Induljunk csukázni!

Újabb beszámolót kaptunk Farkas Lászlótól, ami most a csukázást célozza meg.

A KEDVENC HALAM

Augusztus végét írtuk és mivel május közepén letettem a vasakat, már nagyon hiányzott a kedvenc halam, a csuka. Szeretem, mert erre a fajra horgászni már akkor is öröm, ha egyébként nincs zabanap. Miért is? Nyár végén-ősz elején még gyönyörű arcát mutatja a Tisza-tó, nem fagyunk át a hideg szélben, virágzik még a tündérrózsa, kissé hiányos, de szép sárga mezőt alkot a tündérfátyol, sok madár még itt van és vannak szárnyasok, amik már meg is érkeztek. Egyszóval csodálatos!
És a sűrű növényzetben nem csak úgy vaktában dobálunk! A pontos dobások kivitelezése már önmagában sikerélményt ad, ha pedig nekiáll lakomázni, akkor aztán kapaszkodhatunk a botba, mert pörögni fognak az események!

EGY KÉSŐ NYÁRI GONDOLAT

Szóval a késő nyári gondolatot tett követte, de akkor még nem jártam sikerrel. Mint ahogy a következő alkalommal sem és a rákövetkezőn sem. Pedig akkor már lehetett hallani, hogy itt-ott csipegetik a növényből őket. Négy alkalom, mindössze két hét, aztán megtört a jég!
Pár napja pedig, ha nem is egy zabanapba, de egy zabálós reggelbe sikerült belenyúlni.

EMBER TERVEZ, AZ EMBER BARÁTJA MEG VÉGEZ

Na de térjünk vissza augusztusra.
Harmincadika van, tikkasztó meleg, nem éppen a legideálisabb idő a csukapergetésre, de ha egyszer feltör belőlem a gondolat, akkor már lehetetlen elhessegetni.
Az eredeti terv az volt, hogy délután dobálok kicsit balinra, majd az esti fényváltást egy csukás vízen töltöm, alszok egyet a csónakban hajnalban újra megpróbálom a krokodilpofájúakat, majd kilencre beérek dolgozni.
Persze ember tervez, az ember barátja meg végez, bejelentkezett örök jóbarátom Kippy, hogy kiflizne egyet velem a csónakban. Ahogy egy dakota közmondás tartja: a hosszú barátság alapja az egyesével csomagolt kifli… végül megegyeztünk!… Otthon a feleségek meg féltékenykedjenek nyugodtan.

Induljunk csukázni

Aztán a következő kérés, hogy ha már így van és jön, dobjak már be éjszakára is, ne csak úgy aludjunk, az olyan snassz. OK, legyen… Újratervezés.
A balinozás így kurtára sikerült, de azért nem maradt el. A szakadozó sulymosok szélén eredményesen lehet rájuk pergetni, jók lehetnek a kisebb vagy védettebb horoggal szerelt csalik és a felszíni kreatúrák szintúgy. Ide értve a WTD csalikat, poppereket, békákat, de próbálkozhatunk a drillingek egy vagy kétágú horogra való cseréjével is. Emellett nem egyszer a csuka is meglephet bárhol, szóval a fenekeszegek kergetése közben a megfelelő vastagságú fluorocarbon előke használata erősen javallott.

Induljunk csukázni

ELŐKÉSZÜLETEK

Visszatérve az éjszaka előkészületeire: a kishalakat össze kell fogdosni, ami alakulhat úgy, hogy csak egy pár perces aktus, de olyan is előfordul, hogy egy óra is kevés.
Egyszóval nem lehet az utolsó pillanatra hagyni.
Így volt most is, hagytam a balinokat és idejekorán kiálltunk a sulyom szélére, szórtam rá egy kevés etetőanyagot a legolcsóbból, 10-es zsinór, egy szem csonti az apró horgon, rövid spiccbot. Csipegettünk, de nem volt nagyüzem, fentről pár küsz, mélyebbről egy-két kisebb dévér, törpeharcsa. Aztán az egyik kapás után benne marad a cájg egy erőgépben.
Mást nem tehettem, kapaszkodok a botba és begumizás híján ide-oda lépek a 6,5m hosszú csónakban, követve a hal mozgását.
Végül kis szerencsével, de sikerült megszákolni. Nem egy matuzsálem, de ezzel a felszereléssel bőven volt sportértéke ennek is. Jól ki lett találva ez az egy-kétnyaras ponytelepítés, érezhetően megerősödött az állomány és szépen gyarapodnak.

 

 

 

Miután megvoltak a csalihalak, elfoglaltuk a helyünket a Rebence közepén egy kemény medrű részen. Két botot készítettem elő, 80- illetve 100cm-re lebegtetve a hungarocellel preparált csalihalat.
Nem volt elég. A törpék folyamatosan csipkedték, egész éjszaka egy értékelhető kapásom volt. Lehet előre ittunk a medve bőrére?

