Csukázás a Tisza-tavon 5. rész

– Farkas László írása

Tudom, Az előző részben megvolt a zárógondolat, illene befejezni, de van még egy kis mondanivalóm… főleg, ha már a legelső rész bevezetőjében megígértem.

 

Ebben a részben a száraz „szakmai” rész következik, akik inkább csak az élményeket szeretik olvasni, azok itt hagyják abba.

(Őszintén megvallva, kicsit félve kezdek ebbe a részbe, mert több barátomtól és ismeretlen ismerőstől is megkaptam, hogy azért szeretik -már, akik szeretik- az írásaimat, mert nem okoskodok feleslegesen, és nem akarom megmondani a tutit, csak leírom a dolgokat úgy ahogy megtörténtek.
Ezzel a résszel most ebből a rutinból lépnék ki, remélem sokan azért hasznosnak fogják gondolni és a rutinosabbak sem mutogatnak majd a hátam mögött.)

Mit kell tennünk ahhoz, hogy nagy csukát fogjunk?

Szóval vágjunk bele!
Az élménybeszámolón túl, egy, a baráti körben is nagy vitát kavart kérdésben hadd indítsak egy kis vitafórumot:
Vajon mit kell tennünk ahhoz, hogy nagy csukát fogjunk? Ez a nagy kérdés!
Nyolcan vagyunk a baráti beszélgetésben, 63 levélnél járunk eddig és nincs vége. Mennek a vélemények pro és kontra, kis csalik kontra nagy csalik, nagy medencék a kis kubikok ellen, tiszta részek a növényes területekkel szemben stb. stb…

Vajon mit kell megtennünk ahhoz, hogy megadjuk az esélyt magunknak a nagy csuka megfogására?
Egy biztos és ebben maximálisan igazat adok Gergőnek: felkészültnek kell rá lennünk!

TECHNIKAI FELTÉTELEK

A horgaink legyenek tűhegyesek, nem rozsdásak, nem lágyak.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

A zsinórunk legyen megfelelő, nem kiszőrösödött, sérült.
És a botunkban legyen annyi erő, amivel van esélyünk megfordítani a nagy halat, ha éppen azt szeretnénk.
Ennyit a technikai feltételekről. Ebben azért egyet lehet érteni, hozzátenni biztosan, elvenni nem hiszem.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

HELYSZÍN

Másik sarkalatos pont a helyszín.
Ez már nehezebb dió. Maradjunk a Tisza-tónál.
Millió arca van a tározónak, nagy lapos medencék, látszólag (de csak látszólag!) jellegtelen mederrel. Egyértelmű vízkapcsolattal rendelkező nyílt kubikok, teljesen elzárt, vagy csak látszólag elzárt, de a nádason keresztül mégis átjárható gödrök, régi holtágmedrek, morotvák, kiöntések.
Van, ami teljesen növényes, van tuskós, van sekély, van mély. Hol keressük a nagy halakat?
Én azt gondolom, hogy a Tisza-tó szinte bárhol tarthat nagy csukákat, de külön kell venni a vízeresztés előtti és utáni állapotot.

HOL KERESSÜK A NAGY HALAKAT?

