Hírek

Újra eljött a szeptember és bár a megszokottól sokkal lassabban, de a víz is elkezdett végre hűlni. A rövidülő nappalok és az alacsonyabb vízhőmérséklet hatására pedig a vízinövények is kezdenek összeesni, emiatt napról-napra több lesz a hely a műcsaliknak és egyre kevesebb rejtek a halaknak. Röviden összefoglalva tehát: az őszi pergetőszezon elkezdődött!

Persze nem csak a tározótéren érdemes a balinok, csukák, sügerek és a nagytestű vörösszárnyúak keresésébe fogni! Az élőn a nyárra jellemző forgalom csökken, így egyre eredményesebben lehet vertikális csalikkal a harcsát megfogni, illetve az összeállt kősüllő csapatok is nagyszerű szórakozást tudnak nyújtani. És ezek még csak azok a lehetőségek, amik pergetve kiaknázhatóak, a nagypontyos szezon is most kezdődik!

Ezen a reggelen két csónak siklott ki a Tisza vizére. A cél teljesen más volt, ami közös volt mindkét párosban az a szabadság- és természetszeretet, na meg persze a remény, hogy estig minél többször átéljék azt a bizsergető érzést, amikor odaüt a hal a csalira.

Suncás-Gergő páros az élőt célozta meg hibrid üzemmódban, hiszen a kövesek keresgélésén kívül a békéshalas peca is a terv része volt. És ahogy a végletekig precíz párosra jellemző, mindkét akadályt hiba nélkül teljesítették. Sanya akasztott megint olyan pontyot, amihez köze nem volt, azok közül pedig, amiket sikerült szákolni, 3,5 kg volt a teteje. Emellett a tiszai keszegállomány java is tiszteletét tette.
Gergő pedig a szokásos jó hangulattal kereste a tüskés barátait, amiből talált többet is.

Ezzel szemben nálunk akadtak hiányosságok. Szerencsére csak az elején.
Kezdve azzal, hogy először az otthon felejtett telefonért kellett visszafordulnom, majd Pista késett a találkozási pontról az M3-as felújítása miatt. Végül a kikötőbe érkezve realizálódik a legnagyobb hiba, miszerint a csónakkulcs a Mezőkövesden hagyott kocsiban maradt… Így alakult, hogy hiába keltem négykor az első dobás hét óra után landolt.
Rendben, lecsúsztunk az ilyen meleg víznél, felhőmentesre jósolt nappali óráknál annyira fontos hajnali időszakról, de azért bizakodtunk! Klasszikus csukás részt választottunk első helyszínül, amit azért szeretünk, mert ha valamilyen oknál fogva nem eszik a csuka, a balinok is előszeretettel vadásznak azon a részen, így nem nullázzuk le az esélyeinket az egy halfajra épített taktikával.
Az előzetes hírek bíztatóak voltak, hiszen az előző hétvégi pocsék időben rendezett pergető OB-n az Enzsöl Gábor és Mérten András páros hatalmasat ment a csukás pecájukkal. Na meg a három nap alatt az 59 páros több, mint 2.000 db ragadozót tudott horogra csalni!

Persze akkor egészen más idő volt és a horgásztudásbeli különbség sem elhanyagolható köztünk és a versenyhorgászok között, de úgy voltam vele, hogy azért a helyismeret segíteni fog és legalább egy versenyátlagot megfogunk.
A kései kezdés miatt az első hal a papírformának megfelelően csuka helyett egy balin volt, amit még egy követett, meg még egy és még egy. Megcsipkedték a csalit a sügerek, a vörcsik, a csukák viszont teljesen inaktívak voltak.
De nincs gond, nem csukázni, hanem horgászni jöttünk!

Felszerelés lecserél botostul-orsóstul, előke 0,70 helyett 0,21 és mehet a pirickapeca! Meg is lett az eredménye, az akciók besűrűsödtek panaszra nem lehetett ok, de azért balin ide, balin oda, az a szép foltos csuka… az nagyon tud hiányozni!

