiskörei-víztározó halállománya. Halászat 31(78), 2, 35-37.

Harka, Á. 1985b. Ichthyological and piscatorial problems at the Kisköre water basin. Tiscia (Szeged) 20. 117-126.

Harka Á. 1987. A Kiskörei-tározó és térségének halfaunája. In Karcagi G., Bancsi I. szerk.: Album a Kiskörei tározó térségéről. Szolnok, 169-174.

Harka, Á. 1989. Growth of carp (Cyprinus carpio L.) in the Kisköre storage lake. Tiscia (Szeged) 24. 79-86.

Harka, Á. 1990. Growth of different forms of carp (Cyprinus carpio L.) in Kisköre storage lake. Tiscia (Szeged) 25. 59-64.

Harka, Á. 1992. Changes in the growth of pike perch (Stizostedion lucioperca L.) in the area of Lake-Tisza. Tiscia (Szeged) 26. 9-12.

Harka Á. 1993. Az ezüstkárászok szaporodási stratégiája. Élet és Tudomány 48, 6, 173-175.

Harka Á. 1995. A Tisza-tó halai. Magyar Horgász 49. 4. 14-15.

Harka Á. 1999. A Tisza-tóra áldozni kell. Magyar Horgász 53. 3, 22-23.

Harka Á. 2001. A süllő (Stizostedion lucioperca L.) szaporodása és növekedése a Tiszában a 2000 februárjában történt cianidos szennyezés után. – Halászat 94. 2. 74-76.

TÁRSASÁGUNK MUNKATÁRSAI VÁRJÁK A TISZA-TÓ HORGÁSZATÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKET

TELEPÍTÉSEK, FOGÁSOK, HORGÁSZATI ELŐÍRÁSOK A TISZA-TAVON.

Nem tudja elolvasni? Kérjen újat!