Hírek

2021.02.12. | Horgász Hírek

Szezonzáró csukázás

Farkas László írása

Ülök a monitor előtt és nézem az időjós oldalakat. Nem fogja kibírni vasárnapig… Markáns lehűlés, eső, aztán országos havazás várható, erős mínuszokkal.
Pistát hívom, szabadnapos. Családdal egyeztetés, főnöknek telefon. Szerdára szabadság kéne. Kapok.
Öröm, újabb körtelefon és már kötöm is a kenut a kis Swift tetejére.
A csuka tilalma, eltérően az országos horgászrendtől, a Tisza-tavon 02/15-én kezdődik. Ezt próbáltuk meg kihasználni egy szezonzáró pecával.

Szerda hajnalban kinézek az ablakon, esik az eső. De legalább nem fúj a szél. Hónak jobban örülnék, nem áztat annyira, meg a képeken is jobban mutat, de nem lehet válogatni: egy-két nap és elkezdődik a lefagyás. A Tisza-tavi horgászhiedelem amúgy is nagy becsben tartja a lefagyás előtti utolsó napot, állítólag ilyenkor sok nagytestű hal akad horogra. Nagy reményekkel indulok a vízhez.
Barátommal Mezőkövesden összeülünk és a jegyek gyors ügyintézése után, végre vízre szállunk. Szerencsére nem sok időt rabolt el a pecától a dokumentálás, köszönet érte a Sporthorgász Kft. munkatársainak és Szepesi Iminek.
A vízállás jóval magasabb az ilyenkor megszokottnál, a sok eső és a felmelegedés megtette a hatását. A köd viszont vastagon ül a vízen! Szerencsére a múltkori jeges peca után nem felejtettem el betenni a tájolót, így kinéztem a gátnál a tervezett útirányt, majd tartottam is az egyenest az iránytű segítségével. Persze ami elromolhat, az el is romlik: kissé mellészaladtunk. A távolság nagysága miatt akár öt fok eltérés is több száz méter hibát hoz az úti cél végére. Bolyongunk egy kicsit, korrigálunk, de végül célba talál az egység.

Első lekötés a jónak vélt helyen, első dobás. Két métert, ha jön a csali mikor bátortalan ütést érzek. Azonnal válaszolok, majd rövid fárasztás után egy pocakos 81-es kerül a kenuba.

Elbizakodottság és remény melegíti meg a szívünket, amit a havas eső sem tud lehűteni. Persze erősen igyekszik és majdnem sikerül is neki, mikor előbb átvált hódarára, végül esőre. Erős kezdés után ez a hosszú szünet feketelevesként hat ránk, így jól esik az önbizalmunknak, mikor dél körül végre újabb hal kerül a kezeim közé. A pár perc múlva jelentkező harmadiknak viszont még jobban örülök, nem úgy mint Pista. A három-nulla már demoralizáló tud lenni, főleg ilyen mostoha körülmények között.

Szerencsére ezúttal jó helyre kötöttünk, mert szinte még a kenu mellett van az elengedett csuka burványa, mikor Pista is odaüt egynek.
Az én szájszéles akadásaim után, meglepő volt a torokra vett Chervy Mágnes.

Még mindig ebből a lekötésből mindketten bezsebelünk egy-egy nyúlánk tejest, közben az eső még jobban rákezd, a szél megerősödik, így segítségül hívjuk az Irsai Olivér bogyóiból nyert lélekmelegítőt.

Rátaláltunk a csapatra? Vagy csak az időszak az, ami beindította őket? Minden esetre szépen lassan öt-öt strigula kerül a nevünk mellé. Az eső egyre csak esik, a szél folyamatosan erősödik és ÉK-ire vált.

Aztán megváltozik valami. Amit addig csináltam, már valamiért nem működik. Pista egy hupinarancssárga színű jerkre vált, én egyelőre még kitartok a kétrészes wobblerem mellett. Ő csinálja jól. Gyorsan lehagy kettővel és hiába váltok át én is a rángatós csalira, vagy a kezem nem áll rá, vagy a szín nem OK, vagy az az 1-2gr súlytöblettel van a baj, de rendre csak a lerogyott növényeket tépem az aljáról, míg Pista elcsípi a kilencedik, majd végül a tizedik csukáját is.

Mondanám, hogy frusztrált a különbség, de nem. Messze túlszárnyalta a vágyaimat az az öt is, amit sikerült megfogni és elégedett voltam.
Ez a nap már csak a C&R-ről szólt. Ugyan motoszkált bennem a kisördög, hogy talán egy tejest hazaviszek a füstre, de annyira látszott már rajtuk a közelgő ívás, hogy megsajnáltam őket.

Szóval, sikeres ívást kívánok kedves sporttársak! Április 16.-án, pénteken találkozunk!
Addig is vigyázzatok magatokra és csak óvatosan aznap, mert a szabadságigénylőm már le van adva.