Hírek

2021.04.13. | Horgász Hírek

Sok lány pontyot győz!

A lányom tavaly ősszel csukából tette magának magasra a lécet a 84 centis ragadozóval, idén tavasszal pontyból sikerült hasonlóan nehezen leküzdhető szintre horgásznia magát. Megint neki volt szerencséje, pedig én indultam el otthonról felemás zokniban. Vagy lehet hogy egyszerűen csak a jelenlétével vonzza be a jó halakat. Pedig nagy csend ezúttal sem volt a csónakban. Hogy is lehetne két cserfes szőke mellett.

Szombat

Szombat reggel hat óra. Szeles, de gyönyörű napos időt jósoltak mára, holnapra már szomorkásabbat. Mennék, rohannék le a Tiszára kicsit kifújni magam, de csakúgy mint olyan sok embernek a mai világban, egyszerűen csak tornyosulnak a teendők és nem akarnak fogyni. Mélyről felszakadt sóhaj után kimászok az ágyból és elkezdem az aznapra tervezett munkáimat. Majd holnap. Majd holnap talán lejutok. Ha meghúzom a mai napot, bele kell férjen. Persze ez is csak úgy telik el, hogy nem lettem készen. Éjfél után dőlök be az ágyba. Forgolódok kicsit, közben meggyőzöm magam, hogy el kell néha engedni a munkát. Menjünk a vízre! És persze, hogy a lányaimmal, nem sokat kaptak belőlem az elmúlt időszakban és én sem belőlük. Még nem is ringat a Tisza, de már a gondolatától jobb a kedvem lett.

Vasárnap

Vasárnap van, nem lökdösöm ki a lányokat az ágyból, ne érezzék nyűgnek a dolgot. Komótosan összepakolok, pár dolgot megcsinálok a ház körül, de hiába próbálom elcsapni az időt, Vicus még mindig húzza a lóbőrt. Hédi már ébren, így csendben kérdem meg a nejem mit szólna hozzá, ha lelépnénk, erre ő: menjetek, kell az élmény!
Szuper. Hédinek mondom a jó hírt, nagyot ugrik örömében. El is kezd pakolni.
Vica persze még sehol. Az én türelmem is véges, melléülök az ágyban gyengéden ébresztgetem, de csak a fejére húzza a takarót. Valószínűleg azt hiszi, hogy kezdődik az online óra, ezért gyorsan odateszem a jó reggelt puszi mellé, hogy van-e kedve jönni horgászni. A válasz: neeeeem. És elfordul.
Annyit mondok neki, hogy kap még egy esélyt eldönteni.

Csalódottan megyek le a lépcsőn, bár legbelül érzem, hogy fordulhat még a kocka.
Feleségem kérdésére – „Vica?” – válaszolok: nem akar jönni.
Cselhez folyamodik, direkt hangosan mondja:
Óóóó pedig biztos megálltok megint fagyizni hazafelé.
Persze, hogy megállunk, meg majd valami sütit hozok neked is.
Fentről hang szűrődik le:
Apa, nekem is bepakolsz?
Nem azt mondtad, hogy nem mész pecázni?
Tényleg azt mondtam, de apa szerencsére adott még egy esélyt!
Szóval gyorsan bepakoltunk a kocsiba és már indultunk is lefelé. Jó kedvvel, csicseregve, mint a tavaszi madárkák.

Indulás

Ahogy az időjósok megmondták: valóban felhősebb, szelesebb idő fogad minket, mint egy nappal korábban, de beállunk egy gyékénysáv mögé és gyorsan bedobálok. A sekélyben próbálkozom, kemény agyagos mederben, és várunk. Kis idő múlva újratöltök, csalit cserélgetek, ide-oda dobálgatok, hátha.
A lányok persze akkor szeretnek legjobban pecázni, amikor folyamatosan lehet fogni, így gyorsan elfoglalják magukat mással. Hédi a vízből szedegeti ki a sodródó részeket, amiket megpróbál beazonosítani. Vica a távcsővel nézelődik.

Megnézi a szomszédokat: előbb egy barna rétihéját, majd egy udvarló hattyúpárt. Azt mondja, hogy jó lenne hattyúnak lenni. Kérdem miért? „Mert akkor mindig a vízen lehetnénk”.
Ugyancsak elgondolkodtató mondat.

