Hírek
2021.06.16. | Horgász Hírek
Harcsára, stupekkel, nyáron is
Farkas László írása
Megmondom őszintén ennyire kedvetlenül még soha nem indultam el a vízre.
Semmi elszántság nem volt bennem. Fáradt voltam, ezer a munka otthon, a családdal is keveset vagyok mostanában, az idő is rossz volt, meg úgy minden. Semmi jó előjel nem volt az induláshoz, de mivel másnap mindenképpen mennem kellett volna Tiszafüredre, így nem akartam peca nélkül megjárni a környéket.
Szóval elindultam, de egyáltalán nem éreztem a csít.
Azt nem számoltam bele, hogy vasárnap kora késő délután lévén sehol nem fogok találni nyitva lévő horgászboltot. Suncásnak ezer hála, hogy ellátott etetőanyaggal meg csontival, útközben zárva volt minden üzlet, nem lett volna mivel kishalat fogni.
Leértem Poroszlóra
Leértem Poroszlóra, a csónak alja vastagon terítve a fűzfáról lehullott kosszal.
Húsz perc takarítás után vállalható volt az enteriőr. Bepakoltam, elindultam kishalazni a Sanyi által javasolt helyre, de hogy megtaláltam-e abban nem vagyok biztos.
Kb. négy helyen pecáztam összesen egy órán át, de még csak kapásom sem volt! A harcsázást megelőző kishalfogó stressz elő is jött megint. Nem szeretem, görcsbe rántja a gyomrom. A kedvem amúgy is a béka valaga alatt volt, konkrétan hangosan káromkodtam a vízen, pedig pont hogy megnyugodni kéne odamenni. Magamra sem ismertem.
Hét óra is elmúlt már, mondom megyek egy kört a vizen, ha találok békéshalasokat megpróbálok csalihalat lejmolni.
Befelé láttam egy idősebb párt, az úriember pont egy kis keszeget pecázott ki mikor mentem befelé, gondoltam hátha van nekik harcsás méretű hal is. Már nem voltak ott. Végül tettem egy próbát, beálltam a helyükre. Ott is eltelt vagy 15-20 perc mire megtaláltam azt a kb. fél négyzetmétert és eresztéket ahol és amivel halat lehetett fogni. Közben még egy methodot is bedobtam kínomban, hátha arra jön valami csalinak való.
Végül a peca beindult, előbb süllős méretű bodrik jöttek, majd sikerült egy tökéletes méretű vörcsit elkapni, akkor kicsit megnyugodtam. Fél nyolc körül volt már, de csak kínlódtam még, hátha lesz párja is. Végül egy nagy kárászt sikerült fogni, húzta a gumit rendesen. Túlméretes, hiszen ütötte a fél kilót is, de ez van. Két hallal indultam neki az éjszakának.
Útközben egy befolyónál rabolgatott a balin, rászántam vagy tíz percet a pergetésre, (több időm már nem volt) de ütés nélkül megúsztam. Kár, pedig bíztam a Hegemon Sniperbe, szokott működni ilyenkor.
A helyhez közeledve örömmel láttam, hogy nincs ott senki. Ebből a szempontból szerencsés a vasárnap éjszakai műszak. A balin ezen a részen nem volt aktív, de mindegy is, szereltem, mert a nap már bukóban volt.
Előbb a nagy kárászt tettem fel a bivalyölőre, ezt egy akadósor mellé dobtam. (Később onnan a kárász elrángatta a 150g-os ólmot, szerencsére nem az akadó alá.)
A másikat a nyílt víz közepére húztam be a könnyebbik szerelékemmel, erre került a vörösszárnyú. Ez utóbbi cuccom, a Suncástól örökölt kb. 30 éves üvegbotból és a Balázstól vásárolt szintén antik Banax orsóból áll, valami piacos fonottal, amit ajándékba kaptam. Hozzáteszem eddig mindig ezzel akasztottam a nagyobbakat, bár ez csak a véletlen lehet, a hal nem lát a csónakba.
Kilenc óra, nyugodtság van, minden a helyén
A vízen egyébként csönd van, nem igazán jár a hal. Rablások nincsenek, bár a hanghatások érzékelése elég nehéz, az északias szél élénk maradt napnyugta után is. Szóval kuruttyolás, locsogás, nád suhogás. Zúgott az élénk szél a hajladozó fák ágain.
Az esti szúnyoginváziót a szél kicsit tompította, persze a stupekek szerelése közben, mikor másra koncentráltam, karfiolosra csípték a homlokomat, de ugye aki a malomba jár, ne csodálkozzon, ha lisztes lesz. És van ehhez kapcsolódó mondás az örömlányokra is, … hogy is fogalmazzam szépen: aki ilyen szakmát választ, az ne csodálkozzon, ha megszeretgetik.
A nejemtől szoktam ezt hallani, ha másnaposan, fejfájással ébredek.
Szóval csónaksátor fel, elpakoltam a nem kellő dolgokat a kesztyűt, ponyvát, fogót, fejlámpát meg kikészítettem.
A szél csak fújt, a halak hallgattak.
Tíz körül visszahúzódtam a sátorba, közben fülelés, szükségletek, nyújtózkodás. A szél fordulni kezdett nyugati irányba.
Megváltozott valami
Aztán mintha megváltozott volna valami. Innen-onnan loccsanásokat lehetett hallani, ami közé időnként harcsapukkanás is vegyült. Valamiért élni kezdett a víz! Éjfél előtt nem sokkal a vörcsis cuccon megbólint a spicc és megreccsen a lazára állított fék. Aztán semmi. Fura. Óvatosan felveszem a botot, kontakt keresés, ekkor érzem az élősúlyt a másik végén! Dobra fog, odacsűrök, ül!
