Hírek

2020.09.07. | Horgász Hírek

A ponty biológiája és táplálkozása 2. rész

Vass Endre

A ponty táplálkozása

Táplálkozás szempontjából a pontyot a békés halak közé soroljuk, és ezt a fogalmat sokan a növényevéssel kötik össze. A ponty egészen pontosan apróállat-evőnek nevezhető természetes körülmények közt, azonban a faj nagy alkalmazkodóképessége és opportunizmusa miatt a vízbe kerülő növényi részeket, magvakat is elfogyasztja.

Bár fogyaszt egysejtű és fonalas algákat is, ezeknek a sejtfalát egyáltalán nem tudja feltárni, így vajmi keveset tud az elfogyasztott növényi részekből értékesíteni. A magvakban, gabonafélékben levő tápanyagokat viszont képes hasznosítani, ezt használják ki a haltermelők és horgászok a pontyok kiegészítő takarmányozására és szoktató etetésére.

A kiegészítő takarmányozás kifejezés nem véletlen, ugyanis a gabonafélék távolról sem teljes értékű táplálékai a pontynak, azonban az energiatartalmuk miatt be tudják azokat építeni a testükbe, a természetes táplálék fehérje- és egyéb esszenciális tápanyagtartalma mellett. Takarmányozással számottevően meg lehet növelni a halastavi hozamokat, azonban azzal tisztában kell lenni, hogy ez az étrend még a természetes táplálékkal kombinálva is eltér az ideálistól, így a takarmányon nevelt halak testének zsírtartalma jóval magasabb a természetben élő fajtársaikénál. A ponty nyersfehérje-igénye igen magas, 40% fölötti (összehasonlításképp a kutyáé 21-29%, míg a macskáé 30% körül van). Ezt az igényt kizárólag nagy mennyiségű állati fehérje fogyasztásával tudja fedezni.

Egy csodaszép vadvízi ponty (fotó: Tóth Gábor)

A magvak emészthetősége

A gabonafélék emészthetősége szempontjából az lenne az ideális, ha áztatott állapotban kerülnének a pontyok elé, azonban a legtöbb halgazdaságban ez kivitelezhetetlen, olyan nagy mennyiségű takarmány kerül nap mint nap kijuttatásra, amelynek áztatására nem lenne kapacitás és a megnövekedett térfogatú és tömegű takarmány mozgatása, vízbe juttatása is problematikus lenne. A száraz állapotban kijuttatott takarmány nem okoz egészségi problémát a pontyok számára, bár emészthetősége nyilvánvalóan alacsonyabb. A pontyok garatfogaikkal durva darává őrlik a kemény magvakat és ezek jó része emésztetlenül jut át a bélcsatornájukon és kerül újra a vízbe, mégsem megy azonban kárba, hiszen a félig-meddig feltárt növényi részeken elszaporodó baktériumok és a vízbe kerülő tápanyagaikat hasznosító algák visszakerülnek a tó tápanyagforgalmába és az azokat fogyasztó planktonikus rákok értékes pontytáplálékként hasznosulnak.

Az élőbevonat

A baktériumokkal kapcsolatban kapcsolatban meg kell említeni az élőbevonat fogalmát is. A pontyok viszonylag nagy mennyiségű növényi törmeléket, elhalt növényi részt fogyasztanak. Ezeket a már említett okból nem tudják megemészteni, azonban a rajtuk elszaporodó baktériumok már emészthetőek számukra, ugyanezek okból csipkedik szívesen a különböző gyökerező vízi növények, például a nádszálak víz alatti, élőlényekkel gazdagon bevont felületét.

A kagylóevő ponty izmos szája (fotó: Bertha Balázs)

Fő táplálékai a természetben

A pontyok természetes táplálkozásával kapcsolatban számos vizsgálatot végeztek, általánosságban elmondható, hogy táplálékuk legnagyobb részét a zooplankton (ágascsápú és evezőlábú rákok), rovarlárvák (első helyen említendők az árvaszúnyog lárvái), vízi és vízbe esett szárazföldi rovarok, férgek, csigák és kagylók teszik ki. Kevesen tudják, hogy az országosan elterjedt vándorkagyló (Dreissena) nem őshonos nálunk, a Fekete- és a Kaszpi-tenger környéke az eredeti hazája. A legelső példányát a 18. század végén találták meg Magyarországon, de igazi inváziószerű szaporodása a 20. század 30-as éveiben következett be. Ez az apró, de annál élesebb héjjal rendelkező kagylófaj mára a pontyok egyik legjelentősebb természetes táplálékának számít, szorgalmasan tépegetik le a különböző szilárd felületeken (köveken, fákon, nagyobb testű kagylók héján, nádon, hínáron stb.) megtelepedő vándorkagylókat és roppantják szét azokat a garatfogaikkal.