Nyáron a nyugodt, a horgászoktól ritkán vagy sohasem zavart vizeken, kiöntéseken vannak, nem mutatják magukat, a megfogásuk szinte lehetetlen. Aztán eljön az ősz, kopik a növényzet és ezek a nyáron, horgászati szempontból háttérbe szorult csendes területek nyíltabbá válnak, jó hatásfokkal, (tehát kevés salátarángatással) elhúzhatók a különböző csukás csalik. Én ezeket keresem. Amiket mások nem, vagy csak ritkán keresnek. Teljesen mindegy, hogy az nyílt víz pl. a Rebence közepén, de ahol addig a növény volt az úr, ott októberben a szórt sulyom közt esélyünk van a csukát elkapni. A másik véglet pedig a csendes, nehezebben megközelíthető morotvák, kubikok, kiöntések, amiken az okostelefonok világában (GPS) már egyre ritkábban vagyok egyedül. Van egy elméletem, miszerint minél nagyobb kiterjedésű egy ilyen vízterület annál valószínűbb, hogy tart nagy halat is, de ez szubjektív vélemény. Bizonyítani nem tudom.
Az a helyzet, hogy egy-egy ilyen -számomra- újonnan felfedezett csendes zugban érezhető csak igazán micsoda horgászterhelésnek van kitéve a tározó. Az ilyen kevésbé látogatott helyeken ugyanis a halak sokkal mohóbban támadják a csalikat, darabra is és méretre is jobbak, mint a felkapott helyeken.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Vegyük csak példának a Gólyaorri kubikokat.
A szezon elején, szeptemberben még el lehet csípni benne pár „méretes” halat, de aki októberben próbálkozik, az már csak az apraját találja. Miért? Mert konyhára került belőle a hazavihető méret. Amivel nincs is baj, együnk sok halat, mert egészséges, én is ezt teszem, csak érzékeltetni próbáltam a horgász nyomás milyen hatással tud lenni egy-egy kisebb vízfelületre.
De ide sorolhatnánk még elrettentő példának a Háromágút, vagy akár a Hordódi Holt-Tiszát is, ez utóbbi nem kicsi víz, de a pár évvel ezelőtti tízes csuka híre után úgy megszállták a kincsvadászok, hogy gyakorlatilag két szezon alatt lefogták róla az értékelhető halak nagy százalékát…

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Említettem a vízeresztett állapotot.
Ekkor, a kiöntött területekről -éltető elem hiányában- levonulnak a halak a mélyebb vizekre.
Aki ismeri ezeket a vonulási utakat az nagyon eredményes lehet ebben az időszakban, aki pedig tudja hová tartanak a halak, az a beállt téli vízben is megtalálja őket.
A baj csak az, hogy amiket az évek alatt megismertem, egy pár rossz arc miatt letiltották a pergetők elől, a „maradék” meg a horgászokat is összehúzza, amikor meg csónak csónakot ér, az nem az én pályám.
Én ilyenkor inkább felveszem a gumiruhát és iszapon kínlódva rángatom magammal a cuccot és pár elszánt barátot a régi morotvákba, ahol maradt annyi víz, ahol áttelelnek a csukák. Nem fogunk többet, mint akik kint vannak, csak nyugodtabban pecázunk.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Még egy kicsit a mozgásról:
Ha eszik a csuka, nincs gond, le fog ütni szinte mindent, azt nem mondanám, hogy bárhol, de azért sok helyen. De mi van ellenkező esetben?
Ilyenkor két dolgot tehetsz: ha tudod, hogy ott a hal, mert mindig ott szokott lenni (tapasztaltad) akkor addig dobálod a helyet, addig cserélgeted a csalikat, míg vagy leüti onnan a hal, vagy rommá húztad és nem fogtál semmit.
Múlt vasárnap volt egy ilyen szituációm, kaptam egy halvány ütést egy körpörire, nem messze a csónaktól.
Visszadobtam vagy 5-10x ugyan azt, de nem kellett neki. Feltettem egy gyorsabb körforgót, azt is elhúztam párszor ugyan azon a nyomon, de azt sem ütötte le. Aztán felkötöttem egy könnyű, 8g-os Gipo Dolinger támolygót és elsőre leütötte ugyan onnan, ahonnan percekkel azelőtt a kapásom volt. Az pedig egy lassú csali volt! (erről bővebben az írás második felében)
De ez egy kényszerű helyzet volt, mert olyan srácokkal horgásztam akik szeretnek sokat időzni egy helyen.
Ettől függetlenül én inkább a cserkelésben hiszek.
Ha van egy jó szeled, ami hosszába végigtol a célvízen, az a tuti, dobálni, dobálni folyamatosan, egy helyre pár dobásnál több nem marad. Egy olyan napon, mikor nem eszik a csuka azt a pár aktívat kell keresni, ami mégis hajlandó odaütni, azt meg folyamatos mozgásból lehet eredményesen.
Meglepően nagy távolságból is hajlandó a csuka megtámadni a csalit.