Az éjszaka végül csendesen telt, leszámítva a horkolásomat és valami apró rovarok rajzását, amik szerencsére a fényre jöttek, így más dolgunk nem volt, csak lekapcsolni a csónakvilágítást. Igen, ezek azok a rovarok. Ők gyorsak, a záridő meg lassú.

KEZDŐDHET A “CSUKÁZÁS”

Így telt el az este.
A nap korán kelt, így mi sem alhattunk sokáig. Ötkor már a hálószobát bontottuk, így időben kezdhettük a pergetést. Írhatnék csukázást is, de odalent nem így gondolták.
Végül három balint sikerült elkapni, volt egy ismeretlen faji eredetű kapásom WTD-re jelezvén, hogy azért lassan, de biztosan itt a szezon!
Már csak azért is, mert egy foghegyről akadt csuka is vendégeskedett pár másodpercig a horgon, mielőtt lelépett. Óvatoskodni a fékkel nem lehet, mert itt nem egy lavórban kell pecázni.
Nagyjából ilyen egy augusztusi csukás pálya a Tisza-tavon. Nem egyszerű, de azért nem lehetetlen:

ÚJRATERVEZÉS

Mire legközelebb jövök már tisztább lesz!… gondoltam én, de szerencsére túl sokat nem kellett kihagynom így egy hét múlva újra volt egy szabad délutánom, amit pecával tölthettem.
Ezúttal már a ruca(nem)öröm okozott kis menetidő növekményt az odaúton, de nem bántam, mentem a vizemre, úgy éreztem most megtörhet a jég.
Van zöldség bőven, de azért lehet közlekedni, csak sűrűn kell a motor csizmáját pucolni. Legalább van idő nézelődni.

ÉL A VÍZ!

Útközben az előző heti helyem felé megálltam balinozni, mert felettébb nagy kedvvel durrogtatták le a ritkásabb rucaöröm mező nyiladékaiból a kishalakat. Békát dobáltam közéjük, illetve egy pici Illex Chubby-t is, ami a kis horgai miatt egész jól húzható ilyen vízen is. Halat végül nem tudtam becsapni, de nem is időztem ott sokat, csukáért jöttem…végül is!

Induljunk csukázniBeérkezek, él a víz! Ez jó jel!
Rablások itt-ott a növény között, nem az a szokásos balincuppogás, csak egy-egy öblös buffanás. Akár csuka is lehet. Egy ilyen eset után megállt bennem az ütő:
Dobálgatok, egyszer csak hallok egy bitang nagy csobbanást/durranás/rablást… nem is tudom, hogy nevezzem. Egyből odakapom a fejem, a nád tövénél egy olyan 2m széles tündérrózsa sáv közepén látom a burványt és emelkedik ki pár lapu a vízből, majd, mint egy uszadékfa, vagy mint egy tengeralattjáró, a rablás helyén felbukkan a levelek közül egy fekete hát! De milyen hát! Csak, ami kilátszott a vízből volt vagy hetven centi! Először azt sem fogtam fel mit látok, azt hittem, valami lenyomott egy uszadékfát a víz alá és az jött most fel, de nem! Csuka, de olyan… ha tippelnem kéne valami 8-12 kiló közé tenném.
Két-három másodpercet lehetett így a felszínen, mikor elkezdett alámerülni, aztán csak azt láttam, ahogy megadóan térnek ki az útjából a nem túl sűrűn álló vízinövények, amíg a tiszta részre nem ért….

Addig csak álltam és hangosan beszéltem magamhoz, hogy ilyen nincs, azta, meg hűű. (persze erősen cenzúrázva írom csak le az akkori állapotom)
Aztán észbe kaptam, megszórtam a környéket válogatott csalikkal, de hiába.

Szóval legyen elég a tudat, hogy él ott egy giga csuka és hadd ringassam magam abban a hitben, hogy ez az volt, amit visszaengedtem 10 kilósan két éve és most már 12. 😊

Röviden összefoglalva nem volt ez rossz peca, sőt az egyik legváltozatosabb idén!
Hét balin, négy sügér és két vörcsi volt az esti mérleg, illetve a múlt heti egy helyett, most már két csuka lépett meg szákolás előtt.
Szép bronzos balinnal és naplementés sügérrel azért pózolhattam. Szép délután volt!

Induljunk csukázni
 Induljunk csukázni

ÚJABB PRÓBÁLKOZÁS

Öt napot bírtam otthon maradni, mert a fejembe vettem, hogy a helyszínnel lesz a gond és mégsem velem. Így Pista barátommal elmentem a legeldugottabb, legszebb és legtutibbnak gondolt helyre, ami csak létezik a Tisza-tavon, igaz, 40 perc alatt tettük meg azt az ötven métert, ami elzárja a külvilágtól… És hogy megérte-e? 😊
Elfáradtunk, szép helyen voltunk, jól éreztük magunkat és még fogtunk is 2-2 sügeret. Ez ilyen…
El lehet dönteni normálisak vagyunk-e:

Induljunk csukázni

Ott van Pista is valahol:

A kisebbik sügerem úgy 15 centi lehetett, de nekirontott a testes támolygónak, volt önbizalom, na!

