Hírek

Farkas László írása

Lehetséges ugyan azt a csukát egy vadvízen háromszor is megfogni? Igen! Csak két dolog kell hozzá: C&R és egy jó adag szerencse. Mindjárt el is mesélem a történetét.

Az idei évben régen nem látott mértékben háttérbe szorult számomra a horgászat. Egyik oldalon ott van az a taposómalom, amire egy nagy lapáttal rátett az aszályos időszak miatti vízhiány: a megszokott és bevált horgászhelyeimen alig maradt víz, az új körülmények feltérképezésére pedig időt kellett volna szánni, amiből idén nyáron vajmi kevés akadt. És szép lassan eljött az idő, -fáj kimondani- amikor már napokon keresztül eszembe sem jutott, hogy de jó lenne a Tiszán lenni. De ez természetes, valahogy így van ez minden függőséggel. Mikor napi szinten benne van az ember, borzasztóan tud hiányozni de mégis képes az elme (és a szükség) megálljt parancsolni a vágynak, miközben a sóvárgás mégis velünk él. És minél régebben jutottunk a függőség tárgyához, annál ritkábban jut eszünkbe és amikor mégis, már sokkal könnyebb ellenállni. De elég csak egyszer bűnbe esni és máris újra csúszunk lefelé a létrán! Persze ne essünk kétségbe, szerencsére a horgászat az egy egészséges függőség! 

És milyen az élet, úgy alakult, hogy a visszaesést egy Finnországban fogott csuka hozta el számomra. Egy gyerekkori jó barátom a családjával együtt kiköltözött északra. A nehéz cuccokat egy költöztető cég vitte, ők a gyerekek miatt repülővel mentek én meg felajánlottam, hogy a kocsijukat utánuk viszem. Persze volt benne egy minimális önzőség is, mivel a plafonig rakott kocsiba csak bedobtam egy otthagyásra szánt régi pergetőbotot, orsóval és egy doboz gondosan összeválogatott csalit. Nem mesélem el részleteiben a sztorit, de mikor Helsinkitől vagy 300km-re északra egy autópálya melletti random tó random partján először pottyant be a WTD és

a második rántásra robbant a víz, akkor azért szétárad az erekbe az adrenalin és a boldogsághormon, kiül a vigyor az arcra és megremeg a térdkalács!

Azt gondolom ennyire egyszerű a „hogyan csináljunk emberből horgászt” repcetje.

Meg is lett az eredménye. A hazatérésem után három napot bírtam a Tisza tó nélkül. Pista barátommal egy félnapos pecára indultunk, de nem is baj hogy csak ennyire, tavasz óta nem pergettem végig egy egész napot és estére így is fájt már itt-ott. Vissza kell szokni. 

Na, szóval beérünk a helyre és rögtön az Észtországban beszerzett popper-jerk szerű egészen egyedi formájú csukacsalit teszem kapocsba. Pista még molyol a multival, mikor nekem már repül az új szerzemény. Még nem is a favorit helyen járunk mikor úgy az ötödik dobásra máris akcióm van! Sajnos mellényúl, de ilyenkor nem szabad berántani vagy kikapni a csalit előle! Egy kicsi ütemgyorsítással folytatom a behúzást, mikor újabb kapásom van! Megint ront. Megállítom egy pillanatra a csalit, majd egy hosszabbat belehúzok a bottal. Ilyenkor jerk szerű kígyózó mozgásra vált a popper. Szenzációs forma! (Valami észt srác farigcsálja kis darabszámban. Egy észt pecás dobozában láttam meg és kérdeztem ki a beszerzési forrásról.) Egy métert húzok rajta, majd hagyom feljönni a csalit. Ahogy felér, határozottan belehúzok, buggyan ahogy kell és ekkor megint robban a víz! És ki találja ki mi történt? Persze hogy megint elhibázza! Húzom még, de már nincs folytatás. Újat lendítek és az utolsó akció mögé dobok két-három méterrel. Pontosan azon a helyen ahol a harmadik kapásom volt, határozott és pontos támadást követően elkezdődik a fárasztás. Egész jó halam van, de persze a fényképező a tokban, a tok a táskában. Pista túrja fel a cuccaimat. Mire megvan a gép, a csuka már bőven elkészült az erejével, csak a csónak mellett tartom. De kár volt a pojáca habitus, a magamutogató pózolás, rúg egyet a csuka és meglép a horogról. Sebaj. Az új csali felavatva és még csak most jöttünk!

Az erős kezdést egy erős zápor váltotta fel, kellemetlen széllel, ami idő alatt -bár végig kitartóan dobáltunk- egy kapásunk sem akadt. Aztán bő másfél óra múlva elállt és ahogy az lenni szokott, a szél is elcsendesedett. Újra kedvezett az idő a felszíni csaliknak. Újra a duci észt kapott szerepet, pukkogtatom is hűségesen a vizet, miközben Pista a jerkeket erőlteti. Egy nagyobb testű csörgős Westinnel operál, mikor egy döccenést érez. Nem szól, talán nem is hal volt. A következő pillanatban ütés nélkül elnehezedik a csali, mintha csak a hínárba akadt volna el a hármashorog, de mégis ott mocorog benne a kisördög, hátha csuka. Ezért kissé rátart, mire megérzi az élő súlyt és további késlekedés nélkül beüt egy jókorát! A hal azonnal megindul, viszi a keményre állított multiról a zsinórt. Nem őrült módjára, hanem olyan tipikus nagyhalasan. Szerencsére mindketten átéltük már ezt a habitust, tudjuk, hogy jó hal lesz. A parkolóban kérdezte ugyan a barátom, hogy betegye-e a nagy merítőt, de én lebeszéltem róla. Persze mikor meglátom a hátsó hármashorog egyetlen ágát a szájszélen vékonyan akadni, egyből harapom is a szám szélét és magamban fohászkodok, hogy ne legyen semmi gond. De szerencsére rutinosan megfogta és már emelte is ki a vízből. Emelhette egy ideig, ugyanis egészen 94cm-re volt a farokúszó vége az orra hegyétől! Fotózás közben Pista arcára kiül a döbbenet!

„Laci! Azt a halat mi már egyszer megfogtuk! Te is meg én is! Nézd csak az úszóhibát?!”

És tényleg! Abban a pillanatban nekem is leesett. Az évet pontosan nem tudtuk megmondani, de otthon az archívumban kutatva gyorsan kiderül: azért volt ilyen ismerős a hal, mert 2019.10.24.-én Pista megfogta már, én pedig két nappal később még egyszer! Akkor 71cm volt faroktőig, 78cm teljes hosszban. És most, egy hónap híján három évvel később újra itt vagyunk hármasban és azt számolgatjuk mennyit nőtt a csajszi, mióta nem találkoztunk. Nem nehéz a matek. Teljes hossz tekintve 16cm-t! Súlyt nem szoktunk mérni, de ebben a korban már természetes, ha az asszony nem felfelé, hanem széltében nő.


Elengedés után folytattuk a pecát, akció is volt még, meg egy testes sügér is beesett a csukás motyón, de a lényeget már elregéltem. Szóval ha valaki még mindig azt gondolja, hogy egy hal a kifogása után már csak egyszer, az asztalon tud örömet okozni legyen itt ez a történet jó példának. És így, hogy elérte a védett hosszt is, minden esély megvan rá, hogy újabb horgászt tegyen boldoggá!