A süllőszezon elkezdődött

Újabb cikket kaptunk Farkas Lászlótól, ezúttal egy sokhalas baráti peca történetéről.

Nos, elkezdődött nekem is a süllőszezon!

Sziasztok!

Alaphelyzetben ilyenkor ugye még a csukákat szoktam kergetni, de most a nagyon alacsony vízállás és az ebből következő tiltás okán jutott végre idő a gumizásra is.

Eleinte nem örültem annak, hogy hátat kell fordítsak a krokodilpofájúaknak, de jobban belegondolva évek óta csak tolódik a süllőkkel való ismerkedés, mert egyszerűen elcsábít a „könnyű” csukázás. (és megrémít a gondolat, hogy újra nulláról kezdjem a tanulást a süllők terén)
Nos, ezúttal már muszáj volt elindulni ezen az úton is és máris egy nagyszerű horgászattal kezdhettünk!

Bevallom nagy, sötét folt nekem ez a módszer! Ebből kifolyólag nem is szívesen állok neki, mert érzékenyen érint a sikertelenség.

Az oka egyszerű: az elmúlt tíz évben egész jól felszedtem magam csukázás terén tapasztalattal, de a süllőket -a nyáresti alvízi parti portyákat leszámítva- csak ritkán abajgattam, így rutintalanul, szinte teljesen kezdőként kell nekiállnom ennek a módszernek. Persze innen szép nyerni.

A csukákat most nem érdemes a tuskók között keresni:

A LÉNYEG, HOGY A KITARTÁS MARADJON

Kapóra jött hát Kiss Laci meghívása, hogy próbáljunk rá a jigelésre. Ő jóval tapasztaltabb ezen a pályán is és sokat segít eligazodni a gumizás sűrűjében.

Persze saját koponyából is neki lehet állni a módszernek, mert aki kicsit nyitott szemmel jár, annak árulkodik a víz a meder alakulatairól, akadóiról, (na, meg mindig lesz kint spori a vízen, akit meg lehet figyelni hogyan csinálja) így kellő kitartással előbb-utóbb eredményes tud lenni az ember. A lényeg, hogy a kitartása megmaradjon az első sikerekig, mert ezeket nem feltétlenül osztogatja bőkezűen a folyó az első időkben!

Persze van, hogy már az elején is belenyúlunk, szerencsénk van. De csak ha jókor vagyunk jó helyen! Ahhoz pedig menni kell. Sokat.

Ezúttal a jó helyről Laci gondoskodott, az idővel meg pont szerencsénk volt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Laci másnap is lement ugyan oda és a szinte üres pályát húzgálhatta estig.

ELMONDOM MI, HOGYAN TÖRTÉNT

Na, de konkrétan elbeszélve az eseményeket, elmondom mi, hogyan történt:
Nem kezdtük túl korán a horgászatot, kilenc óra elmúlt, mire az elsőt dobta Laci egy kövezés tövénél. Aztán a harmadik dobásra (én még csak piszmogtam a szereléssel) keményen bevágott, de rögtön ki is jelentette, hogy akadót fogott.
És tényleg, a bot karikában, az „akadó” meg se mozdul. Már helyezkedik, hogy megpengesse a zsinórt, mikor az akadó életre kel! A finom pálca nyélből dolgozik azonnal, de erőltetni nem lehet, a hatos fonott és a 21-es flourocarbon előke nem erődemonstrálásra való.
Az első pillanatokban még megy a tippelgetés, hogy vajon ki lehet a vonal másik végén, de gyorsan világossá válik: harcsa lesz az és nem is a kisebbek közül.

KEZDETI IZGALOM UTÁN TÜRELMES VÁRAKOZÁS

A kezdeti izgalom után türelmes várakozás következik. A képek tanulsága szerint valamivel több, mint húsz perc. Időközben a motor pötyög, ha kicsit korrigálni kell, azonnal hadra lehessen fogni, a csónak alja már elő van készítve a beemelésre és Laci türelmesen tartja a halát, tudja, az idő neki dolgozik.
Szóval eltelik az a húsz perc, néha már látszanak a buborékok, fárad a hal. Aztán egyre feljebb húzza, már a nyálka is látszik. Kicsit csalóka lehet ez alapján hosszt tippelni egy esetleges szakítás alkalmával, mert jó két és fél méteren fel van kenve a zsinór, de a hal ettől azért szerényebb méretekkel büszkélkedik.
Felér a harcsa a felszínre, első vágy teljesült: csak lássuk meg kivel van dolgunk!