 

A vándorkagyló az egyik legnagyobb mennyiségben elérhető természetes pontytáplálék (fotó: ocean.si.edu)

Meg kell említeni a pontyok halivadék- illetve ikrafogyasztását is. Előszeretettel fogyasztja az apró halivadékot, amit könnyedén be tud szippantani, a különböző halfajok ívási helyszíneinek pedig gyakori látogatója, olykor már az ívó küszök vagy keszegek közt feltűnik, az ívás végeztével pedig nagyon jellegzetes és a vizet járók számára ismerős hang az ikrát szedegető pontyok cuppogása.

A pontyok táplálkozási szokásai

Túrás

Minden horgász előtt ismert szokása a pontynak a túrás: izmos, harmonikaszerűen előretolható szájával, húsos ajkaival dolgozza át a mederfeneket, iszaplakó szervezetek, például árvaszúnyog- és kérészlárvák után kutatva. A túrás során a ponty a függőlegeshez közelítő pozíciót vesz fel, és a bajusszálai, valamint ízlelőbimbói segítségével vizsgálja át az üledék tartalmát. Táplálékkeresés közben gyakran nagyobb távolságokat is bejár, azonban ha érdekesebb felületre talál, akár a mellúszói is eltűnhetnek az iszapban, olyan mélyre fúrja magát. A szájába felszippantott üledékből kiválasztja a számára ehető részeket, a fölösleg egy részét a kopoltyúnyílásokon engedi ki, a többit pedig kiköpi.

Árvaszúnyog-lárvák

A ponty nagyon aktívan és erőteljesen túr, ezzel a tevékenységével a saját környezetét is képes átalakítani. A sekély halastavakban például a termeléshez szükséges ideális viszonyok megteremtéséhez elengedhetetlen a ponty túrása: bezavarosítja a vizet, kitúrja a gyökerező vízinövényeket és átmozgatja a talajt, így megakadályozva az anaerob, gázosodó iszap képződését. Ugyanez a tevékenysége bizonyos típusú vizekbe való telepítése esetén határozottan károsnak mondható, amennyiben megváltoztatja a víz jellegét, az algák számára teremtve kedvezőbb körülményeket, a magasabb rendű vízinövényekkel szemben.

Árulkodó jelek

A pontyokat kereső horgász számára fontos jel a túrás észlelése: az aljzatról ilyenkor apró buborékok szabadulnak fel, sekélyebb vízen a túrás nyomán keletkező iszapfelhő és vízfeláramlás is megfigyelhető. Az iszapból spontán módon is szabadulnak fel gázok, ezeket azonban nem szabad a pontytúrással összetéveszteni: ezek a buborékok nagyobbak, általában egyesével és egy-egy ponton szabadulnak fel, ellentétben a pontyok által keltett apróbb, változó helyről csoportosan, feltörő buborékokkal.

Táplálékszerzés szilárd aljzatról

A túrás mellett szintén jellemző táplálkozási szokása a pontynak az élőbevonat, valamint a kagylók csipkedése a különböző víz alatti felületekről – kövek, fák, vízinövények, nád, gyékény stb. Előszeretettel keresik fel táplálkozás céljából a vizek parti zónájában levő nádasokat, ahol a figyelmes horgász számára elárulja jelenlétüket a nádszálak mozgása. A magyar halas társadalom mindenek felett hisz a vízben lebegő planktonrákok egyeduralmában a pontyok táplálkozásában (hiszen ezek mennyisége viszonylag könnyen mintázható és becsülhető), azonban be kell látni azt is, hogy a hínárfélék, tündérrózsák, nádszálak stb. felületén is számos olyan szervezet találja meg az életfeltételeit, amelyeknek nagyon fontos a szerepük a ponty táplálkozásában: az említetteken kívül csigák, férgek, apró rákok, rovarok és lárváik.

Sziklán megtelepedett vándorkagylók

Planktonozás

Természetesen a zooplankton, azaz a vízben lebegő alsóbbrendű rákok fogyasztása is igen jelentős, ennek a tápláléktípusnak a beszerzését hívja a halas nyelv planktonozásnak. A vízfelszín közelében csoportosuló apró rákok alatt feltűnik egy-egy pontyszáj és hosszú szívásokkal igyekszik minél több planktont begyűjteni. Ezt a viselkedést sokan összetévesztik az oxigénhiány esetén végzett pipálással, azonban a gyakorlott szem meg tudja különböztetni a két jelenséget: a pipáló hal általában egy helyben állva szívja a felszínről a levegőt, hogy azt a szájüregében vízzel keverve oxigéndúsabb vízhez jusson, vagy pedig egyenesen, egy irányban úszva végzi ugyanezt. A planktonozó hal (vagy halak) viszont jellegzetesen forgolódik maga körül, a rákocskákra vadászva.