Induljunk csukázni

KUTYAHARAPÁST SZŐRÉVEL

Nem ez volt az a peca, amit majd öregkoromban emlegetek az unokáknak, de ilyen is kell, különben az ember nem értékelné a jót.

De kutyaharapást szőrével -tartja a mondás, két nap múlva újra vízre szálltunk és ezen a várva-várt napon, végre megtört a jég!
Kereken két hetet kellett a sikerre várni, akkor soknak tűnt, így utólag visszatekintve pikk-pakk eltelt.
Ha szépíteni szeretném a renomét, akkor azt mondanám, hogy ketten négy csukát fogtunk, ha őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam: 1-3 lett Pista javára az esti mérleg, ami azért az előző heti produkcióktól lényegesen jobban sikerült!
Továbbá azt vettem észre magamon, hogy ennek az egyetlennek és elsőnek jobban is örültem, mint a tavaly októberi akárhányadiknak egy halasabb napon. Szép nap volt!

SZEPTEMBER 13.

Szóval szeptember 13-án, már a kikötőben meg voltam ijedve, mert a hosszúra nyúlt szélcsendes nyárban a rucaöröm helyzete nem javult semmit, sőt erősen romlott a helyzet.

Induljunk csukázni

De beérve a helyszínre örömmel tekintettem szét, egész jól szórható vizet láttam magunk előtt.

A SZEZON ELSŐ CSUKÁJA

Gyorsan neki is fogtunk a horgászatnak.
Én negyedik nekifutásra immáron kissé szkeptikusan, kissé viharverten és önbizalmamtól alaposan megfosztva, ellenben Pista ugyan azzal a lelkesedéssel felvértezve, amivel mindig kéne nekem is. Meg is lett az eredménye, hogy nem csak olyan tessék-lássék módján dobálózott, hogy majd lesz valami, hanem pontosan, ésszel kereste a halakat.
Aztán puff, egyszer csak leverte neki a forgót a csuka!
Fárasztás közbeni póz szerintem nemcsak a hetekig távol maradó csukáknak, hanem nekem is szól, hogy „Lacikám, csak kitartás legyen akkor is ha a mennyezet repedezni kezd!”
Én úgy neveztem el ezt a képet, hogy Pista Istenüzemmódban Fáraszt. Felszakadt végre valami a hetekig tartó kudarc után, na! 😊

Induljunk csukázni

És de szép hal volt ez így szezonkezdésnek. Ugyan nem egy skandináv big pike kategória, de gyönyörű mintázata minden más vízen fogott csukánál szebbé teszi.

Induljunk csukázni

Innentől mondhatnám, hogy beindult a szekér, de azért fél-egy óra szünetek voltak az akciók között.
Előbb egy vonatfütty testalkatú csukát fogott a barátom, a legnagyobb gaz közé hullatva a támolygót, harmadjára pedig egy agresszívan védekező harcossal akaszkodott össze.

Induljunk csukázni

VÉGSZÓ

Nem tudom érezhető-e a leírásból, hogy bár a bevezetőben megígértem magamnak is egy halat, de ez mostanáig váratott magára. Mert az még csak hagyján, ha úgy nem sikerül halat fogni, ha egyedül vagyok, vagy ha a társamnak sem megy, de amikor negyedik nekifutásra sem sikerül elkapni egyetlen krokit sem, sőt a melletted lévő ember közben a harmadikat húzza csónakba, akkor már idegállapotba kerül az ember.
És milyen kegyes is a fenti rendező: mikor a legnagyobb a szükség akkor szánja meg az embert!
Éppen a bugyimepps-szel a kapocsban robotolva dobom és tekerem a ki tudja hányadikat, mikor végre egy határozott ütést kapok!
A fásultságomból csodák csodájára a válasz is időben érkezett és rövid csetepaté után csónakba emelem a szezon első csukáját! Hát átszakadt végre az a gát!
Boldogság van és innentől bármi történhet aznap, boldogság is marad.
Aztán ahogy az néha lenni szokott – se jó se rossz nem történt már aznap velünk, megnéztünk egy gyönyörű naplementét és aznap este már a következő horgászatról álmodtunk. Megálmodtunk egy pörgős reggelt, amikor mindenre odavág a csuka és kicsivel több, mint egy hét múlva át is éltük ezt. De erről majd legközelebb…
A csukaszezon visszavonhatatlanul elkezdődött!

Induljunk csukázni

Recommended Posts
téli vízszintHarcsa kaland