Most jön a második rész, fejkopogtatás, beemelés. Hideg már a víz, fáradt a hal, nem csap nagy ramazurit, ráfogok és beemelem. Gyönyörű!
A süllőknek szánt kis gumi is kellett neki, talán pont a szája előtt emelgette Laci és fekvő helyzetéből csak rá kellett szippantania. Ez magyarázhatja a kezdeti tuskó-hatást is.

A hal nagyon szép színű, hosszt és súlyt nem mértünk, szép vastag háta és tömzsi testfelépítéséből adódóan olyan húsz körülire saccoltuk mielőtt a szabályokat tiszteletben tartva visszaadta őt Laci a víznek.

Örömködés, kézrázás, telefonálgatás jön.
Ezután feladtuk a helyet és átálltunk egy másik pozícióba, ahonnan egy újabb halat akasztott társam, majd kisvártatva csalódottan konstatálta, hogy a hőn áhított süllő helyett csuka volt a tettes. Nem volt rossz, olyan 60cm körüli, de nem süllő, márpedig mi azt szerettünk volna fogni. A szákban kipattant a horog a szájából, még csak meg se lett érintve úgy engedte vissza Laci.

A MEDER KÖZEPE

Dobálgatunk tovább, mikor Laci javaslatára beállunk a meder közepére, ahonnan folyamatosan jönnek fel a buborékok, keszegrajt sejt a mélyben.
Az első dobásom leér, egy fordulat a hajtókaron mikor erős ütésem van!
Azonnal odapirítok és már fárasztom is a mai első halamat! Rázza a fejét és erősen dolgozik, szinte már látom a nagy, ezüst testet elfeküdni a víz felszínén, de gyorsan kiderül, hogy egy újabb csuka van a horgon. Hiába, Gergő megmondta: „egy csukahorgász, mindig, mindenhol csukahorgász!”. 😊
Engem megdöbbentett, hogy itt, a meder közepén valami 8 méter körüli mélységben akasztok ilyen halat. De állítólag majd megszokom.

Nagyon szép hal, vaskos, testes, 74cm. Csak az a szép tározótéri sötét színe, ami hiányzik.

ÚJABB HELYET AVATTUNK

Újabb helyet avatunk, ezúttal is egy kövön dobálunk.
Most már egy kicsit lelassulnak az események, két óra telik el hal nélkül. Szerencsére a több, finom koppintás életben tartja ilyenkor a reményeket.
A nap első süllőjét végül én fogom. Nem nagyot, de süllőt és örülök is neki nagyon!

A csalira csak ráfeküdt, a horog alulról az állába akadt. Most még nem tudom, hogy mit is jelent ez és merre kéne elmozdulni csalival, vezetési stílussal, hogy a sok kapásom halat adjon és hogy az ilyen ráhasalások rendes szájas akadásra cserélődjenek, de tíz év múlva talán erről is írhatok majd. 😊

Ellenben Laci tudta a titkot, mert nem sokkal az előző akció után kipenderített egy hármas formát, így ő is feliratkozott a listára.

Akkor egy órácskára felpörögtek az események, rendre csipegettek a halak, de egy sem akadt meg.
Pár csali beszaggatása után végre felkerült egy offsetre szerelt klasszikus twister is, (hamarabb kellett volna) ami rögtön az elején gazdára is talált.
Ez se egy matuzsálem, de mutatja, hogy jó az út, és most az önbizalom építés szakaszában minden hal nagyon fontos a rutinok bevésődésére és a magamba vetett hit erősítésére.

Szép nap volt, sok tanulsággal

Így végződött a napunk, még két csendes és akciómentes órát töltöttünk a vízen, aztán egyre gyorsabban szállt le a köd, így mi is útnak indultunk hazafelé.
Otthon a csuka pucolása közben, éreztem, hogy erősen telített a gyomra. Ilyen esetben mindig megvizsgálom, tanulni lehet belőle. Felbontva, megdöbbenve láttam, hogy egy erősen emésztett 20-30cm közötti süllő csúszott ki belőle.
Nem hiába, a csuka, az csuka marad a folyóvízen is, nem tűri a konkurenciát.

Szép nap volt, sok tanulsággal.
Kijelenthetem: jó peca volt, nagyon jó! Csak menni kell, csinálni, gyakorolni, tanulni.

Köszi Laci!

Tisza-tó: második lépcsős téli vízszint2019-ben is ingyenes a gyermekhorgászat