Ez a csuka iránt érzett olthatatlan vágy vitt arra a döntésre, hogy letérjünk a jártról a járatlan útra és utat törjünk magunknak egy sokak által elfeledett területre, ahol nyílt vízfelületet reméltünk. Beértünk, szerencsére a nyílt vizünk is megvolt, így visszakerültek a kézbe a csukás motyók és elkezdtük a célzott csukapecát. Majd két és fél óra múlva lógó orral elengedtük. Nem is ér ez az időszak több szót.
A folytatásban egy öblítőcsatornában és a közvetlen környezetében próbálkoztunk, én a köveseket szerettem volna becsapni, Pista a balinokra dobált. Nekem nem, neki viszont volt szerencséje.

Ezután irány a nyílt víz, ahol a nagy növénymezők feletti sekély kis vízrétegben táncoltatott csalikkal szerettük volna a halakat kicsalogatni. Na, a nap legjobb pecáját ez a terület hozta! Több szép balin, kisebb-nagyobb sügerek, számtalan kapás, csipkedés, kikövetés és végre megérkezett a várva-várt csuka is!

Persze mi másra, mint a vékony fluoro előkén felkínált borzasztó nehezen beszerezhető handmade Péczi Buksira, amit rövid küzdelem után magáévá is tett szerencsétlen hal.
Szerencsére van még belőle pár darab így újra ez került kapocsba, de ezúttal a csukás pálcával és komolyabb előkével folytattam a horgászatot. A kapások ritkultak, a csuka csak nem jött. A 4-16 g-os botom vissza, 21-es helyett 50-es előkével kísértettem a sorsot, de milyen jól tettem!
Az utóbbi 4-5 év legszebb balinját akasztottam meg!
A nagyon sűrű hínár felett rángatott WTD csalit olyan ellentmondást nem tűrően vette le, hogy azt tanítani lehetne! Nem az a kettőt közel, egyet mellé stílus, hanem egy hatalmas durranás és már robbant is a víz!
Nem mondom, szerencsém volt, hogy nem túl messze akasztottam, így viszonylag nagy szögben, a vízfelszín közelében tudtam tartani és abban is mellém szegődött fortuna, hogy pont annyi növényt szedett fel, amitől még könnyen közelebb húzható volt a hal, továbbá jótékonyan rásimult a szemére-testére, amitől kissé megnyugodott. A csónak mellett vettem észre, hogy micsoda ritka szép példányt sikerült becsapnom! Leszedtem a növények javarészét, ekkor kiszaladt még egy körre, majd megadóan közelített. A tarkófogás ennél a méretnél már nagyon határeset, de nem akartam a
merítővel törni a testét és a pikkelyeket esetleg lesodorni róla, így e mellett döntöttem.

Az a kerek, de így is hatvanegy centis bronzos test! Azt hiszem ez minden pergető horgász álma, akkor is, ha már fogott ilyet előtte. Megunhatatlan!

A visszaengedése is álomszerű volt: az erőnlétén látszott, hogy a lehető legkevesebb időt töltöttünk az élmény megörökítésével.

A nap már bukóban, de mi és a halak is kitartunk az utolsó órára: balinok, sügerek még jöttek, de a legkedvesebb vendég, akit ezúton szeretnék bemutatni, az Pista felszíni csaliját megkívánó csodaszép színű Tisza-tavi vörösszárnyú keszeg.

A nap így telt el, szép élményekkel gazdagodtunk, szép időben, csodálatos környezetben tölthettük el. Ennek ellenére, meglepő módon, nagyon kevés horgásszal találkoztunk!
Talán visszarettent sokakat az idei növényhelyzet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a halak most is ott vannak és egy kis ügyességgel az előnyünkre is lehet fordítani az elsőre talán hátránynak tűnő körülményeket. Persze nem árt felkészülni felszíni csalikkal, chatterbaitekkel, offset gumikkal.