Hírek

2022.05.16. | Horgász Hírek

Csukapergetés, sátrazás és letett botos süllőzés a Tisza-tavon – I. rész

Farkas László írása

Itt a tavasz, mi több, itt a nyár! A vízpart zöldell, a madarak és a békák koncerteznek, ívó halak fröcsögnek a gyékényesben és a vízparti gyökereken. Hív a megújuló természet, öröm minden vízen töltött perc! Ezt a feltöltődést választva pecázgattunk az elmúlt hetekben. Mindenre amire éppen lehetett.

Egy gyors jelentéssel kezdenék az áprilisi csukapergetésről. A kitolt tilalmi idő eléggé lerövidítette azt az időszakot, amíg a csukákra eredményesen lehet pergetni, főleg annak tükrében hogy ugyanezen időszakban harcsát, pontyot, kárászt, keszeget is szeretne fogni az ember. Szívem szerint áprilisra leköltöznék a Tisza-tóra, de a mókuskerék sajnos nem pörög magától, így mindössze három nap volt amit erre tudtam áldozni.
Első alkalommal a legtutibbnak vélt helyet céloztuk meg és ha nem is sokat, de testes halakat fogtunk.
Négy óra sem volt, mikor a kocsival kiálltam az udvarról, így nem csúsztunk le erről a pazar szépségű hajnalról!

Óriási elánnal kezdtük el szórni a vizet, de valahogy nem sikerült fogást találni a halakon. Nem csüggedtünk, a helyismeret támogatott minket abban, hogy ne adjuk fel. Tudtuk, hogy jó helyen keresgélünk, de az első kapásra így is délután fél egyig kellett várni! Pista jerk csaliját kívánta meg egy bő hetven centis szépség, ami a melegedő vízben szépen megdolgoztatta a kemény casting botot.

Ez után, mintha nem is lett volna mögöttünk egy néma reggel és délelőtt, gyorsan dupláztam egyet. Tíz percen belül kétszer sikerült eladni a börzén vásárolt makulátlan állapotú, közel velem egyidős, kétrészes finn wobblert. Lehet vitrinbe kellett volna inkább tenni, de jobb szeretem ha harci sérülésekkel kerül nyugdíjba.
Aztán újra több órás csend következett és az esti fényváltás is csak egyetlen halat adott. Igaz, a napi legszebbet, valamivel nyolcvan felettit.

Kifelé menet találkoztunk egy (feltehetően) nyári lúd fészekkel, ami egy igazi mestermű volt! A tulajdonosa épp nem volt otthon és a benne lévő tojásokat aprólékos munkával elkészített tollpihe-gyékénylevél fonású sapkával védte.

Aznap -talán a fogások egyenlőtlen eloszlása miatt- kicsit csalódottan indultunk haza, de utólag azért átgondolja az ember és egy négyhalas nap egyáltalán nem szégyellendő!
Ígértem az otthoniaknak is csukát, de az elsőt elengedtem, mert az volt az első, a második pedig az egyik szemére vak volt, megsajnáltam. A harmadik meg majd kicsattant az egészségtől, azért kapott amnesztiát. Szóval így sikerült az első. Csak élményt vittem haza.

A következő alkalom egy rapid peca volt, éppen csak pár óra jutott, az is napközben. A csukáknak szánt vasra, tuskósor mellől előbb két balin jelentkezett, de helyváltoztatás után, nád mellől, az utolsó dobások egyikére beesett egy ütött-kopott csukesz is, így a konyhahal is meglett.

Eljött április utolsó hétvégéje, amikorra az idei baráti pecát terveztük. Idén elengedtük a vendégházak kényelmét és a parton sátoroztunk. Nem bántuk meg! A helyszín csodálatos, ligeterdő, tisztaság, csend és nyugalom. Szúnyog egy darab sem. Igaz, hogy nem a legjobb pecahelyszín, de kikapcsolódás szempontjából első osztályú választás volt!
Ahogy utánaolvastam, a sátrazás tilos a Hortobágyi Nemzeti Park területén, de horgászengedély birtokában és tiszta, rendezett környezet mellett a tűrt kategóriába esik pár nap erejéig.
Szóval érkezés után kipakoltuk a csónakot és elkészítettük a táborhelyet apámmal. Bedobtunk békésre, majd pár keszeg és egy jobb kárász megfogása után megérkezett a Geri-Attila páros is akik gyorsan belakták magukat mellénk.

Ők aztán csináltak egy dőlőbójás kukoricás etetést, aminek a második nap délutánjára lett meg az eredménye, hiszen ekkor már a pontyok, kárászok és a nagytestű keszegek is ráálltak és ha nem is fogtunk sokat közülük, unatkozni nem igazán hagytak minket.

Napközben apámra hagytuk a tábormesteri címet és elugrottunk a közelbe egy kis pergetésre. És milyen jól tettük! Geri és én is fogtunk egy-egy szép csukát, amivel bebiztosítottuk a vacsorát.

Ez tárcsán elkészített rántott hal volt, sült krumplival. Sütés közben megérkezett Balázs is, így vált teljessé a csapatunk.

Jóllakva, csalihalakkal felvértezve indultunk neki az első éjszakának, nagy reményekkel harcsaügyben. Nem maradtunk a parton, Attila társult be mellém a stupekezésre. Ahogy lement a nap, már felkészülten vártuk az éjszakát, de sajnos csendes volt a víz. Kitartottunk reggelig, de nem sikerült halat fogni.
Másnap egy gyors reggeli után Geri, Attila, és Balázs is maradtak a parton, míg mi apámmal újra a csukák után indultunk.
Hosszas keresgélés után szerencsére az öreg is feliratkozott a listára!

Eredetileg halászlevet terveztünk vacsorára, de jó társaságban, peca közben úgy repül az idő, hogy az felfoghatatlan. Mire felocsúdtunk, elment a nap! Szóval ha harcsázni is akarunk éjszaka, akkor le kell rövidíteni a programot, így végül egy gyors csukapörkölt lett a vacsora.
Ahogy előző este: jóllaktunk, bepakoltunk és irány a nyílt víz. Két különbség volt azért: Attila helyett Geri csatlakozott és a csendes éj helyett már az esti szürkületben is hallottuk, hogy a harcsák étvágyuknál vannak! Innentől kezdve már nem rajtunk múlott, hogy ezúttal sem sikerült harcsát fogni. Egyszerűen nem volt szerencsénk.

A beért etetésen reggel Attila még akasztott egy jobb pontyot, ami sajnos meglépett szákolás előtt, de az időnk elfogyott. Anyák napja, majális, jó idő. Mindenkinek akadt restanciája a délutánra, így elkezdtük a tábor bontását.
Összegezve: sátrazni jó, barátokkal lenni jó, halat fogni jó! Meg is egyeztünk: jövőre ugyan így, ugyan ekkor!