Hírek

2021.10.15. | Horgász Hírek

Októberi csukapergetés

Farkas László írása

Bár sokan a vízeresztés utáni időszakot vallják a favoritnak a Tisza-tavi csukapergetést hallva, nekem mégis az október a kedvencem. Ebben az időszakban a legszebb színeit ölti magára a tavat körülölelő természet, vándormadarak ezrei hangoskodnak szerte a tavon és az egyre fogyó vízinövények között megjelenő tisztább foltokból igazi férfias kihívás kiimádkozni a csukákat.

Az őszi szezon számomra augusztus végén-szeptember elején, mindig a helykereséssel indul. Szórakozás és feladat is ez egyben. A szórakozás részét nem igen kell magyarázni, a feladat pedig abban mutatkozik meg, hogy mire a baráti társaság összeverődik a szokásos október végi bulipecára, képbe kell kerüljek hová érdemes kalauzolni őket. Nem egyszerű még ilyenkor a csukák megkeresése: vízinövények fedik szinte az összes potenciális területet.

Sajnos könnyen megközelíthető tuti helyek nem igazán vannak, ki kell járni a halat, keresni. A névvel illetett vízfelületek, amiket könnyen megjegyez és elér az ember, évről-évre hektikusan változó állományt tudnak felmutatni. Olykor-olykor híre megy hogy valahol megerősödött a csukák jelenléte és méretétől függően bizony elég akár egyetlen ősz is, hogy a következő két-három évben az ilyen felkapott helyszínek emberes nagy betliket adjanak csak. Nem kell ahhoz „húshorgásznak” lenni, hogy megkopjon az állomány, ritkuljanak a fogások. Egy ember- egy hal? Csak hát vagyunk ugye több százan, akik kergetik a csukákat… aztán, ahogy elmarad az élmény egy-egy vízterületen, úgy jár be egyre kevesebb ember és -ki tudja hogyan és még meddig- de valahogy mindig regenerálja magát a természet.
Szóval ez az oka, hogy ilyentájt rendre végigjárom a klasszikusokat.
No, a hosszú és remélem elgondolkodtató bevezető után nézzük mire számíthatunk az idei őszön:
Az első, augusztus végi pergetésünkről már beszámoltam: szezonkezdésnek, egy gyönyörű 89 centis hibátlan ragadozót sikerült elcsípnem.

A szeptember is tartogatott egy igazán jó pecát!

Pista barátommal szakítottunk ki egy újabb délutánt a napi rutinok kavalkádjából és a rendelkezésre álló négy óra hossza igencsak mozgalmasan telt. Már odafelé megbeszéltünk, hogy az idő rövidsége miatt két közeli, régebben felkapott vizet nézünk meg. Az első megálló nem kényeztetett el minket. Mindössze egy akciót könyvelhettünk el és a tettes is fiatalkorú volt még. Szabadlábon védekezhet.

Látva, hogy nem ez lesz „a 2021-es év csukás vize” szavazás győztese, továbbálltunk. Jól tettük, mert az új helyen pár dobás után jó ütésem volt az Ondexre. Megdobáltam a helyét gyors és lassú kanalakkal, kétféle jerkkel, de nem ugrott ki még egyszer. OK, tegyük vissza az Ondexet keresőcsalinak. Babonából az első dobás mégiscsak az előző akció alaposan átfésült helyére pottyan és kettőt sem tekerek, mikor újabb ütésem van. Olyat odacsűrtem szegénynek, egyszerűen csak úgy kipenderedett a víz tetejére. Jó esetben egy falánk idei, vagy esetleg egy félénk tavalyi csukácska volt a tettes. Sajnáltam is szegényt. De jól esett a tudat, hogy a kora tavaszi árhullám végre talán egy jó ívást hozott a kedvenc a halaimnak. Az elmúlt években alig fogtam ilyen méretből, most meg kettőt is.