Pumpálom kifelé, a hal pedig jön meghunyászkodva. Kicsi… hittem én, de aztán kiderült, hogy csak pont felém akart úszni ő is. A csónak mellett elszabadult a pokol, isteni jó fárasztás kerekedett ki a dologból!
A horgok a szájüregben, az akadás stabilnak tűnt, mertem terhelni. Kellett is, mert hol a töklevél, hol az akadó alá igyekezett és nem volt egyszerű lebeszélni róla!
Végül kesztyű fel és két bajuszhúzogatás után rá tudtam fogni az állkapcsára. Csónakba húztam, ponyvára tettem. Mit mondjak, nagyon tömzsi hal volt, olyan szép széles háttal! Horogszabadítás. Na ez volt egy 15 perc. Közben egyre csak rabolnak a harcsák a környéken, valamiért feléledt a víz!
Szerencsétlen harcsának a horog, az ütőeret átszúrva a csontban állt meg.
A fogó gyenge volt ahhoz, hogy a csontból kifordítsam, a kezemnek veszélyes.
Végül kibányásztam, de a halból folyamatosan ömlött a vér. Szerencse, hogy túl volt a méteren, fájt volna dögnek visszaengedni. A mérőszalagom a legutóbbi cserkelésnél a pergető mellényemben maradt, de van egy madzagom, amin kb. 50cm-nél van egy csomó. Nagyjából mérve 130cm, érzésre olyan 18-20kg között lehet. De mi van itt!? Épp fűzöm a pórázt, mikor leveri a bakról valami a bivalyölőmet is a nagy kárásszal! Uhh, mondom ennek fele sem tréfa, ahhoz a csalihoz már hal kell! Ráfogok, a szívem a nyakamban szaporázza, de nincs folytatás. Visszateszem. Vagy levette, vagy túl nagy volt neki.
Közben a pukkanások folytatódnak. Már nyoma sincs a délutáni-esti nihilnek.
A harcsát közben könyvelem, vízbe teszem. Bízom benne, hogy még életben marad egy darabig. Fotó nem készül, csupa vér minden. Pálinka, fröccs, sms a horgászcimborának és hallgatózás. Izgalmas fél óra volt. Dobtam párat a perrintővel, hátha. Norizi-t és SFR-t húztam, a nagy stickbait-es dobozomat már sajnos kiraktam. Akció nem volt, így felcsaliztam egy nyeszlett keszeggel a stupeket és visszadobtam magam elé.
A rablások már fogyóban, a figyelmem is lankad
Nem is számítok már folytatásra. Fél kettő körül lehet. A hold sarlója éppen csak növekedésnek indult, de már egyébként is közelít a horizonthoz, korom sötét az éjszaka. Épp a lefekvés előtti könnyítésen „dolgozom” mikor a stupekem irányából hangos pukkanás hallatszik. Ösztönösen az orsóra nézek, elindul-e. Talán két másodperc telik el, mikor elforog a dob, számon teli vigyor, bematekolok azonnal! Érzem hogy megvan, de azt is, hogy nem a nagyok közül való.
Meglepődve látom, a fejlámpa fényénél, a csalihoz képest „apró” harcsát. Rövid közelharc után beemelem, mérem, 80-90cm közötti. Olyan 6-7 kg körül lehet, ahogy elnézem a pofáját talán éppen belefért volna keresztben a kárász, de nem biztos. Ezt a sejtést támasztja alá az is, hogy a patkóhorog szabadon fityeg, az egyes pedig a szeme mellett kívülről van akadva.
Na mindegy is, van már halam konyhára, meg ma este még törvényileg is vissza kell engedni. Dobok párat a perrintővel, de már nagy a csend, gyorsan megunom.
Újabb nyeszlett keszeget tűzök a horogra és visszadobom a cájgot.
Felspannolt kicsit az előbbi akció, így újabb órát töltök ébren.
Fél három körül elnyom az álom, de előtte azért négyre ébresztőt állítok, hátha a süllő vagy a balin aktív lesz a hajnali derengésben.
Mintha csak egy percre hunytam volna le a szemem, máris csipog a telefon. Felülök, locsog a víz. Örülök is meg nem is, maradtam volna még vízszintesen, de így nem tudok visszaaludni. Stupek ki, horgok üresen, gondolom már dobásnál leszakadtak a kis keszegek… vagy túl mélyen aludtam.
Pergetek egy órát. Süllő és balin is rabol, illetve egy-két harcsát is lehetett még hallani a távolból, de nem találtam kedvükre való csalit vagy technikát.
A nap kikukucskál a horizonton Örvény felől, a rablók eltűnnek.
A szél tombol a nyílt vízen, de itt a nád között viszonylagos nyugodtság van, ivadékok milliói élvezik a melegedő langó vizet.
Visszafekszem, órát sem állítok.
Arra kelek, hogy melegem van.
Nézem a halat, sajnos teljesen legyengült. Csónakba emelem, egy újabb adag vért köp fel szegény, vállalható kép ezúttal sem készül. Sajnálom, igazán szép testű állat, megérdemelt volna egy jobb sorsot is.
Komótosan levetkőzök, összecuccolok, fekszem még egy kicsit a csónak aljában élvezem a reggeli fényeket, illatokat, hangokat. Jó volt kint. Nem indult jól, de erről nem a szőke tehet. Ő mindig lemossa rólam a gondokat. Nem sokat beszélek hozzá, de a gondolataimat is hallja.