Hírek

2021.01.19. | Horgász Hírek

Téli lehetőségek a Tisza-tavon

Farkas László írása

Sokan leteszik a felszerelést a téli hónapokra, pedig számtalan lehetőség van a halfogásra ebben az évszakban is! A téli vízszint beállítása után, amikor a víz hőfoka kellőképpen lecsökken, a mélyebb szakaszokra visszahúzódó halak felkutatása a nagyobb egyedsűrűség miatt nem is olyan bonyolult, mint azt sokan gondolják.

Persze a tározó jellegéből adódóan ezen időszakban is előnyben vannak a csónakkal rendelkezők, de azért a parti pecások is jó eséllyel tudnak halas helyekre leülni. Ilyen szakasz például a poroszlói Kis-Tisza, aminek a partján a Sóházi kanyartól a Leányszegi kanyarig szinte bárhol esély van halat fogni. Persze itt is vannak frekventáltabb pontok, ahol a büdös, ott a meleg alapon. Lefordítva: ha kis területen sok az ember, annak oka van.
Horgászhely van bőven, de sár és horgász is, így a korai érkezés és a gumicsizma a minimum követelmények közé tartozik.
A csónakkal a korai érkezést részben, a gumicsizmát teljes mértékben elfelejthetjük. Aki pedig nem akarja, vagy nincs lehetősége a kikötők szolgáltatásait igénybe venni, még mindig ott a lehetőség egy mobil úszóeszköz használatára, ami, ha elég könnyű, szinte bárhol vízre lehet tenni. Kenu, gumicsónak, bátrabbaknak belly boat. A lényeg, hogy a biztonságos legyen és a törvényi előírásoknak megfeleljen.
A mi baráti társaságunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy az évek alatt, közös erőből, elég szépen felfejlesztettük az eszközállományunkat, így csónak és kenu is rendelkezésre áll.

A Tisza élő szakasza ebben az időszakban a gumihalas pergetők területe. Most van a legfőbb szezonja. Igaz, jelenleg az átlátszósága pergetésre nem ideális, de aki kitartó és jó helyismerete van, ebben a vízben is megfogja a halat. Aki pedig nem ragaszkodik a zavaros vízben a plasztikokhoz az a szélében, kishallal mártogatva még a pergetőktől is eredményesebb lehet! Figyelem, a kijelölt kíméleti területeken csak áthaladás engedélyezett!

A Poroszlói medence nagy részét a kis vizes időszakban pergetésre nem használhatjuk, de így is talál magának helyet a tározón aki ezt a műfajt szereti. Ami a régi holtágakat illeti: Hordódi Holt-Tisza, Nagy-Morotva, Füredi-Holt-Tisza, Örvényi-Morotva, Óhalászi-Holt-Tisza és három csatorna jellegű víz, a IX és VI-os öblítő, valamint a Szartos árok. Ezek a pergetésre használható területek. Szerencsére halat is találni rajtuk.

Nézzük a lehetőségeket

Na, de nézzük sorjában a lehetőségeket, ezúttal a prózát mellőzve, tárgyilagosabban fogalmazva:
Időrendben próbálom visszaidézni az eseményeket.
November közepén egy holtág jellegű részt terveztünk meghorgászni és egész jó eredményt értünk el. A peca eleje mindig kritikus, ha az első óra eseménytelenül telik, hamar fásulttá válhat az ember. Szerencsére ezúttal vastagon megkente az önbizalmunkat egy rögtön a megérkezésünk után jelentkező termetes csuka, ami, miután Pista megszabadította a horogtól, kedves búcsúfröccsel köszönt el a barátomtól.

Nem sokkal rá én is feliratkoztam a listára: egy nagy becsben tartott finn, kétrészes wobblerre éhezett meg egy bő hatvanas, amire Pista rögtön válaszolt: Egy nem mindennapi akadást könyvelhetett el, ugyanis a jerk annyira kipeckelte a csuka száját, hogy egyetlen horogág sem tartotta a halat.

A nap végi eredmény 3-3 lett. Elégedettek voltunk.

Következő alkalom

A következő alkalom december hatodikára esett. Tipikus példája volt a gányolásnak. Ugyanis mi nem akkor járunk le a horgászni amikor megy a hal, hanem amikor időnk van. Így esett meg, hogy mire leértünk szépen befagyott a víz. Szerencsére előttünk indult el egy vaslemez csónakos spori, ezúton is ezer hála neki az úttörő munkájáért.
A Kis-Tiszát szemeltük ki célvíznek, ahol a csónakkal körbeforogva tudtunk magunknak egy kis helyet tisztítani a horgászathoz. A jégtől nem teljesen sikerült megtisztítani, ellenben hal nem sok maradt alattunk. A csónakforgalom, a szél és az áramlás miatt ide-oda sodródó jégtáblák megkeserítették a napunkat, de Balázs csak kipattintott egy kisebb süllőt, míg Sanyi apró bodorkáját egy pontyocska csípte fel. Én persze megúsztam a napot kapás nélkül, igaz aludtam vagy két órát a kellemes napsütésben.