Fél óra telt el mire Pista is feliratkozott, közben pedig mindketten könyvelhettünk el koppintásokat, ráfordulásokat, kikövetéseket. Igazán izgalmas délután volt!
Barátom az Orkla és a jerkek nagymestere ezúttal egy rángatós csalival próbálkozott. Egy egészen lassan süllyedő jerkkel, amit a növények miatt éppen csak a felszín alatt vezetett. Már előre szólt, hogy figyeljem a bevontatását, mert követője akadt. A víz púpozódott a csali mögött, de egyelőre kivárt a támadó. Majd ahogy egy kósza sulyomszál a felszínre kényszerítette a csalit, azonnal robbant a víz! Pista persze bematekolt és hamarosan csónakba is emelte a nap addigi legjobb halát. Látszik a képen, hogy nem a kútból fogta. A másikon pedig az, hogy miért nem érdemes fukarkodni a harapásálló előke hosszával.

Fene sem érti az természetet, miért van az, hogy a nap sokkal gyorsabban bukik le, ha csónakból nézi az ember, de ez már csak így marad.
Még egy-egy halunk és ugyanennyi akciónk volt sötétedésig. Élménydús négy óra volt!

Október első hétvégéje újra vízen talált minket.

Ezúttal IG-vel indultunk neki. Kezdésnek az előzőleg bevált víz volt a célirány és a reggeli fények elmúltával terveztük a felfedező körutat indítani.
Gyakorlatilag pirkadatra érkeztünk, mégis közel nyolcig dobtunk az első halig. Utána viszont beindult a szekér! Sorra fogtunk a szép halakat. Egy óra alatt hat csuka fordult meg a csónakban. Utána három óra csend. Majd negyed óra alatt, immáron egy új vízen szintén egy-egy jó halat sikerült becsapni. Majd újabb öt óra csend. De jó lenne tudni mi indítja be ezeket a hullámokat náluk!

A kerek öt óra kapástalanság után egy WTD-re elcsábuló balin és egy tenyeres sügér zárta a napot már majdnem sötétben.
Jó peca volt ez is, sok akcióval, csak az elosztása volt egyenlőtlen. Mert azért öt órán át az ilyen fárasztásokból merített adrenalin és önbizalom sem tart ki.

Múlt vasárnap dél, ebédhez készülődök a családdal.

Csörög a telefon, Balázs hív: szabad-e a csónak, mert menne ki pecázni. És ha már megy, csatlakozom-e? Egész nap csak kullogtam az árnyékom mellett, végig a vízre vágytam, csak ugye nincs két életem.
A rend kedvéért (csak mert nagyon ritkán mond nemet) megkérdezem az asszonyt van-e kedvem menni, bólint és már le is hagyom az árnyékomat, olyan tempóban pakolok. Balázs kérdésére belém állt a „benga” – ahogy apám szokott fogalmazni- és már eszembe sem jutottak az otthoni feladatok.

Tíz perc alatt berámolok, a többi idő az utazással megy el. Az idő 14:00, ekkor csobban az első dobás.
Óriási önbizalommal vágunk neki a víznek, de mint mindig, amikor nagy mellénnyel érkezünk, olyan büdös nagy pofont ad a Tisza, hogy csak pislogunk.
Eljön az este és nulla, azaz nulla kapással indulunk el az utolsó fél órára valami balincsapatot keresni, minden mindegy alapon, hátha halszagú lesz a kezünk.
Mintha megérezte volna a szőke asszony, hogy újra azt a két szerény kisfiút ringatja, akit anno megismert, az első percben halat adott mindkettőnknek! Beesőre durrantottak a balinok a sulyomsáv mellől.
A gép mélységélességének beállításán még dolgozok egy kicsit, de a megkönnyebbült mosoly látszik és ez a lényeg.

Minden jó ha a vége jó!

Szóval a tuti hely még nincs meg, de van még pár lehetőség a tesztre és a legjobb csukás idő még csak most jön, október második felében! Csuka az van, ez a lényeg. Csak vigyázzunk rájuk is!
Görbüljön!