CSALIK

Végül a harmadik pillér: a csalik.
Az előző két ponttól sokkal-sokkal nagyobb vitát kavart a csali kérdése. Nem tagadom, gyengéim a körforgók!
Sokan buta csalinak tartják. Úgy vannak vele, hogy a gyengék fegyvere, mert ezzel bárki képes csukát fogni. És ebben a véleményben azért több az igazság, mint gondolnánk!
A körforgó fogós csali, ezt nem lehet tőle elvitatni. És ha az, miért ne dobálnánk? Csak mert könnyű vele megfogni a halat? Ennyi erővel ne csontival horgásszunk küszre, hanem paprikás gyúrt kenyérrel, mint régen. Mert ugye azzal is meg tudtuk fogni, nem?! Csak épp nehezebben és kevesebbet.
A körforgóval is lehet és kell is trükközni! Egy leheletnyi időre megállított bevontatás, egy spiccel történő apró rántás, egy ütemváltás mind-mind kiválthatja a kapásingert a csukákból!
Szóval igen, buta csali, mert lehet úgy is húzni. (de nem muszáj)
Mint ahogy a támolygót is lehet pöccintések nélkül monoton vontatni és halat is fog adni. Sőt! Néha többet is, mint amikor trükközünk…

Egyes vélemények szerint a nagy csalikkal lehet szelektálni a csukák méretét.
De a lényegi kérdés nem az, hogy mi mit látunk nagy csalinak, hanem hogy a vízben keltett rezgésük alapján a csuka mit ÉREZ nagy csalinak?

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Mit ÉREZ a csuka nagy csalinak?

Kiválthat-e egy hármas méretű körforgó olyan rezgést, amiről a nagy csuka úgy hiszi, hogy egy olyan méretű préda van előtte, amiért érdemes megmozdulni?
Mit gondolhat testesebbnek: egy kis körforgót, vagy egy 12-15 centis korongfarkú gumit?
Egy kristálytiszta vízben meddig lát el a csuka és milyen minőségben? Mennyire tudja megnézni magának a lassan vontatott jerket és mennyire a viszonylag gyorsan tovahaladó körforgót?

Ha emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a csukát, akkor a körforgó képében azt kapja, amit mi emberek minden nap, minden percben a reklámokkal: csak ma, csak most, csak egyszer van lehetőséged! Akciós! Most van itt a lehetőség! Ha nem csapsz le rá, később már nem lesz alkalmad! Utolsó darabok! Elviszi más! A készlet korlátozott! Ugye hányszor futunk bele ezekbe a szlogenekbe? És ez sok embernél igencsak működik! Működhet esetleg a csukáknál is?
Vagy vegyük alapul a támolygót, a jerkeket, a suspending wobblereket.
Ott fekszik a csuka a helyén, ahol mindig is szokott.
Hasonló módon, mint nyáron a Balatonon a repülő vontatta diszkóhirdetés, úgy halad el egy méterrel mellette a reklám, egy jerk formájában. Gondoljuk magunkat a csuka helyébe!
Odamegyek, körbejárom, megnézem, megsimítom. Jó az állaga, jól mozog, a színe is szép. A próbafülkébe megyek vele. (odakoppintok)
Felpróbáltam, egész jó volt. Lehet meg kéne venni. Gondolkodni kezdek, mert van idő! Mennyi is az ára? Huhh, elég sok. Nem is akciós. Lehet holnap is lesz, van készlet. A címke is szúrt mikor felpróbáltam az előbb. Még átgondolom.
És ottmarad a csali az „üzletben”.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Mi meg dobunk újat máshová, de ha okosak vagyunk ugyan ide vissza még párszor. Nem csak ezt, hanem más „terméket” is.
Lehet egy óriási nagy butaságnak tűnik a fenti gondolatmenet, de én hiszek benne. Egyre jobban.
Elvégre mi is ragadozók vagyunk a magunk módján.
De ahogy az előző fejezetben is említettem, van, hogy pont ez a lassú csali kell neki, elvégre közöttünk is akad, aki nem dől be a reklámoknak, sokáig válogat azelőtt, míg csak ki nem fog egy rossz terméket. 😉
A lényeg, hogy ha nem adja a gyors csali a halakat, nem szabad görcsösen ragaszkodni hozzájuk, mert ez a „tuti”. Kiváltképp igaz ez a teljesen lehűlt vizekben! Decemberben már nem baj, ha lassítunk kicsit. Próbálkozni kell!
Jöhet a molyolás: lassabban, mélyebben, csendesebb vagy hangosabb csalival, kisebbel, nagyobbal… szituáció és helyfüggő mikor melyik irányba indulunk el a stílusváltásokkal.