Tíz nap múlva

Tíz nap múlva újra a Kis-Tiszán ért minket a napfelkelte.
Ezúttal jégmentesen és sokkal több akcióval kedveskedett a víz. A mártogatáshoz valahogy nem tudjuk elkapni azt a napot, amikor eszik is, de egy jó kapásom így is akadt, ami sajnos akadóra ment. Ellenben jött szépen a keszeg, kárász, kisebb pontyok, és a nejem kedvence: egy szép sügér.
És mint mindig, most nagyon jól éreztük magunkat Suncással. Ha már a legtöbb közösségi hely le van tiltva, a találkozások száma lecsökkent, az ilyen egész napos beszélgetések hallal, vagy akár anélkül is, de feltöltik az embert.
Ezúttal a család is örült, mivel másnap sült halat készítettem vacsorára.

Pistával, ha a körülmények adottak, szilveszter tájékára általában tervezünk egy pergetést. Így volt ez idén is és fergetegesen alakult!
Hogy mi volt az, ami ilyen aktivitásra késztette a csukákat csak találgatni tudom, de ketten 27 darab csukát akasztottunk meg és emeltünk csónakba! Az átlagméret bőven hatvan centi felett volt, de fotózhattunk egy 98cm-es Tisza-tavi gyönyörűséget is! Az elején a halfogáson volt a fókusz, de az örömpeca a végére átment csalitesztelésbe. Nagyon sokat tanultam és mondhatom, hogy életemben nem pecáztam ilyen jót!

Újév

Mielőtt letelik a téli szabadság és vissza kell állni a mókuskerékbe, mindenképpen ki akartam fújni magam, így a január másodika újra a vízen talált. Ezúttal Sanyival terveztünk egy nyugis, békésezős-mártogatós napot, ami jó kis tanulsággal zárult.
Az elsejei fáradtság, vagy a szokásos hanyagságom, de otthon felejtettem a mártogatni való előkezsinórjaimat, a dobozban pedig csak valami 0,12-es monofil előke volt, amiből a sneciző cájgot kötöm. Suncás ugyan felajánlotta a zsinórját, de úgy voltam vele, hogy nem láttam még én itt akkora süllőt, amit a 4 fokos vízből ki ne tudnék venni ezzel a zsinórral is.
Aztán telt a nap, csipegettük a kárászokat, kisebb potykákat, rontottunk pár kapást a kishalas cuccra és párszor szakadtunk, újrakötöttünk.

Aztán naplemente előtt varázsütésre megváltozott valami! Szinte minden behúzásban kapásunk volt! Rövidesen Sanyi fogott is egy kisebbet, majd beszakadt. Ahogy én is.
Kapkodva kötöm az előkét és ahogy húzom össze a fagyos ujjaimmal a csomót, tisztán látom, hogy nem túl szép. De a hal most eszik, erre a húsz percre vártunk reggeltől és meghoztam a gyors döntést: „jólvanazúgy!”
Szelektálni szeretném a kisebb halakat így mind a horog, mind a csalihal nagyobb lett az előzőeknél.
Éppen az akadó mellett húzom, mikor alig észrevehető kapásom van. Egy leheletnyi időt várok a termetesebb csalihal miatt, majd bevágok. Ül a horog és érzem is, hogy jó hal! A vékony előke ellenére ráfogok a dobra, így igyekszem elhúzni az akadóról a süllőt, ami sikerül is. A következő pillanatban meglátom a felszínen, gyönyörű hal! Rázza a fejét, gyorsan tolom is be a spiccet a víz alá, de már hiába. Az előke cérnaként szakad, persze hogy a csomónál. Hanyagságból elkövetett halvesztésért két perc kukoricára térdepelést rendelek el magamnak. Arccal a saroknak. Bosszankodok, újra kötök, ezúttal aprólékos precizitással Sanyi zsinórjából, de már késő. Az égi karmester ahogy indította a bulit, úgy le is zárta. Mennyi volt? Húsz perc, harminc?
Legközelebb felkészültebbnek kell lennem! A célra alkalmas zsinórból, előre kötött előkék hada kell, hogy sorakozzon a dobozban. Lementem a tapasztalatot a memóriába és összepakolunk és elindulunk haza.

Ami pedig most következik, az valószínűleg a lékhorgászat lesz. És persze a téli tavi-túra. A jégen barangolni egy egészen különleges élmény! Ehhez persze mindenképpen meg kell várni amíg a szakemberek is megerősítik, hogy a jég vastagsága biztonságos. És persze egyedül nem ajánlatos!

Ami pedig a pecát illeti: ahol a téli, nyílt víznél megtaláltuk a csukákat, süllőket, ott a jég alól is eséllyel pályázhatunk. De a békés halakat sem lehetetlen becsapni. Kishalazni meg egyenesen jó móka! Egy felhős etetésre, ha jó helyen keressük őket, úgy beállnak a vörösszárnyúak, bodorkák, hogy jobban foghatóak, mint nyáron. Egy ilyen családi pecára akár a gyereket is le lehet ültetni a lék mellé.
Ha pedig bizonytalanok vagyunk a helyszínt illetően, elég megnézni hol van a helyi menők által szitamód kilyuggatva a jég. Véletlenek nincsenek. Egyébként nem egyszerű műfaj, magában hordozza a betli lehetőségét, de a lefagyott Tisza-tó annyira varázslatos, hogy pusztán az ottlét is jó érzéssel tölti el az embert. Jégre, a biztonság kedvéért mindenképpen ajánlatos társasággal menni, ha pedig már társaságunk is van, akkor egy kis forralt bor, vagy tea, esetleg egy kupica pálinka sem árt. Csak hogy legyen mivel koccintani, ha valami elhúzza az úszónkat!