Ha május, akkor ragadozók – 1. rész, Farkas László írása

Ha május, akkor ragadozók. Méghozzá balinok, csukák, süllők, harcsák.

A lezárt zsilipek mellett, régen látott zöldár vonul le éppen a Tiszán. Ez a tározótéren horgászóknak is ideális körülményeket teremt, és a harcsára vadászók is Kánaán-szerű állapotokat találhattak az elmúlt hetekben.

De ne ugorjunk ennyire előre, nézzük a balin-süllő tilalom feloldásának napját, május elsejét.
Amíg a „városbéli puhányok-nyavajások” sörrel és virslivel ünneplik ezt a napot, addig a ragadozókra kiéhezett ragadozók horgászbottal a kezükben rohannak a vízpartra.
A cél a Kis-Tisza volt és az ott tartózkodó balinok. Nem bírtunk a vérünkkel, 20 métert sem távolodtunk el a kikötőtől, máris kértük Suncást, állítsa le a motort, dobjunk párat. Óriási elánnal kezdtük el szórni a vizet!
Dobtuk-húztuk, dobtuk-húztuk és szinte már rágörcsöltünk a szituációra: ki fogja az idei első balint?
Aztán egy üres fél óra után a tarkónkat vakargatva keresgettünk a műcsalis dobozban, vajon mit ennének meg a fenekeszegek? Aztán a cserélgetést felváltotta a helykeresés, ami meg is hozta az eredményt: Suncás kapta az első halért a képzeletbeli babérkoszorút, egyetlen dobással előzve meg Balázst, így szinte egyszerre tört meg a haltalan időszak.

Nekik…! Én továbbra sem találtam a helyem a csónakban, csalit cserélgettem, tempót váltottam, mélységeken változtattam, de a balin csak nem jött.

Újabb helyváltoztatás, kínomban a körforgóhoz nyúlok.
Balázs dob, jó ütést kap, de lemarad a hal. Csukát sejt. Mondják: úriember biztosra ne fogadjon, de én nem az vagyok. Aljas módon, bociszemekkel kérdezem: megdobhatom-e a halát?
Balázs viszont úriember, soha nem mondaná, hogy nem, ezt használom ki. Lendítek az akció helyére, hagyom kicsit süllyedni a körforgót a kúttiszta vízben, a feltörekvő növények felett útjára indítom, de fél métert sem jön, lekéri egy méretes csuka. Balinozni jöttünk, de ugyan kit érdekel? Boldog vagyok, rilízelek.

Gergő mondta: a csukahorgász, mindenhol csukahorgász. Lehet van benne valami.
Végigdobálva a környéket végül mindenkinek, még nekem is akadt balin, illetve még további két csuka nálam, köztük egy borzasztóan gebe példány, szegényt alaposan ki is nevettük.
Lehet nem volt egy nagy vadász és végre úgy érezthette révbe ér, mikor a bukdácsoló „vashal” közeledett, koppintott majd koppant. Nevettünk, de azért sajnáltam.
Estig megjártuk a csatornát szinte teljes hosszában. A lezárt zsilipektől függetlenül akadt is pár balin, nem annyi, amennyitől az embernek izomláza lesz, de azért szezonindítónak nem volt rossz.

Egy megható pillanatról még írok, zárszóként:
A Kis-Tisza 33-as út menti szakaszán egy család mellett csorogtunk el.
Egy anyuka gumicsizmában, két bottal keszegezett, mellette a nagymama, aki egy egyéves körüli gyermeket altatott éppen a babakocsiban. Ő csak egy bottal volt bedobva. Ők, így hárman alkották a csapatot. Engem megfogott a pillanat. Mindenképpen meg szerettem volna szólítani őket és zavaromban egy bugyuta kérdést tettem fel: hogy kerültek ide?
„A fiúk kint harcsáznak az élőn, mi most ide jöttünk. Nálunk az egész család horgászik. Mindenki”

Még hosszan néztem őket, ahogy lassacskán sodort vissza a víz Poroszló irányába.

Májusi ivadékhelyzet