Szóval nem zárja ki a lassú, nagy méretű csali a nagy csukát, sőt! Elég megnézni a svédeket a Pike Fight-on milyen csalikkal dobálnak! Egy lovat agyon lehetne dobni velük. És a tudás valamit az eredmény mellettük szól: 505 centivel nyerni egy napi pergetést? Öt halból!? Több, mint meggyőző!
Tehát leszögezhetjük: a nagy csali szelektál.
De az Svédország. Valószínűleg sokkal több az ilyen méretű hal, de az csak egy dolog. Ahogy látom, azok a vizek sokkal nyitottabbak, növény alig, akadó szinte nulla, zátonyokon, töréseken horgásznak és növényes meder felett.
A Tisza-tavon a nagy csalik nagy horgai gyűjtik a növényeket. Ahol egyszer feltéptünk egy ember hosszúságú sulyomcsomót onnan utána ne akarjunk nagy halat fogni, de még kicsit se nagyon.
A rejtett horgos cuccok jelenthetnek valamiféle kompromisszumot.
Hiszem, hogy a Tisza-tavon a csukák nagy százaléka valami mellé, mögé, alá húzódik.

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Félreértés ne essék nem kizárólag körforgózok! Mégis azt mondom, hogy a pici köprörikkel minden más csalihoz képest sokkal eredményesebben tudok a sűrűben horgászni és az akadási arány is sokkal jobb, mint a rejtett horgos nagy csalikkal, ergo sokkal többet van a vízben a csalim olyan állapotban amikor potenciálisan leüthető, nem húzom vele a salátát és ha sikerül kapásig eljutnom, az jó eséllyel akadni is fog.
Nem beszélve arról, hogy nagyjából kétszer, de lehet, hogy háromszor annyit dobok egy nap, mint az, aki a lassú csalikat vontatja.

Milyen érdekes volt, mikor tavaly májusban Gergő elagyalt a felszíni csalijaival? Akkor én téptem az addigra a felszín alá 5-20 centire felnőtt zsenge növényt a körpörivel, zavarva el ezzel a halaimat és csökkentve a nettó „leüthető” időt, Gergő meg a növények tetején ülő halakat húzta fel a tiszta bevontatásaival.
Akkor az volt sokkal eredményesebb!

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

ZÁRÓ GONDOLAT

Tehát zárógondolatképp a következőt tudom írni:
Ha sok csukát akarunk fogni, akkor az aktív csukákat kell keressük, sokat kell helyet változtatni és sokat kell dobni a helynek megfelelő csalit, ami 1-1,5m-es őszi állapotban lévő növényes vízben szerintem sok esetben a körforgó. És dobni, dobni, dobni!
Ha ütésünk, vagy a fárasztás első másodpercében leakadt halunk volt, visszadobni a csalit, keressük meg újra a halat! Ha kell cseréljünk csalit, húzzunk mást, más tempóban, más szögből.

Nem azt akartam a fenti gondolatmenettel érzékeltetni, hogy a körforgó a Szent Grál, de az egyik legsokoldalúbb csali, az biztos, ha nem így lenne, nem lenne tipikus versenycsali.
Minden mást meg a horgászat szeretetéért kapocsba lehet tűzni, önmagunk igazolására, és szórakoztatására, hogy igen, ezzel is tudok halat fogni!

Csukázás vízeresztés előtt - avagy a 110 centis csuka története - 5. rész

Dr. Harka Ákos a Kincses Kalendáriumban!Irodánk zárva tart