Kapások

A kapások nagyon ritkán jönnek, mindössze egy tenyeres dévért sikerül csónakhoz húzni. A szél is fordult picit, így már a pozíciónk sem tökéletes. Hédi javasolja, hogy menjünk másik helyre. Támogatom, ötletem is van.
Beállunk a Rebence elejére egy bő szobányi szélcsendes területre. Nagyon kellemes itt, alig ér a szél, bár a nagy, nyílt víz felől azért tarajos hullámok érkeznek. A víz mozog, hátha a halak is.
Itt is a sekély részeket próbálom, halvány eredménnyel. Lekerül a minibojli, meg a gumikukorica, fel a csonti, legalább a kisebb keszegekből hátha fognak párat a lányok. Bedobok a kotrásba is, nemsokára a nap eddigi legszebb hala érkezik egy hasas bodri személyében. Innentől ezt a részt erőltetem, jobban is jön a hal.
Bevágás után felváltva adom a kezükbe a botot, hol az egyik, hol a másik húzza ki a halakat. A bot mögé ülni most nincs türelmük, de az etetőanyaggal nagyon jól elvannak. Fagyi illatú, (epres) szóval nem csoda.
Először csak gyurmáznak, majd a játék átalakul: a method töltőbe készítik nekem elő az etetőanyagot. Tudományosan, titkos összetevőkkel. Hédi áztatott kenyeret tesz közé, Vica bomló vízinövény részeket. Órákig elvannak, egyre tökéletesítik a dolgot. Nádpálcával készített lyukacskákba engedik bele a csontikat egyesével.
Ki célszerszámmal, ki kézzel. Egyéni gusztus szerint.

Egyszerű a szabály.
Az kap egy pontot, akinek az etetőanyagával halat fogunk. És az választ először fagyit, akinek a nap végére több pontja van.

Ülök a székemben, aprócskát billen a spicc, de úgy is marad. Nem rohan, nem rázza. Ráteszem a kezem a botra, még mélyebbre bólint a pálca, bevágok és bizony benne marad rendesen.
Azonnal szólok Vicának – ő jön ugyanis- hogy jöhet fárasztani. Egyből mellém pattan! Kicsit lazítok a féken, nehogy berántsa a gyereket vagy a botot, és azzal az infóval adom át a stafétát, hogy kapaszkodjon erősen, mert ez igencsak jó hal lesz!
Kapaszkodik is szegény, mást se nagyon tud, annyira megy a hal. Egy perc sem telik el, szól, hogy elfáradt a karja és nem bírja már tartani. Hédi, aki türelmesen és izgatottan állt addig a húga mellett, most szolgálatkészen jelentkezik a küzdelem folytatására.
Ahogy átadta Hédinek a folytatást Vica, a tapasztaltak ügyességével máris a merítő után nyúl, pedig egy szóval sem mondtam neki. Büszkén és izgatottan nézem a csapatmunkát.

Videóra váltok, szeretném megörökíteni a dolgot.
A hal lassan fárad, de a lányom meglepően kitartó. Pár perc után látjuk meg először, magam is megdöbbenek. Öt fölé saccolom.
A laza fék miatt kicsit elhúzódik a fárasztás, de tekintve a horgász személyét ezt nem is lehet másképp.
A merítést eredetileg Vicára szerettem volna bízni, de ezt már nem bírta volna csónakba emelni, aztán ha rúg egyet a hal a merítőben, nehogy a gyereket is berántsa, így inkább segítek neki. Ketten tartjuk a merítőt, Hédi szépen beközelíti a halat és éppen, de belefér. Most látom csak mekkora! Mérés után ki is derül.
Hossza faroktőig 58cm, a súlya 6,9kg.
A gyerekek nagyon boldogok, ez tükröződik a mosolyukból is.

Azonnal fel kell hívjuk anyát és mire befejezzük az élménybeszámolót a szél tovább fordul és kezdi keresztülfújni a csatornát. A nap is eltelt lassan, a felhők is gyűlnek, szóval elindulunk hazafelé a két hősömmel. Hazafelé Vica választ először fagyit, de Hédi sincs elkeseredve. Miért is lenne. Tökéletes nap volt ez is.