Daphnia magna – nagy vízibolha, az egyik legfontosabb planktonikus pontytáplálék (fotó: Marek Mis)

A zooplankton magas tápértékű és fehérjetartalmú táplálék a pontyok számára, a kitinváz kedvező hatású a bélműködésükre, azonban nem igazán emészthető számukra, ezért a pontyivadékok gyakran csak „szopogatják”, majd kiköpik a planktont, ami a felületes szemlélőnek pazarlásnak tűnhet – a megroppantott rákocskák értékes testnedveit ugyanakkor elfogyasztják a halak, jórészt csak az emészthetetlen váztól szabadulnak meg.

Az evezőlábú rákok, bár veszélyesek a zsenge ivadékra, a nagyobb korosztályok fontos táplálékai (fotó: Andrei Savitsky)

Az etetőanyagok szerepe

A modern világ pontyainak táplálkozásában megkerülhetetlen a horgászok által bejuttatott etetőanyagok szerepe: mint ahogy korábban említettem, a különböző magvak csak kiegészítő táplálékként szerepelnek az étrendjükön, már ami a minőséget illeti, de ha nagy mennyiségben állnak rendelkezésre a beetetett magvak, akkor a pontyok kihasználják a könnyen megszerezhető, nagy energiatartalmú tápanyagforrást, és előszeretettel keresik fel a horgászok által létesített etetéseket.

Az utóbbi évtizedekben általánosan elterjedt a magas fehérjetartalmú készítményekkel, bojlikkal és pelletekkel történő horgászat és etetés. Ezen csalik megalkotásánál a cél a ponty magas fehérjeigényének a kielégítése és olyan etetőanyag bejuttatása, amire a ponty szervezete hosszú távon is értékes tápanyagként reagál és tartósan rászoktatható a fogyasztására.

Ezek az etetőanyagok lényegesen több értékes tápanyagot tartalmaznak, mint a korábban használt gabona- és hüvelyes magvak, így a pontyok növekedését is jelentős mértékben elősegítik: sok olyan, kisebb-nagyobb méretű horgásztó található manapság, ahol a pontyok korábban elképzelhetetlen méreteket érnek el. Ezen óriáspontyok gyarapodásában tagadhatatlanul szerepe van a horgászok és a tógazdák által bejuttatott fehérjében gazdag etetőanyagnak.

A természetes táplálékon élő ponty csodálatos színei (fotó: Fodor Gergő)

Meg kell említeni ugyanakkor, hogy ezek az etetőanyagok sokszor indokolatlanul sok mesterséges aromát, színezéket, különböző étvágyfokozó és emésztést gyorsító adalékot tartalmaznak, amelyek hosszú távon kedvezőtlen hatásúak a pontyok egészsége szempontjából.

A szoktató etetés mechanizmusa

A ponty táplálkozási szokásaival kapcsolatban mindenképpen említésre méltó, hogy – a legtöbb halfajhoz hasonlóan – jellemző rá, hogy a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló, könnyen és biztosan megszerezhető táplálékot részesíti előnyben, arra „rászokik” és azt huzamosabb ideig fogyasztja. Ezzel a tulajdonságával magyarázható például az, hogy a számára kevésbé értékes, magvakkal történő etetésre rendszeresen visszatér, és nagy mennyiséget fogyaszt el ebből a táplálékforrásból. A megszokott táplálékot fejlett érzékszerveinek köszönhetően meglehetősen pontosan felismeri és megkülönbözteti az egyéb, hasonló jellegű anyagoktól. Ezzel magyarázható az a jelenség, ami egyes horgásztavakon fordul elő: a tógazda rendszeresen eteti a halait nagy tápértékű, mesterséges aromákat és  egyéb adalékokat nem tartalmazó táppal (bojli vagy pellet), a pontyok pedig egy idő múlva teljesen figyelmen kívül hagyják a horgászok által felkínált, különböző ízesítésű csalikat. Az etetőanyagként szolgáló csalival horgászók viszont kimagasló eredményeket érnek el! Felmerül a kérdés, hogy ez a viselkedés kizárólag a megszokásnak köszönhető-e, vagy a pontyok idővel felismerik a legmegfelelőbb tápanyagösszetételű takarmányt és ösztönösen azt keresik. A jelenség mindenesetre létezik és érdemes levonni belőle a tanulságokat.